Hirdetés

Közösség

Ásó, kapa, diliház

1460

Személy szerint valahogy nem bírom se az esküvőket, se a köréjük szerveződő hisztériát, ez nem szép tőlem, tudom, de attól még ez van. Oka lehet, hogy abban keresendő, hogy még nem voltam olyan szertartáson, ami után azt éreztem volna, énisakaroooooook. Csak olyan, ami után azt éreztem, na ez az, amit soha. Abba a korosztályba léptem, s velem együtt a környezetem is, ahol már potyognak a jegygyűrűk és a menyasszonyi csokrok - bár mindeközben azt a megfigyelést tettem, hogy társaságfüggő a házasodási kedv. Van, ahol senki sem esküszik, mindenki elvan a maga vadházasságával, de ahol valaki elkezdi, ott aztán vég nélküli a násznépekkel zsúfolt hétvégék sora. Bizonyára ez is egyfajta láncreakció, meg egymásralicitálás, meg énisakarokfehérruhát-jelenség.

Hirdetés

Leánybúcsú...

Vegyük alapul azonban azt a helyzetet, hogy hivatalosak vagyunk egy számunkra fontos ember esküvőjére, és nincs mese, el kell menni, mert ez ünnep, fontos egyszeri alkalom, satöbbi, tehát nem is kérdés, megyünk. Az első, amivel szembenézünk, az esetünkben a leánybúcsú problematikája, amit én bármennyi pénzért elcserélnék egy legénybúcsúra, de mivel ezt nem tehetem, ebből kell kihozni a legtöbbet. Bevallom, viszonylag rutintalan leánybúcsúztató vagyok, így minimális tapasztalattal rendelkezem e téren, de annyit már leszűrtem, hogy a jópofa feladatok az esetek többségében egyáltalán nem jópofák, és hogy ismeretlen nőkkel együtt tölteni egy egész estét, na az a legkeményebb kihívás az egészben.

Mondom a negatív tapasztalatot. Megérkezel egy leánybúcsúra, ahol alig ismersz valakit, fogalmad sincs, ki milyen viszonyban van a saját barátnőddel, egy csomóan terhesek is, és olyan furcsa az egész. Persze már akkor is furcsa volt, mikor az előzetes körlevelezés ment, s ebből kiindulva előre rettegsz a pillanattól, mikor kell majd kilépned a lakásból egyenpólóban, hogy szerencsétlen menyasszonnyal az élen totál hülyét csináljatok saját magatokból a nagy nyilvánosság előtt. Ha valamelyik elvetemült ötletgazdának eszébe jutott volna egy chippendale fiút rendelni az ünnepi alkalomra, hogy végre tapasztalatból tudjam utálni vagy szeretni ezt a műfajt, legalább erről tudnék nyilatkozni, de sajnos nem így volt. Játékok, ajándékok, koktélbeszélgetések a kinek jobb a kapcsolata és a kinek nagyszerűbb a partnere témakörben, majd mehettünk is a közeli dizsibe. Feszengőknek jó taktika a menyasszony gyors leitatása, így ő is hamar haza akar menni, s gyorsan vége lehet az estének.

S hogy mi lenne a jó? Nem tudom. A mennyit tudsz leendő férjedről kérdőív például kifejezetten tetszett, ez úgy tűnik kötelező eleme a leánybúcsúknak, de jó sok és fantáziadúsan összeállított kérdések esetén ez egyáltalán nem baj. Persze magadban te is igyekszel válaszokat adni saját emberedre vonatkozóan, és rájössz, egyáltalán nem is olyan magától értetődő, hogy a pasidnak melyik a kedvenc étterme, hogy mit utál benned a legjobban, hogy mikor van az apósod születésnapja, s hogy melyik testrészedet szereti rajtad a legjobban. Nem tudom mi lenne a jó.

... de minek?

Döntésre kéne jutni alapvetően, hogy mi is az értelme a leánybúcsúnak. A tökéletes és utolsó nagyon nagy ereszdelahajam pasikkal, mindennel? Ez ugye nem feltétlenül ízléses. Vagy összeröffenés a barinőkkel pusztán annak okán, hogy a vőlegényünket egy másik kerületben egy sztriptíztáncosnő szórakoztatja? (Mondom, hogy legénybúcsúra akarok menni.) Alapvetően úgy érzem, a lányok bosszúból tartják ezeket az estéket, a fiúk meg kárörvendenek azon, akinek épp bekötni készülnek a fejét. Persze lehet, hogy nem így van, de se tapasztalatból, se utána érdeklődve nem találok semmi igazán lényegeset ezekben az estékben, ráadásul a leánybúcsúk kapcsán az internetnek is megáll a tudománya a chippendale szolgáltatásoknál. Ja, meg lehet rendelni bűvészt is.

Hagyományait nem igazán sikerült felkutatni, az azonban bizonyos, hogy a népzene őrzi ennek lenyomatát a múltból, a lakodalmi dalok és vőfélyrigmusok mellett olyan dalokat is jegyeznek, melyek legény- és leánybúcsúk alkalmával hangzottak el, mai formája azonban feltehetőleg a tengerentúlról származik, akár a Valentin nap.

A nagy nap

Ennél azért jóval egyszerűbb az esküvő, amit sokkal jobban is szeretünk, s aminek értelmét is inkább látjuk ugye. Persze ekkor is vannak nehéz kérdések, mert azon kell agyalnod, hogy mi az istent vegyél fel, mit aggass a partneredre, mit vigyél nászajándékba, és hogyan közlekedj oda-vissza. Azon csak odafele elmélkedj, hogy nem vallásos emberek miért akarnak templomi esküvőt, hogy miért képesek megkeresztelkedni csak azért, hogy egy számukra semmitmondó szertartás keretében adják őket össze Isten színe előtt. Mint ahogy azt se másokkal beszéld meg, ha rossz az étel, ha gyűlölöd a zenét, ami szól, s hogy alapvetően nem érted, miért ragaszkodnak sokan ehhez az éttermesdihez. (Jobbnál jobb ötletek mindig vannak, ki tóparton, ki trance buli keretében, ki pedig vízimalomfogadóban házasodna, de a meghívókon ezek sajnos mindig éttermekké változnak később.)

Na de vissza a praktikus kérdésekhez, mert azt tudjuk, hogy az esküvő szép és jó és örömteli, mindegy, hogy ki milyen formát választ is ehhez, hisz a lényeg, hogy ők legyenek boldogok, az ő álomnapjuk legyen ez, nem pedig az, hogy a násznép kedvére tegyenek. (Ezért legyen mindig vőfély, ha házasodsz, hogy neked semmivel ne kelljen foglalkoznod, se részeg vendégekkel, se ügyetlen pincérekkel, se beszéddel, se semmivel.)

Mit veszel, mit viszel?

Öltözködési tippeket itt találsz, úgyhogy ugorjunk is a nászajándék kérdésre. Szerencsés esetben a meghívón feltüntetik, hogy ajándékban gondolkozz-e avagy inkább borítékkal készülj. Ez a két alapváltozat, melynek árnyalatai széles skálán mozognak. Van, aki konkrét és pontos nászajándéklistát ad meg, cikkszámmal, árral, mindennel - ilyet egyes háztartási designboltok kirakatában is láthatunk a házasuló pár nevével megjelölve, s ez az, amikor hosszasan lehet egyeztetni, ki mit vesz meg, miből van már három, s mi az, amit össze kell dobni, mert szinte megfizethetetlen. Ez leginkább akkor fordul elő, mikor a pár a násszal párhuzamosan foglalja el az új fészket is.

Ha már rég együtt vannak, valószínűleg inkább ezt kérik, ami tulajdonképpen érthető, ha belegondolunk, hogy sok tucat embert etetnek-itatnak egy estén át, s ez nem mai ízléstelenség, ez régen is így volt. Megetted a kását, fizesd meg az árát - kántálással lehetett tejelni a szakácsbrigádnak, s a menyasszonytánc alkalmával az ifjú párnak is. Sok vidéki lagzit járt forrásunk szerint régen a szakácsoknak azért fizettek, mert a faluból az asszonyok az esküvő előtt egy hétig főztek minden földi jót, amit csak találtak a faluban, és ennek az árát külön számlára szedték. A menyasszonytáncból bejövő összeget az ifju házasok pedig az új otthonra gyűjtötték. Mindezek mára átalakultak, így van, aki még pénzt se kér, csak jókívánságokat, bár ez ritka, mint a fehér holló.

Sajnos sok visszás érzést szülhetnek mostanában ezek a kérések, hiszen kényelmetlen a párnak is, hogy már a meghívóban valahogy jelezni kell, kérnek-e, mit kérnek, mennyit kérnek. Kényelmetlen a meghívottaknak is, hisz adnál valami személyeset, ami nem olyan egyszerű, ha két személyben gondolkodsz, s közülük nyilván az egyiket ismered jobban. Ajándékba betársulni személytelen, a pénz meg egy szükséges rossz, ráadásul lehet, az azt adónak hatalmas érvágás az az összeg, ami a hetedhét országra szóló mennyegző rendezőinek semmiség. Az a helyzet, hogy erre nincs általános recept. Ajándékod milyensége mindenképpen attól függ, milyen viszonyban vagy a házasulókkal, ha a szíved csücskei, a pillangóreptetés is belefér, ha csak távoli rokon, a szimbolikus dolgok a legjobbak. Általános irányelved az legyen, hogy olyat adj, amivel magadat is szívesen meglepnéd, csak magadnak sose vennéd meg. Ez a legjobb kiindulópont.

Hirdetés
Hirdetés
Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások
1
Jun
13
hubbabubba írta:
jajdejó hogy nem csak nekem van esküvőfóbiám:)
tetszett a cikk nagyon, nekem szól, bár sok esküvőn még nem voltam, inkább csak kiskoromban, de előre félek, hogy mikor kezdenek a barátaim házasodni (félő h hamarosan..) , mert számomra az eküvő, főleg a lagzi egy hatalmas tortúra és nem is értem, a menyasszony-vőlegény páros is minek csinálja, mert úgysem róluk fog szólni, esküvőszervező, vőfély ide vagy oda...
ettől a pillangóreptetéstől mindig kiráz a hideg ( lehet, mert betegesen félek a lepkéktől...:D)
18:55
2
Jun
14
Grapefruit írta:
Én viszonylag szeretek esküvőkre járni..mostanában volt is benne részem, de a boríték, meg a zene..!! Borzalom! Igazából, azt hiszem, eddig egy esküvőn voltam ahol igazi zenekar volt(nem szintis fickó, egyen hanggal) és na azt nagyon élveztem! Rendes zene volt(énekes, dobos, billentyűs, gitáros..minden ami kell).

Ööö..templom.Hívő embernek vallom magam, így szerintem majd választom a templomot(ismerek papokat, lelkészeket, akikkel tegező viszonyban vagyok), de amikor valaki csak azért keresztelkedik, mert bazilika! Na, attól kiráz a hideg!

A borítékra kéne valami megoldás, mert mi is voltunk egy közeli rokon esküvőjén és...had ne mondjam, h döbbenetesen sok pénzt hagytunk ott..! Egyébként, barátoknál még megoldható, h nem pénzt adsz, de rokonoknál....!"ráadásul lehet, az azt adónak hatalmas érvágás az az összeg, ami a hetedhét országra szóló mennyegző rendezőinek semmiség." - teljesen egyetértek!

A lényeg, mindenki legyen boldog, azzal akit szeret!:)
00:52
3
Jun
14
KicsiKatica írta:
Én eddig 3 esküvőn vettem részt, de az elsőn nagyon kicsi voltam, így csak valami nagyon finom sütire emlékszem :). A második semleges emlék lett. A harmadik pedig azért emlékezetes, mert ott jöttem össze a Kedvesemmel.

De az tuti, hogy nekem egyszer nem lesz nagy felhajtás! A lagzi részt kimondottam nem szeretem, a mulatós zenét annyira nem csípem. A népies poénkodástól, játékoktól a hideg is kiráz.
Viszont a templomi esküvő nagyon szép tud lenni :)!
Amúgy meg az egész esküvősdi egyre inkább csak az üzletről szól, és nem arról, hogy két ember, akik szeretik egymást, összekötik az életüket...
09:49
4
Jun
14
xxxxxx írta:
az én baráti körömben hálistennek még nincs itt az ideje, de előre félek tőle..
bár házasodni majd csak jó sokára házasodnék, a legjobban annak a verziónak örülnék, hogy ő és én, az anyakönyvvezető és egy gyönyörű hegyoldal, vagy tópart: pl lillafüred. de mindenképpen erdő:). max a mikrocsalád (papák, mamák, tesók, nagyszülők) és egy fotós (leginkább ismerős, hogy ezen is spóroljunk). és slussz. valamiért egyszer enyhén becsiccsentve szóba jött a téma egy nagyon jó gyerekekkori (és mostani) barátnőmmel (a párom kapcsán, akivel 4 éve vagyunk együtt, hogy de miért nem jegyez el, és ha mégis, milyen esküvőt szeretnék. hiába a jajmesszevanazmég, de mégis de mégis). szóval előadtam a kis elméletemet, és rögtön vérig sértődött, hogy márpedig ő miért nem lehet koszorúslány, meg hogy képzelem hogy nem hívnám meg. szvl a 3-ból először 10 fő lett, majd 15, aztán 40. mi van akkor ha az eseményt akarom, de a násznépet nem? nincs ked
10:35
5
Jun
14
xxxxxx írta:
em megetetni/megitatni egy rakás embert csak úgy, illedelemből...
10:36
6
Jun
14
Shill írta:
A szintis mulatós förtelem, de legalább az idősebb generáció jól érzi magát. Mondjuk voltam egyszer olyan esküvőn is, hogy éjfél előtt berobbant az Ámokfutók :D
12:55
7
Jun
14
zzs írta:
a leánybúcsú is ilyen kényszeredetten átvett amerikai szokás, szerintem csak akkor van értelme, ha tényleg van egy jó barát(nő)i társaság akik amúgy is járnak együtt bulizni, és ez lehet egy apropó a csajos estére. de az biztos hogy nemmennék bele hogy egyenpólóban hülyétcsináljunk magunkból, annyira gáz mindig ha vmi szórakozóhelyen az ember belefut ilyen rózsaszínpólós "kati leánybúcsúja" feliratos részeg visongó nemisolyan fiatal nőkbe :S

szerintem az esküvősdiben az a legnagyobb dilemma, hogy meghittet, különlegeset, szépet (és megfizethetőt) szeretnél-e, ami aztjelenti hogy kb a legeslegszűkebb család és szerettek, valami semmiextra helyen viszont tényleg bensőséges és emlékezetes lesz, vagypedig belefutsz a gigamega öthónapos szervezés mindenlegyentökéletes változatba, mertugye minden csaj akar egyszer tökéletes menyasszony lenni, de szerintem az óriási és hiperdrága esküvő a szépségéből vesz el a dolognak, és ilyen kötelező megfelelés kényszernek tűnik...
14:36
8
Jun
15
carrie írta:
Én az esküvő bizniszben dolgozom, és el kell mondanom, nagyon sok olyan esküvővel találkozom, ahol tényleg az ifjú párról, és a szerelmükről szól minden. És a barátaim között, meg a városomban is egyre inkább ez az elterjedt. Ezek általában szerény de nagyon szép esküvők. Sőt a nővérem is most megy majd férjhez, és nekik szintén kis esküvőjük lesz, polgári szertartás, csak szűk családi kör, sőt, ők még étterembe sem akarnak menni, annyira nem akarnak nagy felhajtást. Inkább itthon vacsoráznuk, így tényleg csak róluk szól,és olyan lesz, ahogy ők szeretnék. Egy hónap alatt összehoztunk mindent, és sikerült ellenállni anyukának, nagyinak, akik persze még pár embert meg szerettek volna hívni.

A falusi lakodalmakért annyira én sem voltam oda, mikor a rokonok meghívtak, de azért egy sok fős mulatozás is tud nagyon klassz lenni, ha megfelelő a társaság, na meg a zene.
Az óriási és nagyon drága esküvők helyett én inkább mindenkinek azt ajánlom, hogy valami egyedi és kreatív megoldást találjon ki, mert attól lesz igazán emlékezetes a nagy nap.
10:23
9
Jun
15
scarlett írta:
határozottság -szerintem ez a megoldás. nem szabad hagyni a "nyomásnak", nincs olyan, hogy anyuka meg nagyi mit szeretne... mi maximum 50 embert fogunk meghívni, szigorúan csak azokat, akiket igazán magunk körül akarunk tudni a nagy napon (lessz is sértődés majd belőle, hogy a Rozika lányának a férjének van egy unokatestvére, és azt is illene... háhá -le kell sz@rni!). jó hangulatú kis vendéglő, NEM húsleves és töltöttkáposzta, NEM szintetizátor, hanem vagy profi zenész, vagy egy nagyon jó playlist... ilyenek. leánybúcsú? -legjobb barátnőkkel, összvissz 3-4 darab, akikkel bárhol bármikol jó rongyot rázni!

csak keményen csajok! :) nehogymár ne az ara álma teljesüljön :)
20:19
10
Jun
16
revancha válaszaxxxxxx írására:
Na ez itt a nagy kérdés: kiről is szól az esküvő: a barátnők-rokonokról vagy a párról. Én totál kiakadnék, ha nekem bármelyik barátnőm elkezdené felrúgni a terveket, csak mert mondjuk koszorúslány akar lennei, meg ilyenek.

Nálunk nem indult be igazán a dolog. Időről időre van valaki aki házasodik, de évente 1-2 ember és slussz. Amúgy nekem attól van fóbiám, hogy végig kell küzdeni egy estét a mosolygó rokonsággal, meg a másik fél rokonságával, stb, akiket egyáltalán nem ismerek.

Az olyan esküvőt meg, ahol csak azért templomi, hogy nagy legyen, de semmi közöm a valláshoz, stb, meg undorítónak tartom. Mindenki menjen oda, amiben hisz. Ha azt hiszem, hogy csak a papír kell, akkor elég az anyakonyvvezető, nem? Ha meg hiszem hogy Isten előtt stb. akkor legyen templomi. Két olyan esküvőn voltam, ami tetszett, de azért, mert tudtam, hogy amit ők ott mondtak, azt úgy is gondolják. Akkor tényleg az volt az értelme az egésznek, hogy mindenki előtt, tanúk előtt stb. megvalljuk, hogy mi ezt komolyan gondoljuk, és egy életen át akarunk egymás támaszai lenni, és "hivatalossá" tesszük a kapcsolatunkat. De volt pár kiábrándító élményem is...
12:18
11
Jun
16
KiQsz írta:
Nem szoktam esküvőkre járni, még így közelebb a 20hoz mint a 30hoz, nem igazán házasodnak a barátok-barátnők. De az tuti hogy ha engem megkérnek, akkor tízezerszer meggondolom hozzámegyek-e az illetőhöz. Nem vagyok vallásos, de azért szeretnék templomi eskülőt. Nem a templom miatt hanem mert tetszik :))
A pasim szokott ilyenekről beszélni, hogy leélné velem az életét, meg ha egyszer megkér... De persze eszébe sincs, és én se vágyok rá (még). De olyan nehéz elképzelni hogy összekössem az életemet valakivel gyakorlatilag végleg! Mondjuk 10 év múlva lehet hogy ez lesz minden vágyam:))
21:29
12
Jun
17
pipitanc írta:
én sose vágytam esküvőre. nem is értem mi ez a nagy felhajtás egy -egy esküvő körül. anyukám azt mondta nekem a múlt héten: "azért csak vágy te is arra kislányom,hogy olyan szép fehér ruhába lehess"
hát NEM!
a legutóbbi esküvőn amin voltam egészen jól éreztem magam,de ennek ellenére nem kaptam kedvet hozzá.
nekem ott is az jött le,hogy a násznép jót mulat a házasodók meg végig meg vannak feszülve attól,hogy minden jól sikerüljön.
kinek kell ez? nekem aztán NEM!
11:37
13
Jul
14
donci írta:
mi 10 év együttlét utàn hàzasodtunk össze, a megismerkedésünk napjàn, junius 21.én : )
szük csalàdi körben zajlott,tanàcsi esküvö volt, utàna egy gyönyörü helyen volt apero meg ünnepi vacsi.nagyon édi kis ünnep volt, nem volt nagy felhajtàs.
2 honapra rà csinàltunk azért egy partyt, ahova ismerösök,baràtok,munkatàrsak jöttek.
14:50
14
Jul
14
donci írta:
ja,amit még irni akartam, nàlunk nem volt sem legény,sem leànybucsu. együtt buliztunk az ismerösökkel.
14:51
15
Jul
14
Adriana írta:
Én is utálom az esküvőket! Meg a habos fehér ruhát is! Az ismeretlen tömeget pláne! Úgyhogy az én esküvőmön 22-en voltunk, a ruhám vérvörös bársony volt, és megmondtam az anyakönyvvezetőnek, hogy igyekezzen a beszéddel, mert nem érek rá... Aztán ebéd, és mindenki szétszéledt. Mondtam, hogy ez az én napom, így egyáltalán nem olyan lesz, amilyet MÁSOK akarnak. Ha nem tetszik, nem kell eljönni.
18:40
16
Jul
14
norcikoma írta:
Hát kösz! Esküvőfóbiám nekem is van, de azért férjhez megyek az idén. Megpróbáltunk a miénkről minden sallangot leszedni, de még így is ami megmaradt belőle, elég megterhelő lesz.
Néhány meghívott vendég már most mondogatja, hogy miket akar majd velünk csinálni a lagziban. Hát nemtom, én nem azért tartom a lagzit, hogy a vendégek bohócot csináljanak belőlem, hanem mert ünnepelni szeretnék.
A lánybúcsút kb. kettesben tartom meg a legjobb barátnőmmel, úgyis keveset voltuk mostanában bulizni.
19:09
17
Jul
14
ismeretlen írta:
Én szinte napra pontosan két hónap múlva megyek férjhez, bár mindenki nyavalyog nekem, hogy ilyen meg olyan fiatal vagyok még hozzá 22 évesen. Valamiért nem érdekelnek, mert úgy gondolom, megtaláltam életem párját, és ellentétben a legtöbb mai emberrel én tényleg úgy gondolom, hogy a házasság egy életre szól.
Miután jómagam elég makacs és önfejű vagyok, kijelentettem, hogy az én esküvőm úgy fog kinézni, ahogy a párommal együtt kigondoljuk, nem úgy, ahogy a szülők, nagyszülők szerint ''illik", vagy ahogy "szokás".
Ebből kifolyólag: 1. Nem lesz se legény-, se lánybúcsú. Nincs szükségem külön alkalmakra ahhoz, hogy a barátnőimmel bulizzak, a páromnál nagyobb anti-partiarcot pedig életemben nem láttam még... :P
2. Nem lesz templomi esküvő, akármennyire nyavalygott is az egyik nagymama, hogy márpedig "megver minket a Jóisten", ha nem esküdünk templomban. Ebben az országban egyébként sincs Ásatrú-gyülekezet... :)
3. Igenis fekete lesz a ruhám, pedig az én jó édesanyám megfenyegetett, hogy ha ezt meg merem lépni, el se jön. Azóta megbékélt.
4. Nem lesz zenekar, mert a mulatós zenétől és az ún. "lakodalmas rock" műfajától a hideg futkározik a hátamon.
5. Nem lesznek idióta játékok, cipőből pezsgőivás (pfúúúúj!), menyasszonytánc.
6. Mi több, egyáltalán nem lesz tánc, sem korlátlan alkoholfogyasztás! :P
7. Este tízkor mindenki megy szépen csicsikálni, mert másnap jelenésem van az egyetemen... :P
8. Mindezek mellé összesen harmincan leszünk, csak a legszűkebb család, és a legjobb barátok.
9. Nem lesz nászút, helyette minél gyorsabban lediplomázunk mindketten, és egy végtelenített nászútra utazunk valahová nagyon messze külföldre...
10. Nem lesz nászajándék, a barátnőim legnagyobb igyekezete ellenére sem. Nem az ajándékok miatt házasodunk, nem akarjuk megrövidíteni a rokonságot, inkább azt szeretnénk, ha mindenki együtt örülne velünk.

És már most biztos vagyok benne, hogy tényleg életem legszebb napja lesz! :)
22:25
18
Jul
15
rencsibaba írta:
Egészen pici gyerek korom óta nem voltam esküvőn, aztán persze felnőttem, és úgy tűnik, beindul a dömping. Egy nagyon jó barátom és barátnőm esküvője volt egy hónapja. Én aligha vagyok nevezhető vallásosnak, ámde az azóta már ifjú pár igen. Egy kis pici pécsi templomban volt az esküvő, nagyon meghitt, és nagyon megható volt az egész szertartás (folytak a könnyeim, mivel Én, aki alapjáraton nem hiszek a holtodiglanban, tudom, hogy ez a két ember tényleg megtalálta egymást). Aztán persze lakodalom, csekély 120 fővel, romantikus környezet, igazi élő zene (hegedűvel, gordonkával)... Az ifjú pár előre kikötötte, hogy senki ne vigyen ajándékot, mivel ne a rokonok és barátok költségbe veréséről szóljon az esküvőjük (ezt persze szinte senki nem tartotta be, de legalább a stressz nem volt rajtunk). Nem volt menyasszony tánc, csak önfeledt kacagás és vidámság, ahogy e két embert ünnepeltük. Életemben először gondolkodtam el azon, hogy egyszer csak az anyakönyvvezető elé állok (mert azért csak az esküvő miatt nem fogok megkeresztelkedni).
Decemberben folytatódik a sor, újabb barátok kötik össze az életüket, remélem onnan is ugyanilyen pozitív élményekkel fogok hazatérni :-)
02:46
19
Jul
15
drusilla írta:
Esküvőfóbia... na, igen az nálam is megvan. Lassan betöltöm a 30-at, szép sorban jönnek körülöttem a lagzik, csak nekem nem jön össze semmi úgy, ahogy szeretném. Egy szép napon szeretnék én is férjhez menni, de csakis minden nagyobb felhajtás nélkül.
De ami a fóbiámat most táplálja, az az egyedül-lét. Szombaton lesz a bátyám és a világ legaranyosabb sógórnő-jelöltje esküvője. Úgy volt, hogy a párommal megyek, de ő azóta szakított velem. Most én leszek az egyetlen, aki kvázi egyedül megy:( Ráadásul családtagként hivatalból is jól kell éreznem magam.. Háát, hogy fog-e menni? Nem tudom, igyekezni fogok, de passz...
Egyébként bátyám is utálja a nagy felhajtást, ennek megfelelően igyekeztünk szervezni a dolgot, de étterem és 85 fő alatt nem úsztuk meg:S
De legalább a zene jó lesz, mert rende szenekar lesz...
11:18
20
Jul
15
antares777 írta:
Kedves Glória !
Majd ha te is elvált leszel, meglátod mennyire nincs értelme a feleség-férj státusznak és a papírnak.
Sokkal több boldog párt ismerek akik csak úgy együtt élnek és úgy nevelik a gyerekeiket is.
Nekem meg ne jöjjön senki azzal, hogy lakáshitel,meg felveheted a másik postáját.
Én meg pont azt nem értem meg ha szeretsz valakit akkor miért kell esküvő meg papir ???
Amikor én nekifutottam a házasságnak mert a volt kedvesem erőszakosan akarta én is azt hittem örök boldogság lesz és én majd bebizonyítom a világnak, hogy lehet boldogan élni örökké...
Hát a fenéket... mindenhez 2 ember kell és nagyon hamar elváltam, szerencsére még gyerek elött...
15:58
Felhasználónév:
Jelszó:
Hirdetés
Hirdetés