Lélek

Hétköznapi szerepkonfliktusaink

1573

Társas érintkezéseink során számtalan különböző szerepet töltünk be, gyakorlatilag folyamatosan szerepeinken keresztül érintkezünk. A különböző szereptípusok más-más elvárásrendszert képviselnek, melyeknek folyamatosan megfelelni igyekszünk. Az egyes szereptípusokon belül is széles a szerepkészlet - attól függően, hogy milyen a társas helyzet, a bizonyos szerepelvárások határozottabbak lesznek. Szerepkomplexum terminológiával jelöljük azt, hogy valakinek a különböző státusai összességében hányféle szerepből tevődnek össze, s ennek kiterjedtsége a társas-társadalmi kapcsolatrendszerekbe történő beágyazottság mértékét tükrözi. A modernizáció, a mobilitás erősödése általában növeli a szerepkomplexumok gazdagságát kultúránkban. Szerepeink társadalmi beilleszkedésünket eredményezik, lehetőséget teremtenek arra, hogy individuális életünket megfelelő formában, a szociális szférában kiterjesszük, leegyszerűsítik a társadalmi együttélést, a társas érintkezésekhez támpontot, forgatókönyvet nyújtanak, ismeretük a mindennapi helyzetek kontrollját, a manipuláció elkerülését segítik. Egyszóval segítenek élni.

Elvárások dzsungelében

Vajon a szerepek hogyan hatnak egyéniségünkre? A szerepkomplexumunkon keresztül tudjuk láttatni egyediségünket? A szerep által biztosított keretek nem válnak korlátokká, vagy akár barikádokká? A kérdés megvilágításához el kell különíteni a szerepek normatív és interpretatív oldalát. A normatív oldal a szerepekhez kapcsolódó normák összessége, ami előlegezi az egyének tipikus reagálási módját az egyes szerephelyzetekben. Az interpretatív oldal a szerepnormák egyéni értelmezése, a tényleges szerepviselkedés. A laza előírás-halmazokat nagy szabadsággal lehet konkretizálni, azaz mindenki saját egyéniségére formálja szerepeit.

Hogy néznek ki a keretek? A szerepnormák, szerepelvárások különböző típusait lehet meghatározni annak függvényében, hogy mennyire centrálisak, ezeknek három típusa ismert. Az első elvárástípus (kann) a szerep megvalósításához kapcsolódó alacsony szintű követelményeket tartalmazza, ezek az illem, jómodor szabályai. A második, az úgynevezett  elvárások lényeges követelmények, megsértésük devianciát jelent, kiközösítéssel jár. A harmadik (muss) elvárástípus olyan szerepkövetelményeket tartalmaz, melyek semmibevétele büntetőjogi következményeket von maga után.

A szereppel való azonosulás természetesen nagyban befolyásolja, hogy az előírásait mennyire követjük, a teljes azonosulás és szerepkonform viselkedés tökélyre vitele például gyakran káros. Azon túl, hogy a személyiség elveszti egyediségét, előfordulhat, hogy nevetségessé válik, illetve negatív társadalmi szerepek esetén a deviáns viselkedés igazolását szolgálja. Ellenpont ezzel szenben a szereptávolítás, más néven inkognitó, mikor az egyén a szerepnek megfelelően viselkedik, bár gyakran cinizmussal átitatva, metakommunikatív úton vagy „véletlen” szerepidegen tettekkel kinyilvánítja, hogy ő legbelül más. A szereptávolítás szélsőséges formája pedig az úgynevezett szerepfelborítás, amikor a szerep nyílt, tudatos tagadásán keresztül az új társas struktúra iránti igény jut kifejeződésre.

A különböző szereptípusok eltérő lehetőségeket adnak az azonosulásra és távolításra - szerepeink lehetnek veleszületett vagy szerzett szerepek, különböző fokban átfogóak, egyik végponton ott vannak a nemi és életkori szerepek, a másikon a különböző szituációs szerepek, mint amilyen a járókelő vagy éppen a turista. Életszféra alapján történő elkülönítés szerint a családi-rokoni, a foglalkozási és a magánéleti szerepek a meghatározóak, s személyesség szempontjából elválaszthatjuk a formális és informális szerepeket. Egyértelmű, hogy a veleszületett szerepek - mint amilyen a nem, a rassz vagy a kaszt - távolítása nehézkes,  erőteljes azonosulással a magánéleti, családi és szerzett szerepek járnak, melyek az egyéni szabadságnak és mobilitásnak adnak teret.

Feszült szerepviszonyok

Akár erősen azonosultunk, akár távolítunk, szerepeink konfliktusba kerülhetnek egymással. A szerepkonfliktusok három nagy csoportját lehet megkülönböztetni, ezek a szerepek közötti, a szerepen belüli és a személy-szerep konfliktusok. A első esetben a szerepkomplexum egyes elemei ütköznek egymással, tipikus a nők esetében a foglalkozási és a családi szerepek ellentmondása, ekkor a konfliktust és a feszültséget az egyén mélyen átéli, de a probléma forrása a szerepek ellentmondásossága. A szerepen belüli konfliktusok fakadhatnak abból, hogy a szerepkészlet maga különböző elvárásokat foglal magában, klasszikus példa a középvezetők helyzete, akiktől egyszerre várnak felettesnek és beosztottnak megfelelő viselkedést, ami egymásnak ellentmondó viselkedésee kényszeríti az embert.A konfliktus fakadhat abból is, hogy a komplementer szerepet betöltők ellentmondásos elvárásokat támasztanak. Speciális konfliktustípus, mikor a személy egyáltalán nem azonos azzal, aminek látszik, ez a minta a kémek vagy az árulók esetében jellegzetes. A személy-szerep konfliktusban általában az a probléma, hogy az egyén a szerepében olyan mennyiségi vagy minőségi kötelezettséget vállal, amelynek már nem tud megfelelni. Ritkább esetben arról van szó, hogy a szereppel való azonosulás vagy a szerepviselkedés során az egyénnek saját értékeivel, belső meggyőződésével ellentétesen kell cselekednie.

A konfliktusok feloldására különböző stratégiákat alkalmazunk: elterelhetjük a figyelmet a problémáról oly módon, hogy mindig az éppen folyó tevékenységre koncentrálunk, megpróbálhatjuk racionalizálni a helyzetet, önigazolást remélve, kereshetünk kompromisszumot. A problémamegoldás kifejezetten rossul kezelt formájaként megjelenhet droghasználat vagy menekülés, kilépés a helyzetből.

Borotvaélen

A szerepek közötti konfliktusok legtöbbet kutatott területe a nemi és foglalkozási szerep ütközése nők esetében. A konfliktust az vetíti előre, hogy a női nemi szerep jellegzetességei nem tipikusan a munka világába való belépéshez, előrejutáshoz kapcsolódnak hagyományosan, a függetlenség, asszertivitás, önmegvalósítás, versengés csak az elmúlt néhány évtizedben, fokozatosan kezd helyet találni a női szerepviselkedésben. A nemi szerep veleszületett, a foglalkozási szerep szerzett, a társadalmi mobilitást erősíti, ugyanakkor szintén átfogónak tekinthető. Miután általában a nők nem csupán gazdasági kényszerből mennek el dolgozni, hanem magasabb szintű motivációval bírnak, a magas szintű azonosulás egyre nagyobb arányban jellemző. A nemi szerep leíró és az előíró normái alapján egyaránt megjelenhet a szereppel inkongruens viselkedés, mint a munkabeli sikerek, önállóság, szankcionálása. Amennyiben azt nézzük, hogy milyennek kell lennie egy nőnek és férfinak a karrierépítéshez szükséges tulajdonságok, vezetési készségek a férfiaktól elvártak, a nőktől nem.

Ha azt nézzük, hogy milyen a tényleges viselkedéssel szemben alkalmazott normarendszer, akkor is azt láthatjuk, hogy a nők maszkulin területen nyújtott teljesítményét nem értékelik. Az identitás szempontjából a két kitüntetett szerep közötti egyensúlyozást nevezik a szakirodalomban a nők kötéltáncának. A nők a szerepidegen viselkedés miatti szankcióktól tartva időnként csaláshoz folyamodnak, alulteljesítenek, és önértékelésük fenntartása érdekében a nemi szereppel konform viselkedést erősítik. A sztereotípia fenyegetettség terminust használják annak megragadására, amikor a nemi szereppel, annak sztereotip jegyeivel való azonosulás, és a normák megszegésétől való félelem meggátolja azt, hogy a szereppel inkongruens területen a képességeiket kihasználják a nők.

Keményen egy kemény világban

A férfiaknak könnyű? Irigylésre méltó helyzetben vannak? Ha alaposabban megvizsgáljuk a kérdést esetükben is több ponton ütközhet a nemi és a foglalkozási szerep, bár a konfliktus természete más, mint a nőknél. A férfiak szerepkonfliktusaival lényegesen kevesebb kutatás foglalkozik, ám eredményeik figyelemre méltóak. A férfi nemi szerep norma három alappilléreként a sikert és státust, a keménységet és az antifeminitást azonosították. Az antifeminitás normájának való megfelelés a házimunka és a szülői szerep felvállalását akadályozhatja. A keménység mind fizikai, mind szellemi, mind érzelmi téren folyamatos erődemonstrációt igényel, betegség, probléma esetén annak tagadását, a segítség elutasítását eredményezheti. A foglalkozási szereppel való konfliktushoz leginkább a siker és státus normának való megfelelési igény vezet. A férfiak részéről elvárt, hogy jól fizető, presztizzsel bíró munkájuk legyen, lehetőség szerint vezetői státust töltsenek be.

A pénzszerzés fókusz gátolja az önaktualizációt, olyan foglalkozást választanak, ami jó karrierrel kecsegtet, nem feltétlen olyat, ami érdekli őket. A siker és magas státus felé vezető út a férfiaknak csak egy bizonyos hányada előtt nyitott. Hogyan tudja feldolgozni egy férfi azt, hogy kevésbé sikeres, egzisztenciája esetleg bizonytalan, a társadalmi ranglétra alján áll? Mit kezd azzal, hogy most már női versenytársak is megjelentek, például, hogy felettese nő vagy esetleg felesége jobban keres? Gyakori, hogy más nemi szerepnormáknak való megfelelés eltúlzásában, férfiasságukat erőteljesebben demonstrálják, lehet ez testépítés, vakmerőség, meggondolatlan kockázatkeresés, ezt nevezik kompenzatórikus maszkulinitásnak. Másik út lehet, hogy nem a többségi társadalom számára elfogadott, legális formában törekednek a sikerre, hanem bizonyos kisebbségi csoportban szereznek státust és presztizst, ez akár deviáns, kriminális tevékenységekbe is torkollhat, ezt kompulzív maszkulinitásnak hívják.

A fenti férfiasság-normák többségi normák, a fehér, középosztálybeli, heteroszexuális férfiakra vonatkoznak elsődlegesen. Lehet, hogy létezik többszörös maszkulinitás, azonban általános, hogy a kisebbségi, hátrányos helyzetű társadalmi csoporthoz tartozó férfiak is a többségi normákkal azonosulnak, akár azért, mert ez a referencia csoportjuk. Számukra különösen nehéz megfelelni a siker-státus elvárásnak, nagyobb valószínűséggel jelenik meg kompenzatórikus vagy kompulzív maszkulinitás.

A nemi és a foglalkozási szerepek közötti konfliktusok mindkét nem esetében jelentkeznek, eltérő háttéren, de összességében hasonló következményekkel. A szerepkongruens viselkedés dilemmája hosszú távon kikezdheti az önbecslést, identitás válsághoz vezethet. Mindkét nem szerepnormái változnak, komplementer módon, azonban egyensúly megtalálásnak továbbra is az az alapja mindkét oldalon, hogy a szerepek személyre szabása, interpretálása során a személy-szerep egybevágósága kialakuljon.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások
1
júl
08
zsofi írta:
furcsa kérdés ez a nemi szerepekkel. azt gondolnám magamról, hogy befogadó és nyitott ember vagyok, de tényleg földbe gyökerezett a lábam a múltkor, mikor az utcán sétálva benéztem egy szépségszalonba, és ott ült egy férfi műkörmös. épp nagyban rakta a strasszokat egy csaj körmeire. döbbenetesen fura volt.
16:02
2
júl
08
donci írta:
szerintem furàbb lett volna,ha a férfi mükörmöket csinàltat magànak...
nök hajàt is sok férfi fodràsz vàgja, a zsirleszivàsrol és mellplasztikàrol ne is beszéljünk...
17:04
3
júl
08
ron írta:
jó cikk.. hol találok bővebben a témáról?
köszi^^
21:26
4
júl
09
light írta:
Hadd gratuláljak annak, aki szóról szóra megértette a cikket. Én a második nekifutásra adtam fel, akkor is csak a 2. bekezdés közepéig jutotam el :P
De lehet nekem az a szerepem, hogy néha értetlenkedjek :D
08:37
5
júl
09
blueblue írta:
Milliónyi szerepet vehetünk fel, percről percre. Egyik pillanatban férfi és nő vagytok aztán ellenőr - utasok, aztán vásárlók-eladó stb.
16:05
6
júl
10
babika válaszalight írására:
Teljesen egyetértek veled light, én sem tudtam végigolvasni a cikket, nekem "fárasztó"... Pedig imádom a cotcot cikkeit, de ez nekem nehezen emészthető.
08:05
7
júl
10
nomascus válaszadonci írására:
a zsírleszívás és mellplasztika az sebészet, szóval tipikusan maszkulin szakma. Sezrintem ott pont azon lepődnél meg, ha nő csinálná.
16:33
8
júl
10
nomascus írta:
Jó példa a szerepkonfliktusra és az ebből származó nehézségekre a Billy Elliot c. könyv. Én olvastam és nagyon tetszett, ajánlom mindenkinek!
16:35
9
júl
10
donci válaszanomascus írására:
én màr semmin sem lepödök meg... : )
különben én az elöttem lévö hozzàszolàshoz irtam a véleményem, hogy MIÉRT NE CSINÀLHATNÀ EGY MANUS A MÜKÖRMÉT EGY NÖNEK, HA KÜLÖNBEN IS FÉRFIAK VÀGJÀK A HAJUNKAT, MÜTENEK,ZSIRTLESZIVNAK...
értjük?
21:13
10
júl
10
nomascus írta:
jah, teljesen világos :) bocs, ha félreértettelek!
22:28
11
júl
11
banyamancs írta:
Erdekes cikk. Mondjuk, nekem is csak a harmadik nekifutasra sikerult csak elolvasnom (rogton, munka utan semmikepp). A szerep szo folytonos ismetlese teljesen lefarasztotta az agyamat- meg is szamoltam, 80-szor fordul elo a szovegben (igy vagy ugy), foleg az elejen. :)
06:41
12
júl
11
havanna írta:
talán érthetőbb lett volna, ha az első három sorban tisztázza a cikkíró, hogy milyen szerepet ölthet az ember: családon belüli szerep, meg társadalmon belül betöltött szerep...mire odaér az olvasó, már nem érti sztem.

szigorlati témám....blöááááá.
15:08
13
júl
11
Tanya válaszaron írására:
Eric Berne összes könyve erről szól.
Azon belül ajánlom a Sorskönyvet és az Emberi játszmákat ;)
21:25
14
júl
12
ron válaszaTanya írására:
köszi, utánanézek :)
23:24
Felhasználónév:
Jelszó: