Lélek

Exek helye

1595

Hosszan boncolgathatnánk azt, hogy létezik-e a nagy ő, az IGAZI, de valójában ezt öregkorunkban fogjuk megtudni, amikor reszkető kézzel mesélünk a már felnőtt unokánknak hajdani szerelmeinkről. Ahogy most teszi a nagymamám is, aki megosztotta velem, mekkora szerelme volt neki a nagypapám, egy ideig, mert később túl sok probléma elé állította őket az élet. Ugyan még ma is együtt élnek, de hűség nem igazán volt köztük. Ha őszintén végignézzük a környezetünkben lévő párkapcsolatokat, egyértelműen láthatjuk, a beporzás ingere bizony jobban hajt minket, minthogy a nyugalmat és hűséget választanánk, eközben persze monogámiát hazudunk. Aztán megyünk tovább, megéljük a szakításokat, picit belehalunk mindegyikbe, majd megint belebotlunk valakibe, aztán szakítunk, szóval exeket termelünk.

Exből barát

Szakítástól és persze a párkapcsolat mélységétől függ, mennyire lesz életünkben az ex. Vannak, akik képesek barátként támogatni egymást akár egy életen át, s vannak akik egyszerűen csak "büdös kurvák" vagy éppen a "hazug tetvek" lesznek. Nekem mindegyikből van, pedig nem gyűjtögettem őket olyan vehemensen. Ahogy beköszönt egy bizonyos kor, elengedhetetlen, hogy már legalább egy nagy szerelmen ne legyünk túl, ami megpecsételheti aktuális kapcsolatunkat is. Azokban az exkapcsolatokban, melyekben őszinteség volt és tisztelték, szerették egymást a felek, megéltek mindent, amit éppen akkor lehetett, gyakran kialakulhat barátság. Ezek azok a szakítások, melyekbe nagyon bele lehet halni, nehéz kiheverni és másra ránézni, ám a szeretettel és annak belátásával, hogy már nem lesz olyan, amilyen volt, könnyebben átvészelhető az elszakadás, és jöhet valami új. (Tegyük zárójelbe, olykor a szex miatt azért sokan később is összejárogatnak.) Etalonként lebeghet mindaz, amit együtt megéltünk és ez az, amit az új kapcsolatban kezelnünk kell tudni. Ha megmaradt barátnak az ex, akkor barátként beszéljünk róla, barátként mutassuk be, és ha lehet, a múlt jó pillanatainak emlegetésével ne támasszunk új szerelmünkben lehetetlen elvárásokat. Ami volt, az a múlt, az úgy volt jó, nem lesz jobb soha senkivel, mindig csak másabb lesz. És az is jó lesz. A partner oldaláról nézve semmilyen para vagy féltékenység nem alakulhat ki, ha így kezeljük az exet, partnerünk, vagy ha mi vagyunk azok, még meg is kedvelheti az exet és reménykedhetünk, hogy akár mi is ilyenek leszünk, ha szakításra kerülne sor. Véleményem szerint ez a legkezelhetőbb extípus.

Szellem ex

Vannak olyan szerelmek, melyek beteljesületlenek, azaz idő előtt vége szakadt a románcnak, és ezzel együtt megmaradt egy röpke örömérzet, melyet az a személy váltott ki, ami hozzá köthető. Ez az, amivel nem lehet felvenni a versenyt, ezt is tapasztalatból mondom, mert nincs az az isten, ami ezt törölni tudja az érintettek memóriájából. A dühítő az, hogy ebben a típusú szerelemben aztán valóban semmit nem élünk meg együtt, és sajnos a következő kapcsolatok gyakran érzelmi labdák, melyeket vagy bosszúból vagy boldogtalanságból és magányból szétzúzunk. Ekkor lesznek az érzelmi labdának használt emberek nagyon szerelmesek, mert ők sem élik meg azt, amit esetleg szeretnének, tehát a sor folytatódik tovább. A megkaphatatlan az mindig nagyon vonzó, hiszen távoli, a távolban lévőt pedig jól lehet idealizálni. Partnerként csak bosszankodni és hisztizni lehet, mert ez az, amiről vagy nem beszélünk és elfojtjuk, vagy beszélünk róla és megállapítjuk, hogy semmi értelme jelenlegi párkapcsolatunknak, mert ez az ex szellemként állandóan ott lesz. Kitartással és szerelemmel túl lehet élni, tapasztalatom, hogy az ilyen exekkel rendelkezőket azonban el kell kerülni, mert hamar rájövünk, hogy kedvesünk a közeljövőbeni exünk. Ez van sajna.

Semmilyen ex

Sajnos sokszor nem vagyunk szerelmesek, és úgy bonyolódunk kapcsolatokba, ennek pszichológiáját nem fejtegetjük, a lényeg, hogy akad olyan is, amikor csak elvagyunk egymással, járunk és az jó. Aztán vége lesz, és mivel a párkapcsolatnak sem volt igazán mélysége, ezért emberi kapcsolatnak sem marad meg. Közömbös lesz, semmilyenné válik az exszel való viszonyunk, és ez így van rendjén. Felesleges ebből bármelyik fél részéről hisztit csapni vagy játszmázni, melyek csak megrontanák jelenlegi párkapcsolatunkat. Ez az extípus teljesen kezelhető mindkét fél részéről, ha hanyagoljuk a figyeljrám hisztit.

Tehetünk azért, hogy megszabaduljunk olyan élményektől és gondolatoktól, melyek valamelyik exhez kötnek, ami érthető és helyén is van, csak tudni kell a határokat. Ha lehet, akkor ne őrizgessünk fotókat a falon, közös ereklyéket se, és ha meghalljuk az exre emlékeztető zenét, akkor se meredjünk el szomorú szemekkel, mert ezekkel mind ellökjük magunktól a boldogságot és az új embert úgy, ahogyan van. Csodálatos dolog valakinek megismerni a szokásait, az életét és a kis dolgait, ami ő. Ezeket fogadjuk be és tegyünk azért, hogy működjön. Olykor igenis meg kell hozni az áldozatokat saját magunkért, ugyanis az exek elengedését nem az új kapcsolat miatt kell megtennünk, hanem magunk miatt. Nem élhetünk hónapokon át gyötrő érzések alatt, melyen úgysem tudunk változtatni, és ami már egyszeri vagy többszöri próbálkozásra sem működött. Minden extípustól függetlenül nem kell elviselnünk azt, hogy az exek beárnyékolják kapcsolatunkat. Az emberek sokszor hajlamosak arra, hogy a múltban vagy a jövőben éljenek, meg kell élni a mindennapokat, a mostot és meg kell találni abban saját magunkat. Ha valamiért mégsem megy, mert olyan hatással van valakire az exe, hogy folyton ott lebeg, nem kell elviselni, sem ultimátumot adni, hiszen az érzelmeknek parancsolni nem lehet. Jobb ilyenkor szépen búcsút venni, és további exeket termelni.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások