Közösség

A zene, az jó

1666

Szeretjük a kutatásokat, főleg azokat, amik rólunk szólnak. Elgondolkodtatnak. Épp egy ilyenbe futottunk bele, a legtöbbünk által ismert multi, a Coca Cola oldalán. A Fanta Trendriport a magyar fiatalok szokásait, értékrendjét vizsgáló sorozat, melyet Ságvári Bence szociológus szerkeszt. Legutóbbi kutatásuk a magyar fiatalok viszonya a divathoz, a zenéhez. 

Keep on rockin’

Mi a zenén sokat agyalunk, s azon is, hogy mennyire hat a zene a ruhákra vagy a ruhák a zenére vagy hogy hogy is van ez az egész. Ságvári Bence szociológus kutatásai szerint az öltözködés mellett a divat és a divatos életmód egyik legfontosabb fiatalkori tartozéka a zene. A zene az egyik leghagyományosabb örömforrásunk, így különös jelentősége van annak, hogy az elérhető, megszerezhető és meghallgatható zene mennyisége az elmúlt évtizedekben hatalmas mértékben megnövekedett. Kutatási adatok szerint, minden második magyar fiatal több, mint három órát, a hétvégeken negyvennégy százalékuk pedig öt óránál is többet tölt zenehallgatással. 

A zene egyértelműen a tinédzserek oxigénje, a fül rágógumija. Az új zenéket elsősorban az internetről szerzik be. A többség leginkább fájlcserélő hálózatokat használ, illetve a barátokkal való cserélgetés során bővíti gyűjteményét. A tinik tizenhárom százaléka – saját bevallása szerint – több mint tizenöt ezer zeneszámmal rendelkezik, ami több mint ezer hagyományos albumnak felel meg. Ennek végighallgatása több mint egy hónapig tartana, de egy átlagos tinédzser is több mint egy hétre való non-stop hallgatnivalóval rendelkezik.

Ez az intenzív zenefogyasztás nem egyenlő a hallgatott zenében való elmélyüléssel. Itt másféle időtöltésről van szó. Napjaink fiataljai tökélyre fejlesztették a multitasking életmódot, azaz egyszerre számos tevékenységet végeznek, és párhuzamosan fogyasztanak különböző tartalmakat. Nincs ez másképpen a zene esetében sem, hiszen a zenehallgatás többnyire más elfoglaltsággal is párosul, legyen az közlekedés, házimunka, vagy éppen játék. Ami a használt eszközöket, technológiákat illeti: nem meglepő, hogy a magyar tizenévesek zenefogyasztásában is mára egyértelműen a számítógép, az internet és a hordozható mp3 lejátszók vették át a vezető szerepet. A fiatalok életében korunk rádiójává az mp3 vált.

Műfajok demokratizálódása

Az egyes zenei irányzatok áttörték azokat a társadalmi korlátokat, amelyek a 70-es, 80-as években még jellemzőek voltak az akkori fiatalok zenefogyasztására. Ma Magyarországon nem rendelhető egyértelműen társadalmi státuszhoz egy-egy irányzat, a választék óriási mértékű kiszélesedésével, a különböző zenékhez, irányzatokhoz való hozzáférés korlátainak lebomlásával, az internet mint közvetítő csatorna megjelenésével ezek a határok elmosódni látszanak. A zenehallgatásban előtérbe került a nyitottság, az új stílusok és irányzatok befogadása. Ebből következően a különböző zenei irányzatok fogyasztása is inkább kiegyenlített. A legtöbben valamilyen rockzenét hallgatnak, de ehhez hasonló nagyságú csoportot alkotnak a slágerlistások, a partiarcok és a fekete zene hallgatói is. Legkevesebben a népzenét, klasszikus zenét és jazzt hallgató ínyencek vannak.

Sok magyar fiatal számára a zene nem csak egyszerű időtöltés, de az önkifejezés egyik legfontosabb eszköze. A magyar fiatalok húsz százaléka játszik valamilyen hangszeren, ami az uniós átlaghoz hasonló. Saját bevallásuk szerint a zenélés leginkább kikapcsol, megnyugtat és szabadságérzetet ad. Egy másik fontos zenével kapcsolatos szabadidős tevékenység, a nyári zenei fesztiválok látogatása. A fiataloknak a fesztiválokkal kapcsolatos elvárásai nagyon egyszerűen megfogalmazhatók. Ez nem más, mint a 24 órás, non-stop szórakozás, a barátokkal való időtöltés, a fesztelenül szabad légkör és a játék. A fő attrakció természetesen a zene. Több kutatás szerint is a Sziget Fesztivál illetve a Coke Club a leglátogatottabb nyári fesztivál a fiatalok körében.

Mit hoz a jövő?

A mai fiatalok saját stílusuk megválasztását tekintve már egy demokratikus kultúrában nőttek fel, ahol szinte semmi sem gátolja azt, hogy mindenki az általa leginkább kedvelt öltözetben, a legkülönbözőbb zenei stílusokat hallgatva mutassa meg magát a külvilág számára. A fiatalok többsége él is ennek a választásnak a lehetőségével. Ha rendelkezésre áll, elérhető a választék, és egy adott közösségben jelen van ennek a sokszínűségnek, az újra való nyitottságnak, a kísérletezésnek a kultúrája, akkor ez előbb-utóbb utat is tör magának. A külsőségek, a kifelé mutatott kép szerepe talán felértékelődött, de nem lehet a fiatalokat egységes masszaként szemlélni. A világ kitárult, nagyon sokféle minta közül választhatnak és választanak is – ami kívülről csak utánzásnak, öncélú fogyasztásnak látszik, az ennél jóval összetettebb és tudatosabb folyamat.

S mindezek végén felmerül bennünk a kérdés, lehetséges, hogy ma a zene az egyetlen, ami valamiféle ideológiai, gondolkodási, viselkedési útmutatást ad a fiataloknak? Hiszen nincsen már követendő világnézet, nincsen egységes és sokakat érintő vallásos értékrend, nincsen erős családi neveltetés és iránymutatás, csak a zene van töretlenül, s kezdetben ezen keresztül azonosítjuk magunkat. Aki Kispálos mint én, az haver, aki meg a Hooliganst szereti, az hüje. (Mielőtt megsértődik valaki, ez utóbbi csak példa.)

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások