Hekk, a büféállat

Bizonyára mindenki előtt ismert a jelenet, amikor a strandon a vízből kifelé rohanunk a pénztárcánkért, és még vizesen dobjuk le magunkat a büféhez. Lángosért, hamburgerért, jégkrémért és hekkért - mert persze itthon semmi egészségeset nem lehet kapni a strandokon. Sehol egy salátáspult, sehol egy grillbár, csak a zsír meg a sör meg a fröccs. Mert mi így szeretjük. Így szeretjük?

Hekk a büféállat

Van olyan hal, hogy hekk? A Balatonban él? Ez olyan kérdés számomra, mint a hón. Van a hónalj, az oké, de hol van a hón? Visszatérve a rejtélyre, hogy akkor létezik-e hekk, utánanéztünk, és kiderült, pusztán a köznyelvben létezik egy olyan hal, hogy hekk, ezt az állatvilág szürke tőkehalnak, tengeri csukának vagy tengeri csacsihalnak ismeri. Mindenképpen tengeri, tehát mélyfagyasztott állapotban érkezik a vízparti büfékbe, ahol megsütik, majd hekk néven megesszük. A hekk, azaz a tengeri tőkehal sós tengervízben él Európa partvidékein, a mediterrántól az északi részig, hetventől akár négyszáz méter mélyen is úszkálnak. A tőkehal a szardíniát, szardellát és tintahalat kedveli, őt viszont a cápák és mi, így teljes a tápláléklánc. Mivel számtalan európai ország partját érinti, ezért nemcsak nálunk fogyasztják előszeretettel, hanem Horvátországban, Németországban és a Balti államokban is egyike a leggyakrabban fogyasztott halaknak. Származása miatt így egészen egyértelmű, hogy hozzánk csakis fagyasztott formában érkezik, fej nélkül, filézve számtalan étteremben fogyasztjuk tengeri halfilé néven. Sütve valóban kellemes kaja a vízparton, kenyérrel, fehérrel, nanáhogy.

Lángos és olajos társai

Nyár van, ötven fok, klór és naptej szag leng körül mindent, a büfé előtt kígyózik a sor a jó, forró, olajos lángosért. Tejföllel, fokhagymás cuccal, sajttal  vagy mindezt vegyítve tömjük magunkba a műanyag széken. Megjegyzem erre az eseményre illik ilyenkor felöltözni és nem vizes, olykor kilógó genitáliában kell falatozni. A lángos mellett a hamburgert, sült krumplit, keményebbek hurkát, kolbászt is választhatnak a számtalan cukros üdítőital mellé, melyek a szomjúságot nem csillapítják, hanem fokozzák. Ezek azok a kaják ami után a hőségben tényleg csak az árnyékban tudunk aludni, az úszás vagy labdázgatás, esetleg séta a vécéig, azaz bárminemű mozgás kizárva.

Édesség

Kihagyhatatlan a strandos fagyizás, jégkrémezés, egyrészt mert a kánikulában adott, hogy hideget vegyünk magunkhoz, másrészt a népünk előszeretettel falatozik, pláne édességet. A torta meg sütike mégse való melegben, inkább a fagyik és Magnumok csúsznak le a torkunkon. Kihagyhatatlan vízparti program a fagyizás és jégkrémezés.

Dinnye, főtt kuki

A hűtött dinnyénél kevés finomabb gyümölcs van nyáron, és hála az égnek vannak olyan strandok, ahol az említett kajákon kívül kaphatóak gyümölcsök (málna, cseresznye) és az elmaradhatatlan főtt kukorica. Ez utóbbit megesszük ha egész nap ott ázott, akkor is, mert nagyon finom. Sóval, vajjal, akárhogy, és a lekajált kukoricaszem utáni maradékot a csőről nagyon jó szürcsölni. Ezektől nem fekszünk ki kajakómával az árnyékba, az tuti. 

Otthonról hozott szendvicsek, esetleg rántott hús petrezselymes krumplival, is fellelhetőek a strandokon, attól függ, milyen napon sétálgatunk. A hétvége a legdurvább, akkor biztos, hogy mindenfélét látunk, pokrócokon falatozó családokat, jégkrémmel szaladgáló gyerekeket, kígyózó sorokat a büféig, lángost magukba tömő meglett férfiakat sörrel a kezükben. Mert azért iszunk is, lássuk be, a sörtől pedig jobban barnulunk. Ilyen a magyar, nem volt ez soha másképp, ilyen, eszik. A strandon, a vonaton, a parkban, az utcán, általában eszünk. Nagyanyáink is ezt tették, valószínűleg az ő nagyanyáik is ezt tették, és ezt örökítjük tovább mi is. 

Te is kényszeresen rohansz kajálni vízparton? Te mit eszel a strandon?