Lélek

Pénzt vagy életet?

1519

A tizenegy (!) éves öcsém azzal fogadott egyik nap, hogy Enci nem akar vele járni, mert Enci szerint ő nem pénzes. És közel sincs olyan egzisztenciája, ami neki, mint az iskolaigazgató lányának megfelelne! Na, mondta is Dávid – az öcsém -, hogy Enci ribizli. Egyet kellett értenem vele. Aztán eszembe jutott drága barátnőm, akinek az első szerelme igen tehetős családi háttérrel rendelkezett, és azalatt a sok év alatt, míg együtt jártak, sokszor megbántotta Tinát azzal, hogy szemére vetette, neki úgysincs pénze egy olaszországi sí-telelésre, úgyhogy megy a haverjaival. Sorolhatnám még az életből vett példákat, azokat a lányokat, akik úgy választottak férjet, hogy az anyagilag jó parti legyen, majd néhány év múlva – persze már csoffadtan – megdöbbenve álltak széttett kezekkel, és nem értették, miért ment tönkre a házasságuk.

Nos, a pénz szükséges rossz. Egy eszköz, ezt semmilyen körülmények között nem szabad elfelejteni, és nem is kéne túlértékelnünk a jelentőségét. Nos, civilizált kultúrákban ez körülbelül egyet jelent a lehetetlennel. Ott van a mindennapjainkban, főleg, ha nincs belőle túl sok, és fékevesztett állatként kell húznunk az igát, hogy minden számla szépen be legyen fizetve, hónapról-hónapra. Ezek a mindennapos harcok simán megronthatják a párkapcsolatokat. Persze van módszer, amivel elkerülhető. Ilyen a fogadalom, amihez mindkét fél tartja magát, onnantól kezdve, hogy komolyan elkezdenek belemenni a kapcsolatba: „Pénzen nem vitázunk soha.” Ez olyan, mint egy ígéret, nincs mese, be kell tartani, bármilyen körülmények között. Kicsit megfoghatatlan a dolog nyilván, és vannak olyan szituációk, amikor bizony nagyon lelakja az ember gondolatait a pénzszerzés. 

Mi van, ha te kőgazdag vagy, ő pedig szegény? Óhatatlan konfliktusok. Nem hiába volt réges-régen az a szokás, hogy mindenki rangjának megfelelően házasodott, ez volt a logikus elvárás. Pszichológusok a mai napig vállaják, hogy a jó házasság titka a hasonló anyagi és szociális háttér, érdeklődési kör és neveltetés. Amíg te megengedhetsz magadnak egy luxusutazást, lehet, a párodnak még egy balatoni hétvégére sem futja. Ha közösen terveztek, ha kialakult köztetek egy olyan kapcsolat, ahol nem te és ő van, hanem megvan a „mi”, akkor nincs olyan, hogy enyém, tiéd, hanem csak a miénk van. De hogy viszonyulnának mondjuk a szüleid, akik megteremtették – tegyük fel – ezt az anyagi hátteret, ha hozzámész feleségül, beköltöztök a szüleidtől neked ajándékozott sokmilliós házba, majd elváltok és viszi a pernahajder a felét?

Jogos a kérdés, miért nem kötöttek házassági – vagyonjogi – szerződést. Amikor eldöntjük, hogy egy fedél alatt kell élnünk, mert egymás nélkül üres a világ, eszünkben sincs szerződni! Ráadásul, ha anyagi problémák adódnak, sokszor még jobban összekovácsolódnak a szerelmek. Ha nincs önzőség, türelmetlenség, akaratosság, hanem van helyette tisztelet és kitartás, akkor nem kell házassági szerződés. Kell viszont bizalom és szerelem. Van még néhány megoldás. Mondjuk a külön kassza. Ismerőseink harminc éve házasok és olyannyira külön kasszán vannak, hogy még az éttermi vacsinál is külön fizet az asszonyka és a külön a csávó. Na, ez mennyire romantikus, mi? 

Ha ennyi megoldási metodika létezik, bizonyítottnak tekinthetjük, hogy a pénznek nagy az ereje a párkapcsolatokban. Ki így, ki úgy vélekedik, sokan megszívják és néhányan nyernek is a szerelmi bizniszen, de mi arra vagyunk kíváncsiak, ti hogy csináljátok?

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások