Közösség

Varázslatos Szent Iván-éj

1491

A Múzeumok Éjszakája az az alkalom, amikor imádom a várost és a városlakókat. Ilyenkor büszke vagyok, hogy igen, ilyen rendezvényeket is képesek vagyunk kitalálni és megrendezni. Ilyenkor nagyon izgalmasnak, európainak és kulturálisnak érzem Budapestet. A meleg, nyáresti Szent Iván éj-hangulat pedig csak a hab a tortán. A Múzeumok Éjszakája azért is remek ötlet, mert akinek az egész éves rohanásban csak ritkán van ideje eljutni a múzeumokba, ilyenkor a különleges alkalom vagy a nagyon kedvezményes belépés által motiválva összeszedi a párját és/vagy barátait, és végigjárja az összes tárlatot amiket már ezer éve szeretne megnézni. Sajnos én is ilyen vagyok, egész évben vágyakozva nézem a plakátokat és hirdetéseket, és mindig sóhajtva veszem tudomásul hogy már megint lemaradtam egy kiállításról, ami pedig mennyire érdekelt volna. És aztán jön a várva-várt este, a Múzeumok Éjszakája, amikor végre végigvonszolhatom a barátomat az egész Szépművészetin, állhatok órákat minden egyes festmény előtt, végigolvashatok minden kis brosúrát, betervezhetek ötven galériát ugyanarra az órára, hússzor ide-oda „múzeum buszozhatunk” a Ludwig és Óbuda között, és a barátom ez egyszer nem panaszkodhat, mert ezt az estét erre szántuk.

Nem csak minket ragadott magával ennek az estének a hangulata, az idén ötödik alkalommal megrendezett eseményre minden évben egyre többen kíváncsiak, tavaly kettőszázharmincöt ezer kultúrakedvelő látogatta meg a kivilágított múzeumokat. A népszerűség titka nyilván a különleges, izgalmas alkalomban, a hangulatos nyári estében, a kedvezményes belépőben, és nem utolsó sorban a példaértékű szervezésben rejlik. Nem vagyok hozzászokva, hogy a magyar rendezvények körültekintően, ötletesen és praktikusan legyenek megszervezve, éppen ezért a Múzeumok Éjszakája egy nagyon kellemes csalódás. Az este során egy viszonylag olcsó, kicsi matrica formátumú belépővel lehet meglátogatni a múzeumokat. Az egymástól távol eső intézmények között gyakran közlekedő ingyenes múzeumbuszok szállítják a közönséget, a tájékozódást mindenfelé megszerezhető színes prospektus segíti, ajánlókkal, térképekkel, pontos adatokkal. A múzeumi dolgozók, teremőrök kedvesek, segítőkészek, a részletes programok pedig előre elérhetők a rendezvény honlapján. 

Az említett honlap szerint idén, júnus 21-én száznyolcvanöt budapesti és vidéki múzeum és intézmény készül az estére több mint ezerháromszáz programmal, nem csak kiállítótermekben hanem szabad téren is, az állandó kiállítások mellett időszakos, alkalmi rendezvényekkel is. Ezek közül a személyes kedvencem a Nemzeti Múzeum Panorámaterasza, azaz a Budai Vár csak erre az estére megnyitott kupolája, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a városra. Semmihez sem hasonlítható élmény éjféltájban végignézni a kivilágított Budapesten a kupolából majd a vár udvarán a díszkertben a füvön heverve meghallgatni egy DJ koncertjét zsíroskenyeret majszolva, lábat lógázva, kipihenve a múzeum-maratont. 

Idén is lesz mit kipihenni, hiszen számtalan hasonlóan izgalmas program csábít a honlapon. Ráadásul a nálam kevésbé kultúrbolondoknak sem kell galériákban végigszenvedniük az estét, mivel a képtárak programjain kívül gasztronómiai, színházi és zenei rendezvények is lesznek bőven egész éjjel. Ha időmilliomos lennék vagy egyszerre több helyen is tudnék létezni, akkor biztosan végigjárnám a Szerelem Labirintusát a Budavári Labirintusban, ott lennék a MOME Maratonon az Iparművészeti Múzeumban, benéznék a Tánc- és Divattörténeti Bemutatóra a Hadtörténeti Múzeumba és belehallgatnék Németh Juci zenéjébe a Millenárison. A Kogart Házban minden egyes Gulácsy kép előtt eltöltenék egy fél napot, kibírnám, hogy a mellettem lévő srác végigelemezze az autókat és más gépizéket a Közlekedési Múzeumban, és újabb fél napot töltenék a Ludwigban az állandó kiállítás mellett a színházi előadásokat is végignézve.

Végre beiktatnám a Petőfi Irodalmi Múzeum Száz éves a Nyugat tárlatát és a Magyar Építészeti Múzeum Fény és Forma című fotókiállítását is. Pihenésnek a Vendéglátóipari Múzeumban kajálnánk reneszánsz ételeket - mert ugye reneszánsz év is van idén -, majd miközben végigvonszolnám magam az egész Nemzeti Galérián is, nagyon élvezném hogy egy zenekar élőben játszik aláfestőnek klasszikus zenét. Ha már a Várban vagyok, talán beugranék a Széchenyi Könyvtárba az éjféli pezsgőzésre, utána pedig megint felmennék a kupolába tágra nyílt szemmel rácsodálkozni Budapestre, aztán a Savoya-teraszon megint zsíroskenyeret eszegetve hallgatnám meg a koncertet. Ezek után pedig már tényleg csak arra lennék képes, hogy áttámolyogjak a Vármúzeumba, a Reneszánsz kertbe, ahol a honlap szerint a program fél egytől „éjszakai borozás lantmuzsikával, fáklyák fényénél.”

Sajnos, mivel nem tudok egyszerre több helyen lenni, néhány program idén is ki fog maradni, de én azért igyekszem majd Supermant megszégyenítő sebességgel közlekedni a múzeumok között és minél több betervezett programpontot megvalósítani. Ha pedig valaki már nagyon nem bírná a feszített tempót, legfeljebb átugorja a napirendet, és hamarabb köt ki a Reneszánsz kertben, a fáklyás borozgatásnál. A Múzeumok Éjszakája egy ilyen este – mindenképpen csak jól alakulhat.

Az olvasói cikkek tartalmának valódiságáért a cotcot.hu szerkesztősége nem vállal felelősséget. Ezen szolgáltatásunkat olvasóink saját felelősségükre vehetik igénybe.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások