Közösség

Kétezer forintos tojás

1513

Sokszor beleesem abba a hibába, hogy leszaladok a boltba, mert főzés közben felfedezem, hogy nincs petrezselyem és persze nélkülözhetetlen. Felkapom a pénztárcámat, amiben ott lapul sunyin a bankkártyám is, és hiába nincs készpénz nálam, biztosan vásárolhatok. Persze csak petrezselyem kell, de akkor már veszek ezt-azt, és sokszor a százas tétel helyett ott hagyok a boltban több ezret. Erről tudatosan kezdek leszokni, mert egyáltalán nem kifizetődő. Módszerem, hogy csak annyi pénzt viszek, amennyi feltétlenül kell - a petrezselyemre mondjuk. 

Tegnap viszont, amikor moziba mentünk, eszembe jutott, hogy jó lenne tojásos nokedlit enni, de nincs otthon tojás, így se nokedlit nem tudok csinálni, se tojást nem tudok rátenni. Közben jött egy budai zöldséges, hát beugrottam. Tíz tojást kértem, ha lehet papírdobozban.

Piacoztunk

-Hogyne lehetne, kedves  hölgyem, ez természetes.
-Mennyibe kerül a tartó? - Futott ki a kérdés a számon. 

-Ingyen van, ha már ilyen drága a tojás.
-Köszönöm! 

-Adhatok még valamit? Van gyönyörű cseresznyénk, meg szép fürtös uborka, esetleg csemegekukorica?
-Ó, csemegekukorica ilyenkor? 

-Igen, akár főve is! Úgy pár forinttal drágább, de ha nyersen veszi, akkor elég neki tizenöt perc, és már kész is. 

Nem tudtam ellenállni, sem a kukoricának, sem az uborkának és a cseresznyének se, de leginkább az eladó kedves kínálgatásának nem! Így lett a kétszázötven forintnyi tojásból, több mint kétezer forintos. 

Hogy mi a tanulság? Hát leginkább a kereskedelmi kultúra, ami Magyarországon régen nem ismert. Ha drágaság van, akkor már legyen kedvesség is, és ha ez van, akkor biznisz is van, és biztosan betérek máskor is. Mert végre találtam egy helyet, ahol megismernek. Igen, én vagyok a vásárló, én adom a pénzt.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások