Lélek

Függünk a melótól

1497

Nem valószínű, hogy egy munkaalkoholistát - aki még a szeretteivel sem tud elegendő időt tölteni -, majd pont egy környezetvédelmi felhívás fog jobb belátásra késztetni, de ki tudja, azért megpróbálkozunk. Evidensnek tűnik az, ha minél többet dolgozunk, annál nagyobb értéket állítunk elő, gazdasági szempontból. Viszont az keveseknek jut eszébe, hogy a környezetszennyezés is nagyobb lesz. Egy kanadai párt - kedves nevük van: Dolgozz Kevesebbet Párt - szerint sokat tehetnénk az ökoszisztémáért, ha kevesebbet dolgoznánk, mondjuk hetente csak harminckét órát. Szerintük a munkamánia legnagyobb áldozata a bolygónk. De miből vonhatjuk le ezeket a messze menő következtetéseket? A hosszabb és több munkanap jótékonyan hat a gazdaságra, viszont nagyobb az energia- és a nyersanyag igény is, így a környezetszennyezés is nő. Mivel, aki sokat dolgozik, kevesebb szabadidővel rendelkezik, ezért hajlamosabb junkfood-ot enni, előregyártott termékeket vásárolni és pont tesz a körülötte lévő környezetre, hiszen ideje sincs, hogy eszébe jusson, vagy körülnézzen. A párt egyébként azt szeretné elérni, ha egy munkahét csak harminckét órás lenne, ezzel csökkenne a munkanélküliség, és nőne a boldogságunk. Mert ki ne örülne egy hatórás munkanapnak? Több idő jutna a barátainkra, családunkra és nem utolsó sorban önmagunkra.

Betegre dolgozzuk magunkat

Sajnos van egy sokkal személyesebb, és szubjektíve súlyosabb hatása is a megfeszített munkának, az abból kialakuló munkaalkoholizmusnak. Ezt a pszichiátria már betegségként kezeli. Hiszen a munkamánia - workaholics - szenvedélybetegség, azon emberek szenvednek emiatt, akik túlzott intenzitással és túl sokat dolgoznak, ez pedig negatív hatással van a környezetükre. A munkától való kóros függést nehéz észre venni, hiszen aki sokat dolgozik, azt általában elismeri a társadalom, ezért nem sorolják a klasszikus szenvedélybetegek közé. Honnan lehet tudni, hogy a környezetedben szenvedélyesen munkálkodik valaki? Nos, találtunk egy tesztet, amelynek kérdéseire válaszolva ez egyértelműen kiderülhet. Még az sem fontos, hogy érintett töltse ki, elegendő, ha közeli környezetéből valaki annyira ismeri a mindennapi szokásait, hogy ezekre válaszolni tud.

1. Úgy érzed, soha nincs elég idő befejezni a dolgaidat?
2. Türelmetlenné válsz, ha úgy gondolod, rabolják az idődet?
3. Leplezed az érzelmeidet?
4. Nagyon vágysz arra, hogy teljesítményedet, eredményeidet elismerjék?
5. Általában versengsz másokkal, a győzelemért játszol?
6. Annyira gyorsan beszélsz, hogy kollégáid, ismerőseid gyakran kérnek, ismételd meg, amit mondtál?
7. Rendszeresen a szavába vágsz beszélgetőpartnerednek?
8. Idegesít a semmittevés?
9. Gyakran csinálsz egyszerre több dolgot?
10. Mielőtt befejezed az egyik munkát, már a másikra, a következőre gondolsz?
11. Vezetéskor őrülten és görcsösen nyomod a gázpedált, türelmetlen vagy más autósokkal szemben?
12. Mindig sietsz valahová, és úgy érzed, az utcán járó emberek csak akadályt jelentenek a haladásban?
13. Elsőnek szoktál végezni az étkezéssel?
14. Rendszeresen munka közben, az íróasztalnál tízóraizol?
15. Korán kezded, későn fejezed be a munkanapot?
16. Rosszul alszol, ha munkahelyi problémákon töröd a fejed?
17. Gyakran túlórázol?
18. Nyugtalanít, ha munkatársaidra kell bíznod egy fontos feladatot?
19. Minden más mellékes dolognak számít a munkádon kívül?

Tehát a centrumban a munka áll, minden e köré szerveződik, persze a tennivalóknak sosincs végük! Egyenesen következik a folyamatos elfoglaltságból, hogy a családra, a barátokra, a társas kapcsolatokra már nincs idő, így biztos az elidegenedés. Mivel társaslények vagyunk, ösztönszerűen, ez a munkaalkoholistát is megviseli, bár nem szembesül vele jó ideig. Az éjszakába nyúló munkaórák miatt a szexuális étvágy lanyhul, már az idejét sem lehet behatárolni, mikor beszélgetett egy intimet a szerelmével, ha ugyan még van neki. Veszélyes szövődményei lehetnek az állandó kimerültségnek, feszültségnek. A fizikai ártalmak között először a gyomor- és bélpanaszok jelentkeznek, majd az ér- és szívrendszeri problémák, akár agyi infarktus is bekövetkezhet. A fizikális panaszokat sokszor megspékelődnek pszichés zavarokkal is, pánikrohamokkal, kommunikációs zavarokkal, és a depresszió kialakulása szinte elkerülhetetlen, a munkamánia következményeiből.

A megoldás: Nem!

A fokozott bizonyítási kényszere a betegeknek vagy az a hit, hogy mindenkinél jobban elvégeznek egy bizonyos munkafolyamatot, nehezen megfékezhető. A meghitt társas kapcsolatok sok esetben segítő kezet nyújthatnak, persze azon az oldalon is megjelennek különböző tényezők - elhanyagoltság, mellőzöttség érzete -, ami miatt nehezebben viselkedik megértő és segítő félként a partner. Nehéz a megfelelő egyensúlyba visszazökkenteni a munkamániába szenvedő embert, ahol az emberi kapcsolatok újra a megfelelő helyen szerepelnek majd, és a szabadidő is kielégülést okoz számukra a munka mellett. A legfőbb gyógyszer a szeretetből fakadó kommunikáció, ami hatékony lehet, főleg a kezdeti szakaszban. Semmiképpen nem szabad az "alkoholista" mellé állni a mániájában, elismerni és buzdítani. Át kell értékeltetni vele az anyagi javak és a társas érintkezés közötti különbségeket. Sok esetben családterápia, pszichoterápia segít csak. A cél, hogy megtanuljon nemet mondani! Nemet bizonyos feladatokra, nemet a munkahelyen és igent a kapcsolatokra, a szabadidőre és a pihenésre. Valószínűleg semmi szükség a harmadik nyaralóra, ha úgy sincs idő kiélvezni a munka miatt. A nemet még mindenképpen azelőtt kell kimondani, amíg van kivel eltölteni a felszabadult időt.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások