Közösség

Vagina

1454

Régóta hallok hangoskönyvekről, de soha nem volt ingerem meghallgatni egy ilyen kiadványt. Azt gondoltam, hogy vakoknak, gyengén látóknak, analfabétáknak való – utóbbiakról nem tudom, miért gondoltam – szórakozás. A könyv azért jó, mert halk, illatos és a szemeimen át jut a tudatomba. A könyvnek hangulata van, nem helyettesíthető semmiféle hangfelvétellel. Ez olyan, hogy színházi előadást sem nézek televízióban és koncertet sem. 

Élmény

Megingathatatlannak tűnök, igaz? Nos, meginogtam. Kaptam ugyanis egy hangoskönyvet, amelyet már olvastam és színházban is láttam, nyilván szerettem is, hát gondoltam, mi veszteni valóm lehet, meghallgatom. Legalább egy élménnyel több van. Begrebbeletem – hogy értsd: CD-ről MP3ra -, reggel munkába indulva, benyomtam a play-t és tekerés közben – igen, bringa – meghallgattam a Vagina Monológokat. Nagyszerű volt. Amikor a Margit-szigeten hajtottam át, épp az a rész volt soron, amikor a szabadban hangzik el egy beszélgetés és madárcsicsergés zúg a háttérben. Kikaptam a fülhallgatót, hát csak a szigetet hallom, de nem. Nagyszerű volt. Amikor az Árpád-hídon tekertem át, hangosan kacarásztam, a vehemensen fülembe ömlő női nemi szerv meghatározásoktól: cicus,  kutyus, rés, picsa, asszonypajtás, breki, szárcsa, mézes bödön, maris, punci, nuna, gyapja, sufni, lavór, kéjbarlang, mimi, prém, uhu.
Kedvenc mondataim: „Ne vegyél bugyit a hálóinged alá, hadd szellőzőn a cicuskád!” vagy „Nem szeretheted igazán a vaginát, ha nem szereted a szőrt körülötte.”

A sztori

„Elhatároztam, hogy beszélni fogok a nőkkel a vaginájukról, hogy vagina-interjúkat készítek. Ezekből lettek a vagina-monológok. Több mint kétszáz nővel készítettem interjút. Beszéltem idős nőkkel, fiatal nőkkel, férjezett nőkkel, egyedülálló nőkkel, leszbikusokkal, egyetemi professzorokkal, színésznőkkel, üzletasszonyokkal, kurvákkal, fekete bőrű nőkkel, spanyol nőkkel, ázsiai nőkkel és amerikai nőkkel, indián nőkkel, fehér nőkkel, zsidó nőkkel. Az elején nehezen ment. A nők nem akartak erről a témáról beszélni, szemérmesek voltak. De ha egyszer belekezdtek, le sem lehetett többé állítani őket. A nők maguknak sem vallják be, de imádnak a vaginájukról beszélni. Izgatja őket a dolog, talán pont azért, mert eddig még soha senki nem kérdezte őket erről.”

A Vagina Monológok – inkább vaginamonológok – egy amerikai szerzőnő alkotása. Eva Ensler kétszáz nővel beszélgetett a vaginájukról, az ehhez a testrészhez, egyesek szerint fogalomhoz tartozó történetekről. Ezekből a beszélgetések épített fel egy többszereplős drámai monológot. Mesélnek magukról: asszonyok, lányok, nők, idősek és fiatalok, egyedülállók és párban élők, leszbikusok és kurvák, megerőszakoltak, feketék, ázsiaiak, indiánok és zsidók. Az írásből készült színdarabot, a világon több, mint húsz országban játsszák, a Madison Square Garden-től kezdve a Thália színházig mindenhol. 

A nemrégiben megjelent hangoskönyv varázsa talán a szabadon használhatóságban és az előadóművészek tehetségében van. Bár feminista műnek tartják, számomra ez nem egyértelmű. Ajánlom minden nőnek, de leginkább a társaiknak, hogy olvassanak és hallgassanak.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások