Test

A csajok és a foci

1417

Legélénkebb emlékem a két évvel ezelőtti foci VB-ről, mikor Joci egy romkocsma kivetítője előtt ritmikusan skandálta Henry nevét, ha mutatták, ha nem, ha benne volt a csapatban, ha nem, mert erre már nyilván nem is emlékszem. Mint ahogy arra sem, hogy ki hányadik percben milyen gólt rúgott vagy hagyott ki, csak nagy vonalakban van meg, hogy igen, az olaszok nyertek, ezt a Szóda udvarban láttam, és hogy amikor a németek játszottak, a Carolin szomorú volt, mert bár ő német, itthon senki nem drukkol a németeknek - jóhogy nem.

És arra is emlékszem, hogy a portugál-holland meccsen a bíró idegösszeomlást kapott, és mindeközben zsíros kenyeret ettem a Sark kertben a Margit-szigeten, ahol pici a kivetítő, kényelmetlenek a padok, de azért szerettük. Nagyjából ennyit jelent egy ilyen versengés két év távlatából - keretet ad a szabad ég alatti fröccsözésnek, hisz van mihez kötni a ködös emlékeket, de indokot is ad, hogy miért kell most egy-két hétig minden nap a szabad ég alatt fröccsözni.

Mondjuk én tulajdonképpen szeretem a focit, érdekel is, ismerem a lesszabályt, az angol első osztály csapatainak összetételét álmomból keltve is el tudnám mondani és élőben is voltam már meccsen - no nem feltétlenül önszántamból, nevezzük ezt inkább hosszantartó, akaratlan képzés eredményének, ami egy focirajongóval való együttélés mellékhatása. Tudjuk, hogy vannak pasik, akik még azt is képesek megmondani, hogy hányas erősségű szél fújt a szöglet elrúgásának pillanatában nyolc évvel ezelőtt, ez az a szint ugye, amit mi se megérteni, se utánuk csinálni nem fogunk.

Úgy nagyon belegondolva még olyan lánnyal se találkoztam, aki egy bizonyos csapatért pusztán a sport és a foci szeretete miatt lángolt volna, s a motivációk között ne valamelyik focista, vagy valamilyen, azon csapatnak szurkoló csávó lett volna. Pedig nem te választod a csapatot aminek szurkolsz, hanem a csapat választ téged.

Persze ez mind nem baj, a VB és az EB, aktuálisan most éppen az utóbbi, nagyszerű közösségi, passzív sportesemény, amin ilyenkor minden ország minden városának minden vendéglátóipari egysége részt vesz, mindenkinek van miről beszélgetni, a találkozások időpontját van mihez igazítani, és ilyenkor a lányoknak is határozottan helyük van a focinézéseken. Sok a meccs, van köztük jó is, rossz is, izgalmas és teljességgel érdektelen is, szóval egész nyugodtan le lehet vezényelni egy rendes esti mulatságot meccsnézés közben. Az meg külön jó, hogy mivel az egész város erről beszél, még olyanok is bevonhatók az össznépi focilázba, akik egyébként magasról tesznek az egész sportágra.

A ritmust szépen lassan veszi föl az ember, legalábbis nekem sose sikerült az elején elkapnom a hangulatot, de ha elkezded figyelni a meccseket, esetleg még drukkolsz is valakinek (esetleg mindig másnak) tényleg beszippant ezeknek a heteknek a hangulata. Kicsit olyan, mint amikor fesztivál van, a hétköznapok átformálódnak, minden napnak különleges rítusai lesznek, ez akkor tűnik fel igazán, mikor lemegy a döntő, és másnap hirtelen furcsán üresnek érzel mindent, mikor melóból nem rohansz, hogy elérd még a délutáni meccs második félidejét...

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások