Közösség

Egyél a szabadban!

1398

A piknik szóról a kockás takaró, bor, és mindenféle ínycsiklandozó falat jut eszünkbe, amihez készülni kell, amit össze kell rakni, szóval valami olyasmi, amivel van, és aminek célja a romantikázás vagy valami hasonló. Az szinte fel sem merül bennünk, hogy akár egy szendviccsel is kiülhetnénk egy közeli parkba és nyugodtan elfalatozhatnánk, nem kell ehhez sokat munkálkodnunk, csak a park felé kanyarodni a bevásárlás után. A teraszos bárok, éttermek részben ezt pótolják, ám kétségkívül meg kell fizetnünk az árát. A családi házas grill partyk pedig egész másról szólnak, más a hangulatuk és a céljuk, a közös főzés öröme a lényeg, nem pedig a szabadban eltöltött idő és megnyugvás a lényege. A szabadban, parkban eltöltött röpke időknek hihetetlen jó hatása van a lelkünkre, a Pretty womanben főhősnőnk is megmutatja szerelmének, milyen jó az, ha az ebédidejét a munkahelyéhez közeli parkban tölti, egy hotdoggal, mezítláb sétálgatva a fűben, mert ettől a lelke is másképp készül fel a rá váró munkára. 

Nézd meg a Párizsban készült képeket!

Legutoljára, mikor Párizsban jártunk, egy igazi piac mellett szálltunk meg, így magától értetődő volt, hogy a friss croissant-t a péknél, a kecskesajtot a sajtüzletben, a nagymama féle házi patét a helyi húsboltban szereztük be, és nem a supermarchéban. Mivel nem akartunk a három csillagos szálloda king sized franciágyának tetején piknikezni, egy pad vagy park után kezdtünk kutatni. A piac tövében találtunk is egy játszóteret, ahol legnagyobb meglepődésünkre nem csak mi, a turisták fogyasztottuk el frissen szerzett zsákmányainkat, hanem mindenki, aki épp megéhezett.

Volt ott anyuka három gyerekkel, yuppie öltönyben, szerelmespár vörösborral és vihogó csajok otthon elkészített salátával. Mert ott ez teljesen természetes. Ahogy az is, hogy kajálás után mindenki maradéktalanul összeszedi a hátramaradt szemetet, és a szelektív gyűjtőbe helyezi. Így ettünk mi napokon keresztül Párizsban, és bármennyire is szerettük volna itthon folytatni a hagyományt, nem tudjuk, ugyanis az összes környékünkön lévő park trágyadombhoz hasonlít leginkább. (Itt most kénytelen vagyok megjegyezni, hogy a főváros hatodik kerületében lakunk, az Andrássy úttól mindössze 1,5 percre) Ha már a fővárosnál tartunk, a már emlegetett Öböl park tűnik jelenleg a legkitűnőbb helyszínnek a reggelizéshez, szabadban kajáláshoz, eltekintve attól, hogy ez már egy kisebb kirándulás.

Ahol mi eszünk

Azért nem áll a magyar néptől távol a szabadban kajálás, csak másképpen tesszük, mint ahogy azt nyugatabbra látjuk. Ennek hogyanjáról regéket lehet írni. Gyerekkoromban imádtam, amikor egész nap a strandon lógtam, és ebédidőben a nagyi kiszedett a vízből azért, hogy a pokrócon megterített rántott hús, petrezselymes krumpli kovászos uborka kombót megebédeljem. Aztán szundíthattam, hisz rám volt parancsolva, de tény, nem is hadakoztam ez ellen. Akkoriban, ha körbenéztem evés közben, mindenhol ugyanezt láttam. Minden pokrócon nagy zabálás folyt, előkerültek a tányérok, porcelán természetesen, a húsok és fasírtok és mindenki evett. Mára ez megváltozott, ám jó szokásunkat megtartottuk, rohanunk a strandon a lángososhoz és cuppanunk bele vizes bikiniben a műanyag székekbe. A lángosos, a hekk és a fagyizás a tuti befutó kajálás a strandon.

Ha utazásról van szó, akkor is elképesztő, mit művelünk, akár egy kétórás úton már az első megállónál, Rákoson vagy Kelenföldön kicsomagoljuk a szendvicseket és úgy esszük, mintha aznap nem is ettünk volna. Vannak olyan vonatutak, ahol előkerül a szalonna és a kolbász is, de szerintem mindannyian jól ismerjük az osztálykirándulások fő rémjét, a fasírtot, mely ott bűzölög egész úton, a vonaton vagy a buszon. Jó anyáink mindent elkövettek, hogy ne haljunk éhen, bár okuk sem volt ezt feltételezni és nemzedékünk hűen követi ezt a viselkedést, igaz, ma már gyorséttermi kajákkal.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások