Lélek

Akarsz vagy nem?

1384

Már megint a Szex és New York kapcsán felmerült egy kérdés. A mozifilmben Carrie és Big négy év járogatás után költözik össze a történet szerint. Ezt szerkesztőségünkben néhányan olyan valószerűtlennek ítéltük meg. Egymásnak szegeztük a kérdéseket, hogy ki mikor, mennyi idő és milyen események után gondolta úgy, hogy összeköltözik a szerelmével. Rájöttünk, hogy nagyon sok dolognak kell konstellációban lennie ahhoz, hogy egy sikeres pár jöjjön létre egy lakásban. Persze erről már beszéltünk, hogy lehet jól együttélni, de mégis mikortól? 

Rögtön vagy várjunk?

Van, aki azon a véleményen van, hogy amint lehetséges, cuccoljunk össze, van, aki inkább kivár. De mire? Nyilván korfüggő. A húszas éveim elején még természetesen nem akartam rögtön összeköltözni az épp aktuális fiúmmal, aztán a húszas éveim közepe után már bizony rögvest benne voltam a dologban, mert hittem abban, hogy lakva ismerszik meg a másik. Ez a gondolkodás vajon logikus? Van, aki szerint igen, legalább kiderül, hogy működik-e a kölcsönös felelősségvállalás vagy sem. Van, aki pedig azt mondja, hogy türelmetlenség. Ki kell élvezni az első szerelmes éveket. Igen ám, de mi van, akkor, ha csak a boldog pillanatokat töltjük együtt a randevúkon, éveken keresztül, aztán mégis összeköltözünk és kiderül, hogy mégsem működik? Mi lenne? Akkor vége lesz. Igen, de kárba veszett évek állnak akkor mögöttetek, nem? Nem feltétlenül. Szóval, ahány ember, ahány kapcsolat, annyi bevált és becsődölt vélemény és megvalósítás látszik. Van, akik egy hét után összeköltöznek, majd két hónap után szét és van olyan is, amikor két ember rögvest közös ingatlanba megy és ott is maradnak, míg világ a világ.

Függetlenek

Vannak azok a típusú egyedek, akik már nagyon régóta élnek egyedül és ezt élvezik is. Emellett persze élvezik a felelősségvállalás teljes hiányát is, nem adnak és nem kapnak, de köszönik jól vannak. Nos, az elmúlt években jó pár ismerősöm – igen, pasik – került választás elé. A történetek nagyon hasonlóak, ezért általánosságban essék csak róla szó. Adott egy harminc körüli pasi, aki ezidáig fékeveszett hedonista módjára falta a nőket, néha leparkolt, de nem hosszan. Figuránk összetalálkozott egy nálánál idősebb, de számára baromira vonzó nővel, aki bizony még az első hónapban - amikor lángolt a férfiú -, ultimátumot adott: vagy csináljuk rendesen, összeköltözünk és gyerek, vagy mehetsz a csudába! Szám szerint nyolc olyan férfiismerősöm van, aki az elmúlt két évben így járt. Bár még nem teltek el évtizedek, de köszönik, jól vannak, imádják a gyereket és az asszonyt is. Szóval így is működik a dolog, egy bizonyos kor után. A független emberek, akik eddig még egy lakótárssal sem igen osztozkodtak, nos hát nekik egy teljesen új élet kezdődik és ettől sokan rettegnek. Persze megváltozik sok minden, maga a kapcsolat is, lehet, hogy minősége is, de minden bizonnyal jobb lesz. Nem?

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások