Közösség

Itt a nyár férfi szemmel

1292

Férfi szemmel rovatom következő témája egy igen hálás, a globális felmelegedésnek köszönhető meteorológiai hatás tanulmányozása, és az ehhez kapcsolódó tesztoszteron dirigálta gondolat fuvallatok.(Ez milyen költői lett, aszta...) Magyarul, az egyik pillanatról a másikra beköszöntött a nyár, és ettől a csajok levetkőztek, és ettől a pasik szemei kigúvadnak, és ezt én most megírom :)

A téma ugye adott. Pici szoknyában, spagettipánttal, kispapucsban, csípőkilibbenéssel, és szuperszínekben pompázva hever szanaszét az aszfalton, vagy éppen egy üvegpohár szélét puszilgatja valamelyik kerthelységben, esetleg mosolyogva bringázik a belvárosban fel, s alá. Mit tesz ilyenkor a férfiember, az alfahím, söröskriglivel a kezében, miközben egyedül ül, áll, várakozik, és legelteti a szemét isten második számú, de sokkal jobban sikeredett teremtményein? Természetesen álmodozik, nyitott szemmel, és gyakorlatilag leforgat egy egész estét betöltő erotikus mozit. Nem, nem pornót, ez fontos! Itt nem arról van szó, nagyon nem, egész egyszerűen múzeumot varázsol magának, magán kívül. Arról már nem is beszélve, hogy a városi kerékpározás ebben a helyzetben felér egy kamikázékat megszégyenítő életveszélyes cirkuszi mutatvánnyal, ahogy kitáncikáltok a nyárba. De ne rohanjunk ennyire előre, kezdjük az előjátékkal, mint általában.

Eljő ugye a nyár, de nem úgy mint nagyszüleink korában, szépen lassan, átmenettel, hanem egyszercsak BUMM, bele a közepébe füllesztő hőséggel a zsebében, kánikulálaval a táskájában vigyorog a XXI. századra, mint egy jólsikerült atomcsapás. Erre a pasi lefele redukálja (nincs olyan, hogy leredukálja, ééérted!) az öltözőszekrényét a rövidgatya-póló kombóra, és ez marad szeptember idusáig, és ez így van jól. Na de mit csinál az oldalborda? Felturbózza a ruhatárat, és ápolt, gyönygyöző bőrfelületéből soha nem látott menniységet tár a nagyérdemű felé, a mi(én) legnagyobb örömünkre... Természetesen arra nagyon vigyáz, hogy a mutatás mellett csak és kizárólag a képzeletünk aktív használatával érhetjük el a tökéletes képet, azt, amelyiknél beindul a kamera. El sem lehet képzelni, hogy egy-egy kánikulai fülledt estén menniyre csodálatos lehet mindenki.

Igen, a pasik nem mindig azért bámulnak és adott esetben mosolyognak oda a szemidbe, bele a kellős közepükbe, mert aznap este éppen veled szeretnének fizika kontaktusba lépni (kupakolni), hogy másnap reggel úgy ebrudaljanak ki az ingatlanból mint annak a rendje, és harmadnap már meg se ismerjenek, te meg pityereghetsz a legjobb barátnő vállán, hogy ez meg már megint, hogy történhetett veled... Nem, nem mindig így van. Van úgy, hogy csak egyszerűen jó nézni téged, valakit, valakiket, vagy úgy egyáltalán az egész ellenkező nemet aleszcuzámmen.

Aztán, (és innen már a képzelet dolgozik) lekerül a blúz, vagy inkább le se kerül, csak úgy sokatmondóan lejebb csúszik a pánt, lejebb, mondjuk a váll alá természetesen a melltartóval barátságban, azzal karöltve. Mondjuk az sem baj, ha ez utóbbi nem játszik szerepet, csak ne legyen szilikonpántos, mert akkor a rendező azonnal cserét kér, azaz, keres egy új főszereplőt. El sem tudjátok képzelni mennyi helyen jártatok már mennyi mindent csináltatok már, miközben gyakorlatilag semmit sem csináltatok, csak éppen barátnői koketáció alatt vihorásztatok pont egy akkorát, hogy egy tekintet, vagy egy értő fül képes volt megakadni rajtatok. Megakadni úgy, hogy a lehetőségekhez képest ebből te semmit se vegyél észre. Pedig történik veled egy, s más együltő helyedben a tudatodon belül, de a testeden kívül. Mi is?

Például kapsz egy puszit az arcodra, vagy mezítláb futkározol, lassított felvételben természetesen, esetleg átmosolyogsz egy vastag falú poháron, amitől nagyon vicces arcformád lesz. Na és a hangod, a hangod az mondjuk marad általában...:) És akkor el van képzelve, hogy milyen lehetsz a tengerparton fürdőruciban, és a nélkül természetesen, meg a San Remo-i luxus hotel elnöki lakosztályának baldachinos ágyában korán reggel a napsütésben. Mindeközben te csak beszélsz, fecsegsz, vihorászol tovább, és ez így van jól. Nem megyünk tovább, nem, mert akkor el lenne rontva a játék, nem, nem gondolunk olyasmire, hogy hogyan is nézhetsz ki kicsit jobban megizzadva, nagyon élvezve. Nem erre megyünk tovább. Inkább eljátszunk a gondolattal, ha most odalibbennék az asztalhoz és egy határozott tekintettel és egy őőőrülten csábító mosollyal ajándékoznám meg az asztaltársaságot, akkor vajon mit szólnál, vagy semmit? Csak felállnál, kinyújtanád a kezed, és már mehetünk is...

Szóval van úgy, hogy észreveszed, hogy egy pasi valahogy nagyon néz téged, valahogy úgy, hogy látszik valami gondolat a szemében, és természetesen szimpatikus gondolat, nem az a hallgatózós, vagy azonnal felszedős, nem, nem olyan. Talán egy kicsit olyan, mint amikor semmit sem akarna tőled, pusztán annyit, hogy mondjuk fél óra elmúltával is emlékezz rá, vagy legalábbis ne rögvest kerüljön a feledés homályába, ezzel természetesen párosul egy kedves mosoly, egy pici, de semmi több... Szóval csajok, van úgy, hogy így van, és ez így van jól...

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások