Lélek

Hiperérzékenység

1267

Hiperérzékenyekről beszélve olyan emberekről van szó a pszichológia megfogalmazásában, s itt most leegyszerűsítve, akiknek az átlagnál magasabb az érzelmi életük, valamiben kiemelkedő tehetségük van, olyan dolgokat és összefüggéseket is észrevesznek, melyek másnak nem szúrnak szemet. Kellemes partnerek, jó velük beszélgetni, rendkívül tájékozottak, általános céljuk, hogy a bennük rejlő segítő szándékot értelmes célokra fordítsák. Partnereiket, barátaikat nagyon szeretik, tisztelik az életet, és szinte mindenkivel törődnének, aki csak engedi. Igen gazdag belső világuk van, érzékenyek a szagokra, tapintásra egyéb érzékelésekre, a tévét pedig kerülik, ha erőszakos, véres jelenetekbe ütköznek. Saját gondolataikba, emlékképeikbe és fantáziájukba túlzott érzékenységgel ragadnak bele, ami a környezetük számára már nem elfogadható. Sokszor az élethelyzetekben fontos lenne az együttműködés, akár szerepjátszásról van szó, akár nem, hisz elengedhetetlen a felmerült helyzetekben való funkcionális működés, akár problémamegoldások.

Megvan ennek a sok szép jónak a hátránya is persze, ugyanis ők azok, akik fejlett érzelmeik miatt minden apró rezgésre figyelnek, azokat felnagyítják, és egyszerűen kiakadnak. Merthogy az életük sokkal több konfliktussal van megáldva, mint az átlagénak. Ők azok, "akiknek ha a fülébe üvöltöd, hogy SZERETLEK, kiborul azon, hogyan mondtad". A konfliktusaik legtöbb forrása a másokkal tapasztalt érzéketlenség miatt alakul ki, ezért sokszor védőfalakat állítanak fel azért, hogy mások ne bántsák őket semmivel. Sokak számára idegesítő a túlzott érzékenység. A beérkező ingereket sokkal érzékenyebben veszik, mint nem hiperszenzitív társaik, de ez felvetheti a kérdést, hogy vajon ők azok, akik szellemileg és érzelmileg jó irányban vannak és nem hiperszenzitívek azok, aki bele vannak tapadva a mindennapokba?

Egyenes emberek semmiképpen nem tudnak elrejtőzni az érzelmek elől, nem úgy, mint azok az emberek, akik megtanulták kezelni ezeket. A hiperérzékenyek nem bújnak álarc mögé, pont ez okozza a legtöbb bajt, nem játszanak szerepet, csak durr bele abba, amit éppen megélnek, képtelenek kiszűrni az őket ért hatásokat. Különösnek tűnnek, pedig csak a külső szemlélő számára azok, valójában egyszerűen túl érzelmesek és egyenesek.

Nem tudni miért van, csak úgy van, az ADD és HSP típusú betegségek léteznek is meg nem is, ám tény, hogy nem tesz jót az érzékeny léleknek a betegségtudat. A túlérzékeny emberek ezzel születnek, érzékeny, sértődős és hisztis gyerekekből nőnek ki a hiperszenzitív embernek, akik néha képesek annyira bezárni magukat, hogy szorongásokba, pánikfélelembe majd depresszióba menekülnek. A kezelés pedig súlyosabb esetekben gyógyszeres lehet, melynek a tünetek eltüntetése a célja. Felmérések szerint a lakosság nagy hányada, 15-20 %-a szenved ebben, azaz körülbelül minden ötödik ember ilyen. Vannak köztük olyanok, akik a meditációra esküsznek, mint amolyan hosszú távú gyógymód, sokkal többen vannak azok, akik úgy gondolják, ha lebutítják magukat alkohollal  vagy droggal, akkor képesek beilleszkedni a környezetükbe. Mindenesetre az önismereti csoport csak jót tehet, ahogy a mozgás és a meditáció is. Ezzel lehet együtt élni, nem betegség, mellesleg a kreatív oldalát meglovagolva sokan beírták a nevüket a történelembe.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások