Test

Volt már titkos szeretőd?

1221

Van, aki szerint a szerető már önmagában nagyon romantikus szó, van, aki szerint a szeretősdi inkább izgató, mint romantikus. Az irodalmat és a filmeket egyaránt megihlette már ez a fajta kapcsolat, szinte minden válfaját láthattuk már a filmvásznon. A történelem során azért nem újkeletű a szeretősdi, sőt, évszázadokkal ezelőtt sokkal lazábban kezelték a házastársak ezt, mint manapság. 

Bezzeg régen

A reneszánsz Olaszországban, főleg Genovában, Velencében, Firenzében és Rómában elismert és előszeretettel követett szokás volt a Cicisbeatura (vagy másként Cicisbeismo), avagy a házas, arisztokrata asszonyok hivatásos szeretőjének "intézménye". A szerető a férj tudtával és jóváhagyásával látogatta a feleséget. Elkísérte a templomba, nyilvános rendezvényekre, sétákra, szabad bejárása volt a házba, és végül, de nem utolsó sorban a hölgy szexuális igényeit is kielégítette.

Tulajdonképpeni feladata az volt, hogy az asszony unalmát elűzze, illetve, hogy állandó kísérője legyen. Az írások szerint, a házassági szerződéshez hasonló megállapodás jött létre a felek között, amiben lefektették a szerető jogait és kötelezettségeit. Példának okáért, a Cicisbeonak (vagy másként Cavalier Servente-nek) közszereplések alkalmával a hölgy mögött kellett állnia, csak onnan suttoghatott a nő a fülébe. A Cicisbeo elnevezés is innen ered, ami "suttogni-t" jelent. A szeretőnek "szolgálata" alatt tilos volt más hölggyel kapcsolatot fenntartania. Ha mégis megtette, úgy a megállapodást semmisnek kellett tekinteni, de a szerződést bármelyik fél bármikor egyszerűen fel is bonthatta.

A korból származó feljegyzések tanúsága szerint ezzel az olasz szokással, rangtól függetlenül, bárki élhetett. A féltékenységet pedig nemhogy nem ismerték, de a Cicisbeo és a férj között olyan szoros kötelék is kifejlődhetett, mint egy esküvel megpecsételt szövetség. A hivatalos szerető előnyei közé tartozott, hogy ritka volt a válás, és nyilvános skandalumokra sem került így sor. 

Szeretősdi manapság

Szinte minden bizonytalan az életünkben, a lakáshitelek, létbiztonságot egyáltalán nem nyújtó munkahelyek és elidegenett gondolataink a világtól mind mind arra sodornak, hogy  a párkapcsolatunkat minél komolyabban éljük meg. Mintha az adná a létbiztonságot, vagy valamiféle pótlását. Ám a szerelemben lévő kapcsolat sem garancia arra, hogy valahol ne fussunk bele olyasvalakibe, akitől remegni kezdünk, és felborzolja az életünket, és igenis a legtöbbünk életében van egy olyan időszak, amikor diszfunkcionális kapcsolatokban él, minden kötöttség nélkül, csak az élvezeteknek hódolva. Eleinte a szeretősdi nagyon izgalmas és romantikus, titkos, összekacsintós, szóval jó. Aztán van, hogy megjelenik a zöldszemű szörny és olyankor bizony tudatosan le kell építeni az érzelmeket. Persze a legkellemetlenebb része, amikor van egy pár, ismered mindkét tagját, az egyikkel viszonyod van, a másik a társaság tagja, esetleg barátnő, és ilyenkor mindenki előtt titkolni kell, még a legártatlanabb pillantásokkal is óvatosan kell bánni. Ilyenkor sokszor érzi úgy az ember, hogy lesül a bőréről a kép és legszívesebben szembeköpné magát, de kettőn áll a vásár, néha hármon, s azt se felejtsük, ne ítélkezzünk, az érzelmekről nem tehetünk, nem mi kérjük, s az elvek hamar megadják magukat a kívánalomnak. Az ember gyarló.

És ha már itt tartunk, a viszony kivitelezése sem egyszerű, bizony sokszor cselhez kell folyamodni. Hazugságok tömkelege gyülemlik fel ezekben az időszakokban az ember körül. Titkos e-mail címek, telefonhívások, lopott találkák, kitalált programok, szemlesütött szégyenkezések. Addig, amíg te vagy a szerető, minden jó, de ha beleképzeled magad a megcsalt fél helyzetébe, hát lehet, hogy egy huszárvágással véget vetsz a románcnak.

Mi van, ha valaki többet akar?

Azért vagy szerető, illetve azért van szeretőd, mert nem a szeretőddel akarsz tartós kapcsolatot kialakítani. Vannak a szerető és a feleség/férj típusok, ha te épp szerető vagy, akkor nem gondolnak úgy rád, mint feleségre/férjre és fordítva. Szeretőnek lenni addig jó, amíg nincsenek mögötte érzelmek. Amint valamelyik félnél ezek megjelennek, konkrétan a szerelemre gondolok, onnantól kezdve szörnyű lehet szeretőt tartani vagy szeretőnek lenni. Sokan úgy vélik, hogy szeretőnek lenni megalázó, de csakis akkor, ha nincsenek tisztázva a játékszabályok. Ha hív mész, és előbb lelépsz, mint küldene.

És mi van úgy általában?

Szeretőt tartani ocsmány dolog, mélyen elítéljük, mármint társadalmilag, miközben saját valóságainkban azért fel-felbukkan a dolog. Ja, hogy nálad még nem? Várd ki a végét. De minden rosszindulat nélkül, összeszedve hirtelen saját és környezetünk élethelyzeteit, kijelenthetjük, hosszú távú monogám párkapcsolat ha van is, a kísértések megtagadásával van. És ez teljesen természetes dolog, mondjuk már ki végre. Az meg, hogy ki hogy kezeli a helyzetet, már egészen más kérdés. Dönthetsz a szakítás mellett, mielőtt lépnél vagy rögtön utána, dönthetsz a titkolózás mellett, és elkezdhetsz szembepisilni a széllel is, ha felvállalod pároddal együtt a faramuci helyzetet, azaz a nyitott kapcsolat valamilyen formáját. És ne feledjük, Pupett negyven évig lakott mellékutcában!

Neked volt már titkos szeretőd? Az a fajta, akiről senki sem tudott, csak ti ketten? Esetleg egy barátod volt? Vagy a párod barátja? Kiderült vagy sikerült titokban tartani?

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások