Fussunk, fussunk!

de felvidított a cikk:)))
én nagyon szeretek lejárni futni a Margit-szigetre! nagyon jó dolog, h van erre lehetőség Pesten és hogy ilyen szép környezetben.
bár én nem értem azokat, akik nem messze a szigettől az aszfalton futnak...bizti van rá magyarázat.
(sajna tényleg nem mindig könnyű mindenhol megtalálni a megfelelő pályát a futásra, nem mindenhol adott a terep.)

én nagyon szeretek tornázni, mozogni, de tényleg, csak egyet nem: FUTNI!!! annál jobban kevés dolgot utálok, pedig én is tudom,h egészséges.de a futás összerázza a beleimet, meg minden... nem szeretem. ha meg is köveznek érte:) nekem a futás kimerül abban,h reggel futok a buszra,h le ne késsem:D sokkal többre becsülök egy kis tornát, nyújtásokat:)

A futás tényleg az egyik leghatékonyabb módja a fogyásnak. Én alig egy hónapja kezdtem el heti 3x-4x futni és máris megvan az eredménye. Vékonyabb lett a combom és lement a pocim. Pedig asztmás vagyok és még nem bírok olyan nagy távot lefutni. A helyes légzésről azonban lehetett volna írni kicsit, mert nekem ez az egyetlen problémám. Egy idő után elkezdem a számon kapkodni a levegőt...

Imádok futni.Tényleg,szerintem az egész eszméletlenül jó.
Én azonban sajnos csak aszfalton tudok futni,zéró lehetőség természetes földes útra.
Amúgy ami megöli az egészet szerintem az a körbe-körbe futkározás,magyarán a gimiben az idióta felmérések,amikor a pályán köröket kellett leróni,utáltam.Már ott elvágják sok halandó további gyümölcsöző kapcsolatát a futással.
Egyébként szerintem a városban futásnak is van jó oldala,annak ellenére h tényleg nem olyan jó az izületeknek .Olyan utcákban futok ahol még nem jártam...kvázi felfedezem a várost :)

Érdeklődnék: ez kb. hány kiló fogyást jelentett?
Én szeretek futni, de a környéken ahol lakok nincs erre sok lehetőség. Általában sajnos aszfalton kell futnom...
Mostanában nagyon hanyagolom is.
Pedig egy nagyon jó dolog: olyan tempót választhatok, amilyet akarok, ki is kapcsol egy időre, szép alakom lesz, egészséges leszek!:)

igen, nekem is el kéne ujra kezdenem....

Néha ugrálókötelezem itthon - persze nem sok köze van a futáshoz, de kicsit hasonlít. :D
Egyszer gondoltam, hogy kiprobálom magam az utcán... elindultam. De annyira, de annyira nem bírtam. :(
Olyan volt, mintha köveket kötöttek volna a lábamra. :( (pedig ugrálóköteleztem néha xDD)
Azóta nem probáltam.
Pedig combról, fenékről akarok fogyni :( ill. formásabbat belőlük.

én két hete voltam életem első, hat kilométeres futóversenyen. azt hittem a felénél kiköpöm a tüdőmet, de rájöttem, ha megállok nem bírok tükörbe nézni amiért nem csináltam végig. aztán rakosgattam egyik lábam a másik után és beértem a célba. lehet hogy nem egy nagy táv, de nekem hatalmas élmény volt és büszke voltam magamra. azóta egyre hosszabb távokat futok és mindig nagyon jó kedvem lesz tőle, szóval van valami igazság abban, hogy a sport boldogsághormonokat szabadít fel.
sajnos leginkább én is csak betonon futok, de igaza van doresznak, legalább így is ismerkedek a lakóhelyemmel.

a margit-sziget isteni, csak néha olyan sokan vannak hogy percenként kb 8-10 ember előz meg, pedig azért annyira nem futok lassan. szar érzés ugye h folyton kerülgetnek, az illestékesek szélesíthetnék egy picit a rekortámpályát (remélem jól írom)

nekem az anyukám mindig aztmondta hogy a futás a női belső szerveknek nem tesz jót, mármint a rázkódás, és hogyha lehet inkább úszás vagy ilyenek... de nemtudom, lehet hogy tök hülyeség...

Én is járok futni, csak a konditerembe, de nagyon jó. Mindenkinek ajánlom a futást, tényleg frissít és jóttesz még egy nehéz nap végén is feldob.

én rendszeresen futok és versenyzek.hogy miért? mert szeretem.mert kikapcsolok.és mindig csak a képességeimhez mérten edzek.

előre is bocsánat,amiért ilyen hosszú írást bemásolok és a szerzőtől is utólag.a futanet fórumán olvastam és nekem erőt adott,hátha nektek is:

Middicita (6,5 km) 2007.
Hogy az ember fejében és lelkében mik vannak?.... nem is gondolná az ember...

Bocsi, hogy újra és hogy most...

Nem akarok menni. Már nem akarok menni… pedig időben felkeltem, megreggeliztem, ahogyan azt kell…3-4 órával előtte…de félek…magamtól…másoktól…mindentől, mindenkitől. Nem baj Ági, menni kell, muszáj… tudod megígérted. Magadnak és másoknak is. Jó lesz minden, nem lesz semmi baj. Nem lesz semmi baj. Indulok. Rajtam az egyenpóló. Szégyellem magam. Nagyon. A trolibuszon néznek, mintha marslakó lennék, kicsi zöld csápokkal. Jó lenne most valami bogárnak lenni. Elcsúsznimászni a talpak alatt finoman, csendben, némán. Haza akarok menni. A trolin vadul nevetgélő tinik zajában úgy érzem vége a világnak. Kövér vagyok és nevetséges. Egy ultrakövér, nevetséges, nőnek nem nevezhető valami Midicittás futópólóban. Szomorúvá tesz a gondolat. Semmi keresnivalóm a futók között. Kövér és szánalmas vagyok.
- Jászai Mari tér következik- ocsúdok fel hirtelen, amint a gépies hang berobban dobhártyám zegzugaiba. Leszállok. Az irányt Icuhoz veszem, hogy bevárjunk még valakit. Egy tanítványt. Közben találkozunk Móniékkal és néhány szívemnek oly kedves topiklakóval.
Ha megbeszéljük, nem jön így össze. Jó a hangulat. Kicsit oldódom, de rettegek.
Várom, hogy Panferikkel találkozzam. Megígérte, hogy velem jön a távon, hogy elkísér. Jótét lélek. Annyira drága. Nem is tudom mondtam-e már neki, hogy mennyire hálás vagyok…talán majd a végén… majd elmondom.
A gondolatok és érzések cikáznak bennem, miközben egyre jobban zavar, hogy ennyire parázom, és hogy magammal foglalkozom…kicsit kitekintek magamból, a gondolataimból, ki a világra…hatalmas tömeg hömpölyög mindenfele. Színes kavalkád, nyüzsgő hangyaboly. Keressük a fórumtáblát. Itt van majdnem mindenki. Akit ismerek, akit csak a névtábláról tudok beazonosítani, és akiről sosem hallottam még. Jó ismerős arcokat látni, megnyugtat. Nézem a bemelegítők táborát… nekem is kéne… de nem tehetem. Nem állhatok be a közös bemelegítésbe, mindenki engem figyelne. Talán még röhögnének is. Egy nagy darab lány balettozik… vicces lenne. Így csak állok, irigykedem. Egyszer talán majd én is… egyszer…talán… Lassan indulni kell…Icu jön erre a távra is. Elkíséri tanítványát egy darabon, aztán visszajön mellém. Velem lesz ő is. Örülök. Félek.
Sokan vagyunk, de befurakodunk, hogy ne utolsóként induljunk. Aztán lassan megtesszük az első lépéseket. Panferiket keresem tekintetemmel, de nem találom. Egyedül indulok. Szerettem volna, ha itt van velem, de ha nem… az sem baj. Megy már a 6,5 egyedül is. A múlt héten a szigeten futottam egy 10-est. Életem első tízese volt. Aztán húsvétkor az első 9 perces kilométereimet is megtettem. Feri segített. Akkor is megölelt. Örült velem, örült nekem. Nem tudom…azt hiszem nem érdemlem meg a törődést. De bevallom jólesik. Szóval…mennie kell a 6,5-nek…tudom.
Kocogok, miközben mindenki eltrappol mellettem. Vajon hogy megy nekik ilyen gyorsan? Itt kezdőknek kellene lenniük. Na mindegy, még nem vagyok utolsó. Hadd menjenek. De hol marad Feri? Remélem megtalál. Ebben a pillanatban egetverő kiáltás hallatszik- MEGVAGY ÁGI! -hát megtalált. Örülök, biztonságban érzem magam. Kicsit most enyém a világ. Megyünk. Nincsen semmi baj. Most már jókedvem van. Minden rendben lesz…így kell lennie. Kicsit gyorsítani kéne, hogy meglegyen az egy órán belüli idő. Sőt. De mi lesz a heggyel? Az Árpád hídi emelkedővel? Nem lesz baj, felmegyünk. Lassan, de felmegyünk.
Feri mondja sétáljak bele. Nem lehet-gondolom magamban. Nem szabad sétálni, az úgy már nem ér. Végig kell menni megállás nélkül. Amint átérünk a pesti oldalra, Icu nem sokkal utána megjelenik. Mosoly kerekedik az arcomon. Ő egy biztos pont nekem. Mindig mellettem áll. Nem tudja, de talán érzi, mennyire hálás vagyok mindenért. És akkor egyszercsak mögöttünk terem a záróbusz. Hát már megint utolsó lettem. Már megint. Azt hittem ezúttal nem leszek. Futottam egész télen. És már megint itt vagyok. Na mindegy, végülis megszoktam már. A légzésemre figyelek, mert felgyorsult. Mégiscsak ideges lettem. Kicsit most már pánikolok is, mi van ha előjön az asztmám. Ági nem szabad!- mondogatom magamban, Nyugi. Istenem nyugi! Nincs semmi baj, Már megszoktam, hogy a hátsómat nézik a kocsiból a bicikliről és motorról. Odase neki. A hatalmas hátsómat. Úristen! Biztos elküldenek a francba magukban, hogy hülye liba mit keres ez itt. Na igen. Mintha belső gondolataim hangot kaptak volna: Gyorsabban! Gyorsabban! Késésben vagyunk, legalább 8 perces kilométereket kéne futni!!!- kiabál a záróbusz sofőrje.
Rettentően ideges leszek. Úristen most mit csináljak! Nem futhatom le? Így is megalázó a helyzet, de ha kiállok mi lesz velem? A gondolatok csakúgy egymásnak adják át a helyüket a fejemben. Még jó, hogy nem hallatszanak ki! Ki kell álljak? Nem akarok. Nekem le kell futnom a 6,5 kilit. Azért jöttem. Nem küldhet el! Istenem nem állíthat ki! Még sosem volt záróbusz a kistávokon! Miért kiabál a bácsi?! Hagyjon békén, nekem mennem kell, de ennél gyorsabban sajnos nem megy. És jön ki az asztmám is. Úristen mindjárt rámjön a roham, már csak egy hajszál és onnan nincs visszaút. Mi lesz ha rámjön? Akkor hívhatja a mentőt. Nyugi Ági, nyugi. Hallom Icu és Panferik hangját is, miközben őrült pánikban vagyok és próbálom elfojtani a dühömet, a csalódottságomat, az elkeseredettségemet. Nem érdekel, ha a járdán is, de megcsinálom. Muszáj. Én nem adom fel. Én nem szoktam feladni. Nem adhatom. És a bácsi ezt nem érti odabent a kocsiban. Ő nem ismer, ő nem tudja. De én tudom.
Végülis megyünk tovább, mintha misem történt volna. Megnyugszom. Időbe tellett, de elmúlt a veszély. Kapok rendesen levegőt. És nem érzem, hogy fáradnék. Jól bírom mindezek ellenére. Hogy lehet ez? Teljesen könnyedén megy. Na, majd a hídon, ott emelkedik. Meg is érzem. Két oldalt kiabálnak, tapsolnak. Már mindenki hazafele indult. Én, vagyis mi vagyunk az utolsók. Előttünk egy árva lélek nem fut már. A nagy tömeg már elfoglalta a futópályát is. Úgy csinálnak külön helyet, hogy beérhessünk a célegyenesbe. Icu előrohan fotózni. Atyavilág, de szörnyű kép lesz. Na, mindegy. Nem érdekes. Mindegyik kép szörnyű igazából. Nem akarom látni őket. De mindjárt vége. Panferik megfogja a kezemet, úgy futunk be. 2 oldalt őrült rivalgás, tapsolás, kiabálás. Annyira édesek. Úgy megölelnék mindenkit. MINDENKIT! A mikrofonban kiabálja valaki, hogy: és van még egy befutó 1 órán belül, nagyon jó teljesítmény.
Istenem, elhittem egy aprócska pillanatra hogy ügyes vagyok. Amikor beértem, könnyek szöktek a szemembe. Az izgalom, a remény, a csalódottság, kiábrándultság könnyei. Nem tudom, akarok-e többet indulni. És akkor jött Nelli és Móni és Viktor és örültek nekem és azt mondták milyen ügyes vagyok. És nem értettem. És nem értettem. És aztán boldogan fogadott mindenki és kezdtem egy kicsit örülni és boldog lenni én is.
És most már értem, megértettem, hogy sosem adhatom fel. Csakazértis végig kell csinálnom. Értetek és magamért! Értetek, mert mindig mellettem álltok és segítetek, velem vagytok…és magamért, hogy megmutassam magamnak, én is emberből vagyok.

Én asztmás vagyok, és nem akarok fogyni se. A suliban is mindig fel voltam mentve, mert nem bírom. Persze tudom, h vmilyen testmozgás kell, mert jót tesz mindennek (alak, keringés, stressz), de én inkább bringázok, meg lépcsőzök. Azt amúgy utálok, de tegnap elromlott a lift, és én a 9.-en lakom. Feltűnt, h nem is olyan fárasztó, mint hittem, és milyen jó edzés. De a futás... Fujj!!!

miért mindig a legkinzobb dolgok a leghasznosabbak???

a futásban az nem tetszik hogy nincs konkrét motiváció. nincs egy labda ami után futhatok vagy valami cél. és nem egy táv végére gondolok, remélem értitek.. ugyh marad a bringa addig is, amíg rászánom magam...

én imádok futni:D
van 1 drága Brooklynom(kutya), vele jó nagyokat szoktam kocogni:D
neki is jó, és én se vagyok házisárkány azóta(pedig van parám bőven, épp érettségizek,mellette főállásban dolgozom)
szóval feszültségoldásra is kiváló:D

miért is kéne egy labda vagy akármi más? motivációnak pedig ott van az a sok minden (egészség, jó alak, friss levegő...) amit az előttem járók leírtak.
én például kedvenc zenéimet hallgatom közben, észre se veszem és már megvan az előre betervezett táv....

Én nagyon szeretek futni de kb 5perc után már nagyon vörös leszek:(..ezért hanyagolom is..nagyon zavar..régebben vidéken futottam, ott nem látott seni>:) de így...:(

én szeretnék futni, ha bírnám... sajna elég gyenge a tüdőm, ezért nem vagyok jó egyetlen nyamvadt sportban sem, nem bírom sokáig... ezt lehet valahgy fejleszteni?? nem tudja valaki?

szerintem ha megtanulsz bizonyos légzéstechnikákat(itt most nem az orron be szájon ki kombóra gondolok csak)nem lehet gond, esetleg megkérdezed a háziorvosodat következő alkalommal:)

Én egy vidéki kisvárosban lakom,szerencsére van hely bőven a futásra.2 hónapja kezdtem futni 3 gyerekem van és őket is rendszeresen viszem igaz néha csak felváltva jönnek hol egyik hol a másik de úgygondolom hogy ez nagyon jót tett nekünk,addig sem ülnek a számítógép előtt,és már egyre hosszabb távokat teszünk meg,mindenkinek csak ajánlani tudom én is sokkal jobban érzem magam és többet vagyok a gyerekekkel is..

Fáradt v'ok, nem tudtam elolvasni mindenkit, holnap...
csak annyit: én gyalogláspárti v'ok, nem terheli úgy a térdet:)

Én imádok futni, egyetlen hátránya számomra, hogy fűallergiám miatt a pálya melletti fűtől elég szépen csorog az orrom, gyakran kell közben fújni. Én egy salakos futópályára járok a közelemben lévő egyetemre (debreceni agrár). Oda - vissza biciklivel megyek, ez jó bemelegytésnek és levezetésnek.
Nagyon jót tesz a testemnek, de a lelkemnek mégjobbat. Eddig terembe jártam a hideg miatt, de most már kimerészkedek újra a pályára reggelente. Remek érzés, amikor megvan a 4 km - de az majdnem minden nap!-, mindjárt jobb lesz a hangulatom. Na meg nem kell a konditeremben menő tuc-tuc "zenétől" szenvednem, azt hallgatom, mai nekem jólesik közben:)
De megfigyeltem egy érdekes hatást még magamon: a futás képes függőséget is kiváltani. Ha nem megyek két napig, már rettenetesen hiányzik!!!:)))

Grat! Soha nem kell feladni, mert ha túl vagy a holtponton, utána jön az endorfin-bomba:))

Nekem a légzésnél bejött, hogy 3 lépésig belégzés orron, 3 lépésig kilgézés szájon. Csak a tempóra és a levegőmennyiségre kell odafigyelni.

Nem kilókban mérem a fogyást. Ez nálam alapelv. 173 cm vagyok és olyan 58-60 kg között mozgok. A fogyást látom a farmernadrágon, amikor felveszem. Ez épp elég. Szerintem a kilók nem a leglényegesebb dolgok, főleg ha erős csontozatú vagy, mint én is. Az aszfalton futásról meg csak annyit, hogy a helyes lépés és egy jó futócipő felér azzal, mintha egy füves réten futnál. :)Csak a levegő széndioxidtartalma eltérő. :P
Nagyrészt én is betonon szoktam futni, néha meg veszem a fáradtságot és elmegyek a futópályára. Az ám az igai! :)

Szeretek FUTNI.
Kezdetben nehéz volt. 7 perc volt az első alkalom,de kitartó voltam és ma már 45 perc folyamatos futásnál tartok.
Van amikor nincs kedvem futni,mégis elmegyek,mert tudom,hogy utána egyszerűen mintha kicseréltek volna. Fülig érő szájjal érek haza. Utána egy kis laza nyújtás,hasizom erősítés(készülődés a bikiniszezonra). Ilyenkor a gondolatokat rendezni tudom…kitisztul az agyam.
Szeretek BICIKLIZNI.
Kezdetben fél órácskát,csak úgy. Mára már hétvégente több órát,több km-t egyhuzamban. Ilyenkor a gondolatokat hátrahagyom,élvezem a táj szépségét,a napsütést,a nyári záport,az illatokat…
Szeretek ÚSZNI.
Régen nem tudtam,mára megtanultam mindegyik úszásnemet szabályszerűen. Ritkán úszok,de amikor a vízbe érek,minden gond és stressz kint marad a szárazföldön.
Halálos nyugalom lesz úrrá rajtam,és élvezem a víz simogatását. Kikapcsolok teljesen.
Nőtt az állóképességem,a tűrőképességem,a fizikumom,önbizalmam. Több lettem a sport által.
ÉP TESTBEN ÉP LÉLEK.
Nem vagyok élsportoló…és nem vagyok futóbolond sem. De úgy gondolom,hogy egészséges testben egészséges lélek lakozik.

most már én is 35-40 percnél tartok, de nem tudom hogyan lehetne igazán hatékonyan nyújtani utána, mert néha nagyon bedurran a vádlim.
ma este is tuti megyek!!!

én szimplin csak annyit teszek a vádlim érdekében, ha mondjuk a margit-szigeten futok, h lépcsőre teszem az egyik majd a másik lábfejem és lefelé nyomom a sarkam, ez hatásos nyújtás szerintem. meg feldobom a lábaim a padok támlájára, és akkor aztán húzódik a lábam mindenhol :) de ha mondjuk itthon kis faluban futnék, itt is van árokszegély, ahol megtehetném:)
remélem, segítettem:)

köszi a tippet, kipróbálom!

Én a Margit szigeten csak sétálni,strandolni,olvasni, pikknikezni szeretek :-))
Futni konditerem,bár ott is inkább legerősebb fokozaton epszilon gép.
De a mozgás nagyon fontos.
A sok ülűmunkát inkább kapeirával,meg táncsulival és bulikban a sok tánccal egyensúlyozom :-))

..hehe alapozz:) ezen jó nevettem:)
köszi a biztatást:D