Test

Te is drogos vagy

1155

Ragyogó fehér, ellenállhatatlanul édes, és táplálkozástudományilag teljességgel haszontalan - mindez nem más, mint a finomított cukor. Természetes, hogy hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni egészségkárosító hatását, hisz megszámlálhatatlan ínycsiklandó formában jelenítik meg előttünk addikciónk tárgyát, hisz gyerekkorunkban ezzel jutalmaztak, s felnőtt fejjel ezzel jutalmazzuk önmagunkat, ráadásul szinte elkerülhetetlenül esszük meg. Nem csak a rigó jancsiban és a pisztácia fagyiban van ugyanis, hanem ott figyel minden fél és félkész termékben, az ételízesítőkben, a húsos ételekben, de még a ropiban is. Menj oda a konyhaszekrényedhez, s találomra vegyél le a polcról különböző típusú élelmiszereket, s most számold össze, hányban nem találtad meg a cukor (szacharóz) valamilyen formáját!

Mennyit is?

Egy átlagos ausztrál évente hatvanöt kilogramm finomított cukrot fogyaszt el, egy angol ötvenet, egy magyar pedig harminhatot, ez azt jelenti, hogy minden magyar lakos napi tíz dekagramm finomított cukrot lapátol magába. Hogy megértsük, miért is olyan veszélyes, s egyben miért is olyan addiktív ez a szer, kissé mélyebbre kell másznunk testünkbe s az élelmiszeripar bugyraiba, s be kell látnunk, ez az egyetlen olyan drog, amit élelmiszernek nevezünk, ami felfoghatatlan mennyiségben áramlik szervezetünkbe, s ami az emberiség legnagyobb részét érinti. Először is nézzük csak meg, hogyan készül a kristálycukor. Fogják a cukornádat vagy a cukorrépát, mik közül az utóbbinak mindössze 16-20 százaléka a cukor, más néven szacharóz tartalma. Erről lehántanak minden felesleges ágat bogat, miket takarmányozási célokra használnak fel, s csak a répatestet dolgozzák fel a továbbiak szerint - nagyon leegyszerűsítve. Egy áztatómedencében a felszeletelt répából a sejtekben tárolt cukrot diffúzió segítségével a löttybe juttatják, amit ezek után megtisztítanak, hogy az oldott kísérőanyagokat is eltávolítsák. Ezek után párlással masszát képeznek belőle, amit tovább szárítva előáll a kristálycukor, minek cukortartalma ekkor 99 százalék.

Mint látható, 20 százalékról pikkpakk 99-re ugrottunk, s ez nem csak az édes íz fokozott koncentrációját jelenti, hanem egyben azt is, hogy a természetes formában a szacharóz mellett jelen lévő ásványi anyagok, vitaminok, enzimek, miegyebek is eltűnnek a gyártási eljárás folyamán, s ez már nagyon nem mindegy az egészségünkre nézve, hisz az, ami természetes formában könnyen feldolgozható és raktározható, melynek vivőanyagai tartalmaznak mindent, ami a szervezetbeli hasznosításához szükséges, az mesterségesen előállított formában - mert a fenti folyamatot tekinthetjük annak - már inkább a szervezetből von el egyéb tápanyagokat, amiket az emésztésre és detoxikálásra fordít, s nem mellesleg szinte a szervezet egészének működését felborítja, tönkreteszi. Röviden és tömören azt mondhatjuk ki, hogy a finomított cukor egy, az emberi szervezet számára ismeretlen, értelmezhetetlen és feldolgozhatatlan vegyület. Bár a szénhidrátok fontos energiaforrásai szervezetünknek, egyáltalán nem mindegy, hogy azok milyen formában kerülnek belénk. Becslések szerint a cukor ipari megjelenése óta több kárt okozott az emberiségnek, mint a dohány, s az állapotok nemhogy javulnának, inkább egyre rosszabbak lesznek.

A legkárosabb

Egyre több orvos és kutató igyekszik hallatni a hangját annak érdekében, hogy a világ végre fölfigyeljen arra, milyen veszélyeket szabadítottunk magunkra az ipari cukrok fogyasztásával, s igyekeznek megismertetni azt a folyamatot is, ahogy a cukor rabságban tartja az embert, s ahogy belülről roncsolja azt. A cukor köztudottan erjesztő hatású, az emésztés során belőle ecetsav, alkohol és szénsav keletkezik, azaz a szervezetet egyértelműen savasítja, így kénytelenek vagyunk ásványianyag tartalékainkhoz nyúlni (mivel azokat ugye nem vittük be vele együtt), hogy a ph egyensúlyt a kivont magnéziummal, kálimmal, nátriummal és kalciummal valahogy megpróbáljuk fenntartani. A tartósan nagy mennyiségű cukrot fogyasztók sok egyéb mellett ezért néznek szembe idővel a csontritkulással, fogszuvasodással is.

Élettanilag a következőképp fest a helyzet. A szervezetben a cukor glükóz formájában raktározódik a májban, ameddig tud, mert kapacitásának teljes kihasználása (s felpuffadása) után a felesleges glükóz a véráramba kerül vissza zsírsavak formájában, s ez a jól ismert területek - has, fenék, combok - szöveteiben rakódik le, s ezzel meg is érkeztünk az elhízáshoz, de ha ezek után sem állunk le, szerveink is elzsírosodnak belülről. Ekkor elkezd romlani a vörös vértestek minősége, megváltozik a vérnyomás, romlik az agy teljesítménye, megzavarodik az idegrendszer, összeomlik a védekezőképesség, ráadásul a cukor emészétési melléktermékei ideális közeget jelentenek a mikrobák, gombák elszaporodásának, amik a fentieken felül még számos megbetegedésért felelnek a továbbiakban. A B-vitamin elvonás miatt tönkremegy a bélrendszer, az emésztés.

Az ördögi kör, azaz a cukorvágy

De hogy lehet az, hogy a szervezetünk ennyire ragaszkodik valamihez, ennyire kíván valamit, ami szisztematikusan pusztítja minden szervét? Mert a cukor okos, azért. Jól ki van találva, miért viszed be újra és újra. A szacharóz szervezetünkbe jutva azonnal glükózzá bomlik, megkerülve a természetes emésztési folyamatokat, s a bélből felszívódva már ott is van a vérben, ahol a glükózszint kényes és tökéletes egyensúlyban van az oxigénnel - elvileg, amiben komoly munkája van testünknek. A buta cukor hirtelen megjelenése azonban azonnal felborítja ezt az egyensúlyt, s krízishelyzetet hoz létre, amit az agy azonnal érzékel is, így fokozza az inzulintermelést, hogy visszaállítsa az eredeti értéket, s üzenget a mellékveséknek is, melyek hormontermelése a vércukor szintjének emeléséért felel A folyamat azonban túl gyorsan megy végbe a kritikus mennyiség miatt, ezért a mellékvesehormonok és az inzulin együttesen hiányállapotot hoznak létre, s ezzel el is érkeztünk a második krízishelyzethez, mikoris a vércukor szintje kritikus értékre zuhan. S ekkor ugye nagy mennyiségű inzulin szabadult fel, ami levertséget, depressziós állapotot eredményez - többek között. Ekkor a szervezet hirtelen leállítja a hasnyálmirigyet, a mellékveséket átprogramozza - de közben kitalálhatod, megérkezett a cukoréhséged újra, hogy kívülről állítsd vissza az egyensúlyt, s már nyúlsz is az újabb csokiért, így folyamatosan fenntartva szervezeted krízisállapotainak váltakozását. Hangulatunkban mindez a feldobottságot, jókedvet, s a második krízisállapotban a levertséget, ólmos fáradtságot, ingerlékenységet, idegességet jelenti.

Szia cukorbetegség!

Hosszú távon ez olyan szinten veszi igénybe az érintett szerveket, hogy a hasnyálmirigy föladja a harcot, kialakul a cukorbetegség, de a vesék is komoly károsodást szenvedhetnek, a fent taglalt ásványianyag-kivonás, majd az elsavasodás és elzsírosodás teszi végül igazán széppé a képet. A jelentős cukorfogyasztó társadalmakban a cukorbetegek száma folyamatosan nő, s az ausztrál őslakosok közt, akiknek cukorfogyasztása kiemelkedően magas, az átlag életkor 40-50 évre csökkent egyes források szerint. De nem csak cukorbetegséged lehet, hanem úgynevezett hipoglikémiád is, mikor túlzott az inzulintermelés, s ott vannak a szív- és érrendszeri betegségek, a rák, a mentális zavarok, de az autoimmun betegségben is nagy szerepet játszhat mindez, s a gyerekkori hiperaktivitás sem a levegővel terjed.

És hogy mit tehetsz? Hát állj le! Nem is gondolnád, milyen hamar meg tudod szakítani ezt az ördögi kört, s milyen hamar visszaállhat tested a normális működésre, no persze ha még nem tetted durván tönkre. Egészen megdöbbentő, hogy egy régi szavazásunk eredménye szerint az emberek mintegy hetven százaléka fogyaszt naponta csokoládét, s húsz százalék hetente többször. Más kérdés, hogy sokaknak az édességbe nem tartozik bele a palacsinta, a tejszínhab vagy az almás pite. S mint láttuk, ugye nem csak a cukrászipar remekei ártalmasak, hanem az üdítók, gyümölcslevek, s minden, amiben finomított cukor van - persze a mennyiség azért nem mindegy. Lényeg, hogy válts. Válaszd a mézet, a gyümölcsöket, a karobot, a kukoricaszirupot, s az ezer más alternatívát, de semmiképpen se a mesterséges édesítőket ezekre külön kitérünk hamarosan. Lehet, hogy nem olyan csábítóan édesek, de ha kitartasz, s nem csapod be többé a szervezeted, idővel az a nagyszerű és eredendő emberi képességed is visszatér, hogy megkívánsz olyan dolgokat, amik éppen szükségesek szervezeted számára, legyen az a répa, a savanyú káposzta, a steak vagy éppen a máj. Bízz a testedben, csak szabadítsd fel a finomított cukor szorítása alól! Ja, és ne adj a gyerekeknek cukrot!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások