Közösség

Szex a könyvfesztiválon

1148

A Hol jár az eszem? című botránykönyv szerzője, Zoe Margolis vendég volt a XV. Nemzetközi Könyvfesztiválon. Ő azt írja a könyvében, hogy: „Azt mondják, a férfiak minden nyolcadik másodpercben a szexre gondolnak – vajon hol jár az eszük a többi hétben?…" - mert Abby bizony, minden pillanatban a szexen töri a fejét.  2006-ban a szigetországban oly nagy port kavart bestseller története Abby Lee „Girl with a one track mind” című blogjának elindításával kezdődött. Az internetes napló hallatlan karriertörténete – mely magát a szerzőt is meglepte – 2006-ban elérte sikerpályájának csúcsát. Elnyerte a „The Best British Weblog” (a Legjobb Angol Blog) díjat több mint három millió olvasóval a háta mögött, s jelenleg is havi 200 000 látogatóval büszkélkedhet. Abby Lee harminchárom éves, Londonban él és a filmiparban dolgozik, egy talpraesett, pimasz és rendkívül nyitott fiatal nő. A középszerű szexuális életet enyhén szólva kevésnek érzi, olyasmi után kutat, amire mindig is vágyott. Lelkesen dönget végig az egyéjszakás ismeretségekkel, alkalmi menetekkel és más tiltott gyümölcsökkel szegélyezett ösvényen, miközben friss fanyar humorral vonja le a konzekvenciákat, és bőkezűen osztogatja – nem éppen elvetendő – jótanácsait nőknek, férfiaknak.

A beszélgetés

Hogy fogadta a családod a könyved megjelenését és azt a cirkuszt, ami kialakult körülötted?
Amikor 3 nappal a Hol jár az eszem? című könyv megjelenése után lelepleztek, a családom azonnal mellém állt. Még a 90 éves nagymamám és a barátnője is – aki mellesleg magyar – gratuláltak, hogy végre kimondtam olyan dolgokat, amik rengeteg nőt ugyanannyira foglalkoztatnak, mint a férfiakat, csak mindig is tabunak számított ezekről a dolgokról beszélni.

A könyvben azt írod, azért kezdted el írni a blogodat, mert nem volt kivel megbeszélned a szexuális fantáziáidat.  Még mindig így áll a helyzet?
Amikor 2004-ben elkezdtem, csak az élményeimet akartam megírni, mert úgy éreztem, hogy csak nekem vannak ilyen gondolataim. A blogon szabadon beszélhettem a szexről. Nagyon hamar olyan fokú érdeklődés övezte a blogot, amit sohasem gondoltam volna. Ezer és ezer nő egyszerre kiáltott fel és írta meg nekem: "én is, így érzek!" A férfiolvasóik pedig meg voltak döbbenve, hogy mi nők is gondolkodhatunk hasonlóan a szexről, mint ők. Eleinte nem tudtam, hogy mit jelent egy ekkora látogatottság, aztán hamar kiderült, hogy ez már nemcsak rólam, vagy a szexuális életemről szól, vagy arról, hogy naponta tízezrek olvassák a blogomat, hanem így rengeteg emberrel oszthatom meg a gondolataimat, és rengetegen írnak nekem is, aminek nagyon örülök.

Hogyan befolyásolta a randizási szokásaidat a hirtelen jött ismertség?
Amikor találkozom egy helyes sráccal és közelebbi ismeretségbe kerülünk kétféle dolog szokott történni: vagy azért könyörög, hogy ne írjam meg, vagy azért, hogy ugye megírod majd, ami történt. Így elég unalmassá vált a dolog számomra, ezért is döntöttem úgy, hogy New Yorkba költözöm.

Mi történt akkor, amikor felfedték az anonimitásod? Nem bántad meg hogy belekezdtél az egészbe?
Nehéz volt, amikor minden kiderült, de azt is tudtam, hogy mindaz, amit a blogomon leírok, annak kell, hogy legyen alárendelve, hogy ne szégyeljek olyan nő lenni, aki mer beszélni a szexről, aki ki meri mondani, hogy szereti és akarja szexet. Sokan vannak, akik bíznak bennem, akik hálásak nekem, mert azt írom meg, amit ők éreznek. Úgyhogy muszáj volt folytatnom. Viszont pont azért, mert már ismerik az arcom, tudják, ki vagyok, már nem tudok ugyanolyan őszinte lenni, mert nem lehet. Még akkor is, ha azt mondják, "á, hagyd nem számít, írd csak le, mi is része vagyunk annak az élménynek", azt gondolom, hogy el kell küldenem nekik amit írtam, mielőtt megjelenik.  Az is igaz, hogy nem szeretnék többé olyan részletességgel írni a szexről, mint annak előtte. Az egy dolog, amikor anonimitásban vagy, és egy másik, amikor az emberek tudják, hogyan nézel ki, amikor a család és barátok is olvasnak. Ettől függetlenül a blog fontos, ugyanolyan fontos, mint régen, de már kicsit másról is szól. Ki tudok állni a véleményem mellett és azok mellett a nők és férfiak mellett, akik úgy érzik, hogy nekik és róluk is szólnak az írásaim. Úgy gondolom, hogy az én feminizmusom abban nyilvánul meg, hogy azt gondolom mindenkinek ugyanannyi joga van a szexhez és ezt nem is titkolom.

És hogyan tovább?
A blogból lesz még egy része, a Hol jár az eszem? 2, és Amerikában pedig várják már a könyvem, ami inkább szól majd a humoros, néhol abszurd randi kalandjaimról, mint a szexről. És nagy büszkeségem, hogy nemrég felkértek, hogy legyen a „Tinédzserek egészséges szexuális életéért” program nagykövete Angliában.

És hogy érzeted magad Budapesten?
Köszönöm a meghívást és nagyon köszönöm azoknak, akik eljöttek és dedikáltatták a könyvüket. Nagyon meghatott a kedvességük és az érzékenységük. A város pedig elragadó, gyönyörű és romantikus. Alig várom, hogy visszajöjjek egy hétre nyáron, és kéz a kézben sétálgassak valakivel a napsütésben a Duna parton…

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások