Szépség

Én már azt sem tudom, mi az a sampon

1122

Idestova tizenöt éve nem mostam hajat. A fejkoronám ezalatt a legrövidebbtől, a gyakorlatilag tök kopasztól, a majd' vállig érőig terjedt. Az mondjuk, hogy hogyan is nézek ki, nem érdekes, ellenben az, hogy miért nem mosok, és az milyen, az már inkább.

Olvastam valahol egy cikket, hogy az ember fejbőre és ezzel együtt a haja is nagyon erős öntisztító rendszerrel rendelkezik, tulajdonképpen majdnem tökéletessel, csak az állandó kemikáliák és az ezzel járó mosás teljesen kiírtotta ezt a remek tulajdonságot. Amennyiben ezt a folyamatot kombináljuk a természetes esővizzel, gyakorlatilag annál egészségesebb nincs is a búránknak. Na, gondoltam ebbe bizony belevágok, csak a savas esőt cseréltem fel a jó kis budapesti csapvízzel. Ja, nem is... Igen, megvan, azt szerettem volna, hogy rasztáim legyenek, és azt olvastam, hogy úgy kell, hogy egyszerűen nem mosok hajat. Aztán valamiért nem rasztásodott (így visszagondolva, hála a jó istennek!), viszont utánanézve tudatosult bennem a fentebb említett higiéniás információ.

Szóval teltek múltak a napok, és tényleg egyre rosszabbul kezdett kinézni a fejem, kicsit olyan volt, mintha aktív hajolaj tesztpilóta lettem volna reggelente egy fejesugrással a flakonba, és őszintén szólva a kocsmaszagok is erőteljesen megmaradtak benne, persze ez bent a kocsmában nem volt olyan zavaró. A fiatalos R&R életforma miatt nem fakadtam sírva az első lépéseknél, nem is nagyon érdekelt. Figyelem, ez majd két évtizede történt. Már majdnem befejezettnek tekintettem a mazochista öncsúfító folyamatot, mikoris, úgy 2-3 hét múlva nem romlott tovább az állapotom, (mindjárt itt jegyezném meg megelőzendő a hányingerkeltést, hogy minden nap meleg-forró tussal mostam át a hajam, különös tekintettel a fejbőrőmre) sőt, kicsit elkezdett visszafele javulgatni, és 1-2 hónap elteltével, beállt arra a nagyon jól kezelhető, egészségesnek kinéző, majdnem frissen mosott állapotba, olyanba, amiben a mai nap is leledzik. Ebben egész napos futárkodás kánikulában, sós tengerben való több órás lubickolás, szobafestés, favágás, halboncolás és mindenféle extrém helyzet beleértendő. Csak a forró tus maradt mint jóbarát.

Így teltek múltak az évek, nekem már teljesen megszokott lett, de bármikor is erre terelődik a szó, mindig nagy megrökönyödést vált ki az emberekből, talán néha még el sem hiszik, pedig igaz. Az eredmény magáért beszél, több különböző és igen igényes lánnyal történő együttélés után sem emlékszem egyetlenegy olyan pillanatra sem, amikor ez szóba került volna azért, mert nem olyan volt mint lenni kellene (márhogy a hajam). A második, és egyben szakmai visszaigazolást azoktól a fodrászoktól kapom, akikhez kétévente egyszer ellátogatok, és dicshimnuszt zengenek a hajam szépségéről, egészségességéről, sűrűségéről.

A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy évente egy, maximum két alkalommal azért megmosom, hogy miért, arra nem tudok választ adni, talán hajvágás után szoktam, hogy kijöjjön belőle a szmog vagy egy-egy építkezés nyoma, viszont a mosáskor tökre habzik, és nem koszosabb, mint amennyire az emlékeimben egy első mosásos samponhab.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások