Lélek

És mondd kislányom, mikor jön a baba?

1101

Minden csajt és pasit érintő témát feszegetünk. Vállaljunk-e gyereket és, ha igen, akkor mikor? És, ha nem akkor mi van?

Biztos ti is észrevettétek, hogy míg anyukáink, nagyszüleink 20-22 éves korukban szültek először - még akkor is, ha épp egyetemre jártak -, addig ma sokan harminc előtt a legkevésbé sem tudjuk elképzelni. Számtalan oka van ennek. Először is kitolódott azoknak az éveknek a száma, amíg iskolába járunk, majd önfeledten bulizunk, később dolgozunk, és bizony a pasik sem szeretnek felelősséget vállalni, egyedül pedig a legritkább esetben vállal egy nő gyereket. Emellett ott vannak - erőteljesen - az anyagiak. Hogy épül fel legtöbbünk élete? Intézményesített oktatásban veszünk részt, tizennyolc évesen el kell döntenünk, hogy mit akarunk csinálni az elkövetkezendő időszakban, ami valljuk be, nagyon ritkán sikerül elsőre. Ha van lehetőségünk - és miért is ne lenne - időközben váltunk, elkezdünk mást tanulni, vagy szerzünk még egy diplomát, esetleg eltöltünk egy-két évet külföldön, és máris harminc évesek vagyunk, de még eszünkbe sem jutott, hogy gyereket szüljünk, hisz arra se volt még időnk, hogy megvalósítsuk a Föld körüli utat. Nem mindenkinek a szülei tudják megadni azt az anyagi biztonságot, ami ehhez szükséges: lakás, biztos és rendszeres pénzforrás.

Az ember, akivel...

A húszas éveinktől elkezdve keressük azt a férfit/nőt, akivel el tudjuk képzelni a jövőnket, akivel közösek a céljaink, kölcsönösen tiszteljük és szeretjük egymást. Ezt bizonyára tapasztaljátok, borzasztóan nehéz megtalálni. Miért? Mert a mi generációnk nem jó példát látott. Magyarországon a hatvanas évektől kezdve a nők is három műszakban dolgoztak, este mikor hazaestek hulla fáradtan, a gyerekek - mi, kulccsal a nyakunkban - és a férfi, esetleg mata részegen, rúzsfolttal az ingén, akkor nem éppen egy ideális életkép rajzolódott ki a legtöbbünk előtt. Az emancipáció és a kötelező munka nem tett jót a kapcsolatoknak, a családoknak és nekünk sem. Emlékszem a gimnáziumi osztálytársaim szüleinek a kilencven százaléka nem élt együtt. A legtöbben csonka családban nevelkedtünk, egyik szülőtől a másikig vergődve. Persze vannak pozitív példák is, néhány. Ezekből a teljes családokból kerülhetnek ki - szigorúan az én véleményem és tapasztalatom szerint - azok a nők és férfiak, akik felelősséget tudnak vállalni egy kapcsolatban, akik bíznak és tisztelnek. A többieknek nehezebb dolguk van.

Mi van, ha megvan az embered?

Double Income No Kids! Vagyis dinkik! Mik? Oké, azt tudjuk, mert a fejünkbe verték és talán mi is éltünk így néhány évig, hogy vannak a szinglik. Meg azok a srácok, akik egyik meleg ágyból a másikba szállnak át, de nem vállalnak kapcsolatot. Egy idő után azonban mindkét féleség elkezd vágyni társra, hiszen társas lények vagyunk és a barátaink, a diszfunkcionális kapcsolataink már nem elégítenek ki. És akkor belebotlunk a nagy Ő-be. Közösek a célok, elkezdjük felépíteni az életünket. Lakást veszünk, bérlünk, lízingelünk. Dolgozunk, újabb és újabb vállalkozásokba kezdünk, megpróbálunk sokat utazni, újabb és újabb élményeket szerezni, felhalmozni egy jó csomó pénzt, túlmisztifikálva azt és a szexet, de épp ezek miatt gyerekről hallani sem akarunk! Piacképest diplomát szerzünk, nyelvet tanulunk és halmozzuk az élvezeteket. Ebbe a tempóba nem fér bele a gyerek. A felelősség, hogy minden időnket leköti és bizony jó időre lemondhatunk a karrierről, a barátokról, a hétköznapi komfortérzetről. Főleg Magyarországon, ahol a nők három évre kiesnek a melóból és a távmunka egyáltalán nem dívik. Pedig mennyi, de mennyi munka elvégezhető otthonról! Legyen szó multinacionális vállalatról, egy magazinról, egy PR munkáról vagy szinte bármiről, ami nem fizikai munka. Még a nyelvtanárok is képesek online dolgozni, a technika lehetővé teszi. Ennek ellenére, aki teherbe esik, az szinte rögtön félre kell, hogy tegye a karrierjét.

Mit mond a tudomány?

Dr. Czeizel Endre híres és nemzetközileg elismert genetikus professzor egyáltalán nem lát problémát abban, hogy mérséklődik a szülési kedv, vagy hogy a nők későbbi korban vállalják az első gyermeket. Szerinte a szülési kedv mérséklődésének az is az oka lehet, hogy a harminc feletti terheseket a környezetük megszégyeníti, mondván: ilyen „vén fejjel” ne vállaljanak babát. Pedig 35 év körül már sokkal kisebb kárt okoz a nő karrierjében a gyereknevelés, mintha ugyanezt korábban tenné. A genetikus szerint a negyvenes nők is bátran vállalkozhatnak újabb terhességre, ráadásul az, hogy valaki nőnek született, még nem jelenti azt, hogy a szülői szerepre is képes. Gondoljunk csak az elhagyott csecsemőkre, az abortuszok számára, a nem kívánt terhességből születettek arányára, a véletlenkékre, akik szenvednek a szülői szeretet hiányától, esetleg terrorjától. Nem kell minden nőnek anyának lennie, ha úgy érzi, képtelen erre. Sok nő van, aki szeretne gyereket, de olyanok is akadnak,akik nem. És? Nem kell elítélni valakit azért, mert nem akar annyi gyereket szülni, ahány petesejtje erre csak képes lenne! Mindenkinek legyen meg a döntés lehetősége, anélkül, hogy megítélnék őket.

Pénz, pénz, pénz

Azért azon gondolom senki nem lepődik meg, hogy Magyarországon leginkább anyagi okok miatt kényszerítik magukat a párok, dinki humanoid formába. Tőlünk nyugatabbra inkább az befolyásolja a fiatalokat, hogy a mérhetetlen a szabadság vágyuk, a carpe diem életérzést követik és a vágyuk, hogy semmi olyat nem tesznek, ami veszélyezheti a szabadságukat. Mi jóval kevésbé vagyunk felszabadultak, sokkal racionálisabban gondolkodunk, és anyagiasak vagyunk. A családmodell kialakulását leginkább ezek befolyásolják.

És mi van a nem heterókkal?

A "normális családmodell": papa, mama, gyerekek, így szól a mese. Abban nincs benne, hogy apa alkoholista (vagy nem), anya rengeteget dolgozik, és képtelen a gyerekeivel törődni, a gyerekek pedig csak nőnek, mint a gomba. Az sincs benne, hogy verik őket, bántalmazások vannak a családban, esetleg durvább dolgok. Mint ahogy életre szóló családi házat kutyával és apadhatatlan bankszámlával sem raktak a sztoriba. Persze van ilyen is, mint ahogy van olyan is, hogy valami oknál fogva a fiatal fiú vagy lány szexualitása "nemnormális" lett, azaz melegnek vagy leszbikusnak sikeredett. Szóval miután már átesett a nagy lépcsőkön, azaz ráébredt szexuális hovatartozására, bevallotta szüleinek és környezetének, talált magának párt, akivel megesik, hogy életre szólóra tervezik a kapcsolatukat, ott a kívánság: gyereket szeretnénk.

A felnőtté válás természetes folyamata, hogy harminc év körül megnyugszunk, kevesebbet bulizunk és otthonra, családra vágyunk, melynek természetes velejárója a gyerek. Biológialag ez kivitelezhetetlen a leszbikusoknál és melegeknél, hacsak el nem jutott már odaáig az orvostudomány, hogy egymás gerincvelőjével is simán megtermékenyíthetőek vagyunk. Mivel örökbe nem fogadhatnak gyereket, csak ha tagadják egymást a lányok, így beszéljünk a természetes útról. Tudjuk, hogy férfiak is képesek gyereket kihordani újabban, de válasszuk külön a kettőt, egy leszbikus párnak értelemszerűen könnyebb a gyerekvállalás. A közös gyerekben az lehet a legszebb, hogy ott van a csöppségben a szerelmük, a szeme, a mozdulatai, a szavai, ezeket öröm lehet megélni. Ezek azok, amiket a homoszexualitás elvesz, és sajnos ezt senki nem kérte, hogy így legyen. Szóval leszbóknak egyszerűbb, mert vagy egy meleg párral egyezkednek és természetes úton teherbe esnek, vagy egy meleg barát lesz segítségül, aki lemond a gyerek jogairól. És akkor még mindig szembe kell nézni azzal, hogy a szerelmed egy idegennel fog szeretkezni, és ennek még örülni is kellene. Persze lehet úgyis, hogy csak az "anyagot" adják, és a testet nem, ahogy az a Queer as Folkban vagy a Ha a falak beszélni tudnánakban is megjelenik. A fiúk pedig csak nézhetnek, hacsak azt nem választják, hogy valakit teherbe ejtenek, és az csak kihordja, azaz béranyát fizetnek, és remélik, talán nem kér a szülői feladatokból.

Hogy mindehhez hogyan áll a társadalom, nem kell ragozni, a tavalyi melegfelvonulás célja az örökbefogadás és élettársi kapcsolat kiharcolása volt, melyet úgy reagáltak le a heterók, ahogyan. Apró lépésekkel talán nálunk is elérhető, hogy azok a homoszexuálisok, akik hisznek a monogámiában és családot akarnak, megkaphassák, hiszen rengeteg gyerek nő fel botrányos körülmények közt, és a szeretetre szexuális hovatartozástól függetlenül mindenkinek szüksége van.

És te?

Te szeretnél gyereket? El tudod képzelni, hogy húsz éven keresztül gondoskodsz, figyelsz folyamatosan egy emberre vagy kettőre, esetleg még többre? És mi van a Föld túlnépesedésével? Te most hogy képzeled a családalapítást? Tervezel vagy ahogy esik, úgy puffan alapon élsz?

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások