Test

Harag – kiadom, nem adom?

1081

Maga a harag igen közel áll egyéb negatív érzelmekhez, olyanokhoz, mint a szomorúság, a fájdalom, a depresszió – kinek mi, olyan ez, mint a boldogság és az öröm közti különbség. Fizikai és lelki tünetei egyaránt vannak, akárcsak a fájdalomnak, főleg, ha dühödben szét is versz magad körül valamit, ami persze végső soron megintcsak neked fáj. Aztán persze ezek egymást is gerjeszthetik, előidézhetik, mert minden mindennel összefügg, de nem is erről akarunk most beszélni.

A harag gyorsan jön. Érzed az agyadban, a mellkasodban, végigszalad a testeden. Lehet ez cselekvésbeli áramszünet, de lehet a cselekvés katalizátora is - hogy jól vagy rosszul cselekszel-e ilyenkor, később dől el. Ugyanúgy magadon kívül vagy, mint az euforikus öröm perceiben, de külön érdekessége, hogy megfűszerezett egy olyan erővel is, ami arra kényszerít, hogy a harag okozta fájdalmat azonnal továbbadd - akár fizikai, akár szellemi szinten. Meggondolatlanul belerúgni valakibe képletesen vagy ténylegesen, csak azért, hogy a hullámot tovább add, mert megbirkózni vele igen nehéz, akármilyen rövid ideig is tart a harag igazi lángolása - valójában igazi butaság, és károkozás másokkal szemben.

Na de mit is kezdjünk ezzel? Jellemzően arra nevelnek minket, azt várják el nemcsak a szüleink, de a társadalom egésze, s annak zökkenőmentes működése is, hogy haragunkat kontrolláljuk, ne hagyjuk eluralkodni, fékezzük meg, s ha lehet, ne is érezzük. Nőktől még inkább elvárják ezt, így egyes pszichológusok szerint sokan nem is igazán tudják, milyen haragosnak lenni, mit jelent ez az érzés pontosan, azaz nem ismerik fel, csak valami belső feszítést, nyugtalanságot, tehetetlenséget érzékelnek. Ez az egyik véglet.

A másik az, ha dühünknek teret engedünk, ha tányérokat zúzunk, ha elmerülünk az élményben, ám ez sem feltétlenül a legjobb megoldás, úgyhogy marad a középút, mint mindig. Szakértők, s az élet tapasztalatai is arra mutatnak rá, hogy a legjobb, amit tehetünk, az érzelem megvizsgálása. Ha tudjuk, mitől gerjedtünk haragra, ha megértjük magunkban - s esetleg a másik félben is - lejátszódó folyamatot, ami ezt okozta. Felismerjük, és elfogadjuk, hogy ez van, végülis teljesen természetes emberi érzelemmel állunk szemben.

Okoskodva, megvilágosodva úgy is fogalmazhatnánk, hogy nézz a haragodra úgy, mint egy jelre, ami valami mélyebben benned lévő gátra vagy érzelemre mutat rá. A harag könnyen negatív tettekre sarkall: megbántottak, megaláztak, leszidtak, kiabáltak veled, ettől neked rossz, mert miért? Mert igazságtalannak érzed, méltatlannak érzed, bántóan kommunikáltnak érzed. Mielőtt hagyod magadon továbbáradni ezen okok valamelyikét, próbáld meg megállítani. Nem elnyomni, hanem értelmezni, helyretenni. Furcsa, de bizonyítottan felszabadító, szinte gyógyító élmény higgadtan közölni valakivel, nagyon megharagított ezért és ezért, megcáfolni, bocsánatot kérni, elmagyarázni, azaz értelmezni, majd kezelni az érzést.

Tévedés azt hinni, hogy az igazságtalanságok elkerülhetők, s ezért zsákutca a dühöngésbe vagy az önsajnálatba kergetni magad, esetleg végeérhetetlen panaszkodásba, mert megoldásra nem vezetnek, csak tovább tetézik a hülye érzelmek sorát, eltakarva előled a lényeget.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások