Test

A szépség kultusza

1023

Valóban lehet, hogy megkerülhetetlenül befolyásolja a külső megjelenés, a szépség ítéleteinket? Elképzelhető, hogy akár tudat alatt is meghatározhatja véleményünket és választásainkat? A szép emberek előnyösebb társadalmi pozíciókhoz tudnak jutni, pusztán a megjelenésük miatt?

A külső megjelenés szerepe társas életünkben meghatározó, pszichológiai kutatások egyöntetűen igazolják, hogy a fizikai jellemzők jelentős mértékben alakítják benyomásainkat. Kimutatták, hogy léteznek a szépségnek univerzális jegyei, a különböző és azonos kultúrájú egyének egyöntetűen ugyanazokat a személyeket tartják szépnek. Ezek az egyetemes, biológiai standardok mindkét nem esetében az átlagosság, a szimmetrikusság és a szexuális dimorfizmus, azaz a nőiesség jegyei a nőknél, a férfiasság jegyei a férfiaknál. Ezek a jegyek azért kapnak szerepet a párválasztásban, mert a társ „minőségéről”, az egészségéről és termékenységéről adnak fontos információt. A szépség jegyeit részletesebb elemzés alá vették, és elkülönítették annak pozitív és negatív elemeit. Negatív, tehát nem szép, ha a rassz jellegzetességei feltűnőek, ha betegség, deformitás vagy gyengeség jegyei látszanak, ha jelentősen eltér az illető az átlagos megjelenéstől, illetve ha nemének nem megfelelő szexualitást mutat. Pozitív, azaz szép, ha testtartása, testének arányai megfelelőek, ha izmos, ha arcvonásai és arcszíne harmonikus, ha haja egészséges, és ha jó súlyban van.

A külső megjelenés alapján nem csupán az egészségi állapotra vagy a termékenységre, az egyénben rejlő potenciálra következtetünk. Az emberek, kulturális hátterüktől függetlenül a szépnek tartott felnőtteket és gyerekeket pozitívabban ítélik meg, még azokhoz a nem vonzó megjelenésűekhez képest is, akiket személyesen ismernek, viselkedésüket pozitívabbnak tartják, és úgy látják, hogy velük szemben is pozitívabb viselkednek mások. Kutatásokkal többszörösen igazolták, hogy a külső megjelenés alapján belső tulajdonságokra is következtetünk, olyanokra, melyek függetlenek a megjelenéstől. Ennek hátterében egy szisztematikus információfeldolgozási torzítás áll, amit holdudvar hatásnak neveznek. A holdudvar hatás lényege, hogy hajlamosak vagyunk, hogy amennyiben valaki jó/rossz tulajdonsággal rendelkezik, akkor feltételezzük, hogy egyéb tulajdonságai is nagy valószínűséggel jók/rosszak lesznek, függetlenül attól, hogy rendelkezünk-e tényleges tudással. 

A szebb okosabb

Vonzó embereket egyértelműen pozitívabbnak értékeltek, nagyobb szakértelemmel bírónak, motiváltabbnak, intelligensebbnek gondolták őket, illetve kevésbé szigorú elbírálás alá vették őket szabálysértés esetén a kevésbé vonzó emberekhez képest. Ezt a jelenséget szépség sztereotípiaként is értelmezik. A különböző tulajdonságok szerveződésére, együttjárására vonatkozó elképzeléseinket, feltételezéseinket burkolt személyiségelméleteknek nevezik a szakirodalomban, alkalmazásuk a benyomás alakításának folyamatában általánosnak tekinthető. Minden adat arra mutat, hogy burkolt személyiség-elméleteinkben a szépségnek kulcsszerepe van. Érdekes kérdés, hogy az egyéb pozitív vonásokra vagy viselkedésre vonatkozó feltételezéseinket mennyire ellenőrizzük, korrigáljuk-e, ha ellentmondó információkat kapunk. Szépség sztereotípiánk ellenálló. Teljesítményértékelési helyzetben, átlagos informáltság esetén a szép emberek megkapják „szépség prémiumukat” annak ellenére, hogy hozzájárulásuk átlagos volt. Amennyiben az egyéni teljesítményről, hozzájárulásról pontos információt biztosítunk, a szép emberek értékelése ellentétbe fordul, és „szépség büntetéssé” válik, azaz hozzájárulásuk alapján az elvárt szint alatt fogják őket értékelni.

Az értékelésük ellentétbe fordulása mögött az áll, hogy a sztereotípia miatt a szép emberekkel kapcsolatos elvárások magasak, amiknek nem felelnek meg, a magas standard és a tényleges teljesítmény közötti különbség az átlagos megjelenésűekhez képest nagyobb, így negatívabb értékelést kapnak. A szépség biológiai standardjai mellett a szociokulturális standardjait is definiálták, és az általános evolúciós értékén túl a társadalmi identitást formáló, a társadalmi rendszer fenntartásában játszott szerepét is széles körben kutatják. Nyugati kultúránkban a fizikai megjelenés alapvető az énkép és az önértékelés kialakításában és fenntartásában, a társas kapcsolatokban - ez az összefüggés a nők esetében általánosabb, és erősebb. Létezik egy általánosan elfogadott szépség mítosz, mely szerint a szépség feminin jegy, a nő egyik legfontosabb tulajdonsága, így a nőknek kötelező szépnek lenni, és ennek eléréséhez alapvetően változtatni kell a természetes megjelenésen. Ez a mítosz normaként érvényesül, és beépül a női szerepelvárások rendszerébe, egyik legfontosabb kritériuma a soványság. A mítosz elfogadása, internalizációja eredményezi azt, hogy a nők nagy része elégedetlen súlyával és megjelenésével. 

A szorongás mint üzletág

A jelenség annyira általános, hogy normatív elégedetlenségnek is nevezik. A soványság mint szépségideál és a testtudatosság több szerző szerint a nyugati nők szorongásának egyik fő forrása. Elérhetetlen célok, lehetetlen ideálok követése miatt a nők saját testüket nem tudják elfogadni, egyenes út vezet az étkezési zavarok kialakulásához. Egyes szerzők odáig is elmennek, hogy az étkezési zavarokat nem csupán pszichiátriai problémaként kezelik, hanem egyúttal egy szociális probléma tüneteként is, olyan kulturálisan indukált megbetegedésként, amelyet a soványság kultuszából profitáló gazdasági intézmények tartanak fenn. Kijelenthetjük, hogy a szépség és a soványság kultuszához, az étkezési zavarokhoz nyereséges üzletágak kapcsolódnak. Társadalmi osztályra, gazdasági helyzetre, vallási vagy politikai beállítottságra való tekintet nélkül a nyugati nők többsége mind soványabb akar lenni, és ennek érdekében intenzív, mindennapos rituálékat folytat, melyek költségesek. Mégis, paradox módon, a soványság kultuszának korában egyre nagyobb a túlsúlyosak aránya, egyre nagyobb népegészségügyi problémát jelent a kóros elhízás.

A szépség mítosszal kapcsolatos kutatásokban vizsgálták, hogy a mítosz elfogadása, internalizációja, illetve a szép, sovány emberek képeinek nézegetése, tehát a mítosz tudatos szintre hívása milyen hatással van a nőkre, a testükkel való elégedettségre, vonzóságuk értékelésére, önértékelésükre és hangulatukra. Az eredmények azt mutatják, hogy a képek nézegetése, a mítosz aktivációja egyértelműen hat a vizsgált változókra - negatívan. Az önértékelés, elégedettség csökken, a hangulat romlik. Ezt a hatást megsokszorozza, ha már eredetileg is internalizálták a szépség mítoszt. 

Minél gyakrabban találkoznak a nők a mítoszra vonatkozó információkkal, annál többször élik meg a testükkel kapcsolatos elégedetlenséget. Az önértékelésre és a hangulatra gyakorolt hatásokon túl azt is igazolták, hogy a képek a túlsúlyosság és az elutasítottság érzést is aktiválják, és a nők kevesebbet esznek emiatt, azaz a szépség mítosz táplálkozási viselkedésre kifejtett hatása is bizonyítást nyert. A képek kiváltotta negatív hatások csökkenthetőek, kiolthatóak voltak, amennyiben egyidejűleg kövérebb, társadalmilag sikeres nők képeit is mutatták, illetve ha a normák elutasítottságáról meggyőződhettek a saját, kortárs csoportban.

Szexi lady vagy háziasszony

A reklámok, a tömegtájékoztatási eszközök nem csak a szépségideál fenntartásában játszanak szerepet, hanem a szépség mítosz közvetítésében, a „normatív elégedetlenség” folyamatos ébren tartásában, sőt, akár az étkezési zavarok kialakulásában is. A reklámok női figuráinak elemzése során arra jutottak, hogy a nőket kizárólag szexuális tárgyként vagy háziasszony szerepben ábrázolják. Ezek a klisék olyan légkört teremtenek, ahol természetesnek tűnik a nő tárgyiasítása, a szexuális eladás. Ha ezeket a sztereotíp tartalmakat a nők szerepnormájukként észlelik, és belső meggyőződésükké teszik, akkor nagy eséllyel önbeteljesítő jóslatként működnek azok, azaz a nő viselkedése ezeknek megfelelő lesz. A szépséggel kapcsolatos vélekedéseink szerveződését és viselkedésünkre gyakorolt hatását evolúciós és szociokulturális elméleti megközelítések alapján tekintettük át.

Az evolúciós elmélet szerint univerzális, többé-kevésbé tudatos a szépség standardek viselkedést irányító szerepe, végső célja a legrátermettebb társ kiválasztása, a legjobb túlélési esélyek biztosítása. A szociokulturális szemléletben a szépség preferenciája tanult viselkedés, a szépség mítosz kulturális termék, ami alapvetően határozza meg a társas kapcsolatokat, ideálokat, normákat teszünk belsővé, ezek követésének sikere határozza meg hangulatunkat, önértékelésünket, testünkhöz való viszonyunkat. Ideáljainkat, a szépség szociokulturális standardjait a médiák közvetítik és teszik hozzáférhetővé, a soványság kultuszából élő gazdasági intézmények aktív részvételével. Az evolúciós és szociokulturális faktorok együttesen, kölcsönhatásban érvényesülnek, azonban a géntechnológia fejlődése, az utódvállalás eddig ismeretlen formáinak elterjedése, illetve általában a párkapcsolatra vonatkozó szabályok lazulása egészen új helyzetet teremthet.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások