Közösség

Életünk napjai

1010

Van a kórházas, szuperképességes, amerikai tinigimis, csúnya lányból szép lány lesz-es, űrös, gyilkoskiderítős - alfája a helyszínelős-, southpark, dinasztiás-családtörténetes és gépinevetős. Észrevétlenül lopakodtak be az életünkbe mindenféle stílusban, a hosszú napi sorozatok pedig élettársainkká váltak. A tévések által varázsolt virtuális világban megoldásokat találhatunk az aktuális problémáinkra, együtt nevetünk, együtt sírünk a szereplőkkel, vagy éppen körömrágásig izguljuk végig, ha épp a filmes cliffhangerrel élnek a szerzők. Azaz pont akkor, pont úgy hagyják nyitva a részeket, epizódokat, hogy a legizgalmasabb pillanatban fejezik be és majd a következőben folytatják. Mi meg üljünk a húsz perces reklámblokk felett vagy izguljunk még egy hétig, hogy most akkor meghalt-e Meredith. Szóval minden eszközt bevetnek azért, hogy odaszögezzenek a tévé elé.

Bekapcsoljuk munka után, és szinte csak sorozatokba botlunk, emellett a bulvársajtó tele van a sorozathősökkel és mivel vannak páran, így van róluk mit írni bőségesen. Aki nem néz tévét vagy tudatosan tévézik meglepődik attól, amit ott lát, bőven elég ha megnézzük az újságban vagy texten, miről fog szólni az a rész. Inkább felnevetni van kedvünk, mert az egész úgy hangzik, mintha egy Gálvölgyi paródia lenne. "Claire megtudja, hogy Peter-nek is különleges képességei vannak. Claire apja elküldi a Haitit mindenkihez, aki tudhat lánya képességéről, beleértve Claire-t is. A Haiti azonban "megkegyelmez" Claire-nek. Matt eközben arra gyanakszik, hogy Claire apjának köze lehet az emberrablásokhoz és Sylar-hez is. Niki miután rádöbben, hogy veszélyt jelent a fiára, feladja magát a rendőrségen. Eden és Sylar képességei összecsapnak, ezalatt pedig Peter megérti, hogy a mindent másoló képessége mindenki vesztét okozhatja." (Hősök, 1/11)

Nálunk Isaurával kezdődött minden, azaz A rabszolgasorssal, amikor nagyanyáink izgultak azon, hogy Januaria nevelt lánya és annak szerelme egymásra leljenek, a gonosz Leonciót pedig legyőzzék. Az ezt néző asszonyok olyannyira elhitték azt, amit láttak, hogy pénzt gyűjtöttek a rabszolgák kiszabadítására. A brazilok több ízben is tévére vitték romantikus regényeiket, körülbelül úgy, mint nálunk A fekete várost, csak épp vagy száz epizódban. Aztán ez a vonal szép számmal ellepte a tévécsatornákat, Homok titkai, Topmodell, Rosalinda és társai, melyek olykor megvágott pornófilmnek tűntek a bugyuta dialógusok miatt, mostanra már inkább vicc tárgyai. Megjegyzem ezek voltak azok, amiket mindig mindenki nézett, az is aki utálta, és csak röhögni járt arra a csatornára.

Sorozat típusok

Valójában teljesen máshogyan kategorizálhatóak, nem minden tévésorozat szappanopera, megkülönböztetünk drámasorozatot, szituációs komédiát, telenovellát és szappanoperát. Ha a szappanopera már régen fut, megtörténik az, hogy kicserélik a szereplőt, kiírják vagy éppen kómába teszik, és amikor feleszmél, már más szempár néz a kamerába, pedig ugyanazt a karaktert formázza meg. A legnagyobb húzás kétségkívül a Barátok köztben Tilda kicserélése volt, egyik napról a másikra egy teljesen más csajt raktak a helyére, és mintha mi sem történt volna, mi bevettük. A honi szappanoperákban bő lére van eresztve a jelenetek sora, hiszen soha nem jönnek ki a házból vagy a kórházból, ráadásul ez a legjobb eszköz arra, hogyha kihagytunk pár részt, akkor is értsük mi a szitu. Szóval nem azért készítik így, mert pancserek és szájbarágósak, valójában komoly médiapszichológia áll emögött.

Ehhez képest a Szomszédok megannyi helyszínen játszódott, ráadásul minden hétköznapi problémát, mindenféle típusú embert bemutatott, politikától sem volt mentes. Igaz, ennek a sorozatnak a típusa valójában telenovella, mert külső helyszíni jelenetekből áll, és akciójeleneteket is tartalmaz, nélkülözve a stúdiós dobozjelleget. Ilyen telenovellák általában a latin-amerikai sorozatok is. A Jóbarátok, Csengetett, mylord?, Família Kft., Rém rendes család és egyéb hasonló sorozatok szituációs komédiák, melyek csakis a szereplők helyzetekben való viselkedéséről szólnak, villámtréfákkal, vicces dialógusokkal, monológokkal tűzdelve, és az elmaradhatatlan gépi röhögéssel. És igen, ezek aztán igazán képesek függést okozni, kapcsolatteremtési képességeinket meghatározni, akár javítani. Hisz ki ne ismerne legalább egy Joey-s poént?

A misztikus, tudományos, bűnügyi és hasonló sorozatok, drámasorozatok, ilyen a CSI, a Dr. House, Maffiózók, Columbo, Derrick, Linda, Angyalbőrben, stb., jellemzőik az, hogy egy részben egy történet játszódik, melyet mintegy rövid filmként végigizgulunk, ezzel változatosságot mutatnak és olyan világba visznek, amit nem ismerünk, de átéljük velük együtt. A legnagyobb függőséget kétségkívül ezek okozzák. Itt gyakrabban bukkan fel etnikum, fogyatékos vagy homoszexuális karakter, nem is gondolnánk, hogy nevelő szándék van az alkotókban, nem feltétlenül csak a történet színesítése a cél. A szegényebb országokban gyakoribb, hogy saját tévésorozataikba a társadalom periférájára szorult szereplőket teszik az elfogadás miatt, de ha rosszindulatúak vagyunk, akkor azért, hogy legyen miről beszélni és a szájról szájra terjedő sztorik a legjobb reklámok, ezt beláthatjuk.

Dráma, glamour, romantika

A tévésorozatokban a több szálon futó cselekmények középpontjában mindig egy kisebb közösség áll, a szereplők közt folytonos konfliktusok és szerelmek, izgalmas cselekmények zajlanak, melyek többnyire életszerűek, a jelen korban játszódnak, így a tévé előtt bambulót magával ragadják. Ezzel ellentétben állnak azok a sorozatok, melyek teljesen elrugaszkodnak a valóságtól, olyan sci-fi elemek, fantáziák vannak bennük, hogy az első részek szinte csak a magyarázkodásról szólnak, mégis pont emiatt sodornak el (Hősök).

A kórházas történetekben soha nem a betegekért aggódunk, meg sem jegyezzük őket, a lényeg a főszereplők egymással való kapcsolatain van, szerelmek, megcsalások, munkahelyi konfliktusok, barátkozások, olyanok, melyek velünk is rendre megtörténnek. Ezért van ez, hogy izgulunk, szorítunk olykor kiakadunk a szereplők viselkedésén. Azt látjuk, hogy hiába gazdag és megvan midene, hiába nagyon okos ember, ugyanazok a problémái mint nekünk. A lényeg, hogy legyen miről beszélgetni holnap, vagy éppen a következő rész előtti napon.

Függő vagy?

Akkor beszélhetünk erről, ha valakinek a napjait az határozza meg, mikor melyik sorozat kezdődik, képtelen a barátaira ekkor időt szakítani, csak a virtuális élet létezik. Ha már eljutottunk odáig, hogy hangosan beszélgetünk a szereplőkkel, tanácsokat osztogatunk nekik, felállva izgulunk, kollégákkal, barátokkal csak erről beszélünk, azaz érzelmi-indulati életünket a sorozaton éljük meg, akkor szinte kábítószerként fogyasztjuk, függők vagyunk. Nézzünk magunkba, feltehetően nem vagyunk megelégedve az életünkkel, ingerszegény lehet az, amiben élünk, némi változtatásra lenne szükségünk, ahhoz, hogy visszazökkenjünk a valóság ügyeibe. Egyébként meg áldozatok vagyunk.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások