Lélek

A tévé is drog

1011

1957. május 1-jén született meg a magyar televíziózás és a Magyar Televízió. Persze nem. Csak épp Kádár János lelkesítő munka ünnepi beszédéhez kötik hivatalosan. Előző nap már megtörtént minden, ami aznap. Közvetítés. Nagyanyám - falusi - sokszor adomázott, azokról az évekről. Tanáremberként nagyapám kapott egy televíziót a tanácstól, 1957-ben. Ez óriási szám volt akkoriban, a településen egyedül ők élvezhették a képcsöves csodát. Persze ez így nem teljesen igaz, hiszen onnantól kezdve az egész falu, szinte teljes lakossága igen jó barátságba akart kerülni az én nagyszüleimmel, hiszen náluk lehetett tévézni. Mint kultúraközvetítő emberek, természetesen nem zárkóztak el a nagy összejövetelektől, amikor árgus szemekkel figyelhették, mi zajlik a dobozban. Szóval volt egy jó kis közösségépítő hatása is. Esténként már nem sakkozott a nagyapám a barátjával, a nagyanyám nem rummyzett azaz römizett a Margit nénivel, hanem a tévét nézték és jókat nevettek.

Hétvégén a tévét átvitték a klubhelységbe, és akkor az egész falu ott ült és tévézett, beszélgetett, majd kielemezték a szomszédos kocsmában az ott látottakat. Persze, akkoriban nem volt még minden nap adás, és jó ideig csak kísérleti televíziózás folyt, tehát nem rabolta el minden idejüket. Még talán ti is emlékeztek azokra a csodálatos nyolcvanas évekre, amikor hétfőn adásszünet volt, és összesen két csatornát fogott be a fekete-fehér televíziónk. Emlékszem, amikor nem volt adás nyáron hétfőnként, meg műsorszünet volt, mindig tele lett a lakásunkhoz közeli játszótér. Aztán jött a parabola antenna, a kereskedelmi csatornák, és megőrült a világ.

...és ma

Rácuppantunk a szappanoperákra, a televíziós játékokra, a reality show-kra, és a bulvárhírekre. Egyszerűen munka vagy suli után rácsatlakozunk a tévére, amíg teszünk-veszünk megy a zenecsatorna háttérnek, aztán lehuppanunk a kanapéra, szörfölünk órákig, majd jön a híradó, ami már semmi újat nem nyújt, hiszen napközben a neten mindenről tudomást szereztünk. A tévé előtt eszünk, rágcsálunk hízlaljuk a hátsónkat, aztán egyszer csak már ólomnehezek a szemhéjaink, de nem nyomjuk meg az off gombot, hanem szépen elalszunk a tévé előtt, és hajnalban arra ébredünk, hogy valami nem klappol, görcsben van a testünk és alig bírunk bevánszorogni az ágyba. Reggel nagy nehezen felkelünk, benyomjuk a tévét, reggelizünk előtte, nézzük a napi szart. És ez így megy napról napra. Függők lettünk. 

Tudományos

Az Amerikai Mentálhigiénés Intézet orvosa, Ellen Leibenluft szerint a vizuális médiának van a legnagyobb hatása az emberekre. Azt ajánlja, hogy véres, erőszakos történésekről ne nézzünk híradásokat, inkább olvassuk el azokat vagy hallgassuk meg a rádióban. Mégis, ha körülnézünk egy átlagos lakásban a tévé szinte házi oltárként emelkedik ki a térből. Sok lakásban akkor is villog, amikor épp senki sem nézi azt. Egyes kutatások szerint mire hetvenöt évesek leszünk, már kilenc évnyi időt töltöttünk el tévézéssel, tehát az életünk több, mint tíz százaléka ezzel ment el. A család életéből elég nagy helyet foglal el ez a csodamasina. Megszemélyesül szinte, az ami ömlik belőle, ő a legfontosabb, sok időt töltünk vele, hozzá igazodnak a programjaink.

Biztosan észrevettétek már, ha beszélgettek valakivel, kisebb társaságban vagytok, esetleg egy házibulin - mostanában már a beülős helyeken is - megy a tévé, időről-időre odapillantasz, mindegy, hogy mi megy a tévében vagy mennyire érdekfeszítő a társalgás. Hogy ez miért van így, biológiailag megmagyarázható. Ösztöneink, amik védenek minket, arra kényszerítenek, hogy a szemünkkel a mozgás irányába pillantsunk. Régen nem volt mindegy, hogy a barlang szájánál egy szöcske ugrált vagy egy oroszlán poroszkált. Ha figyelünk, akkor megnövekszik a vérellátás az agyban, még a szívünk is csendesebben ver, és készenléti állapotba kerülünk. A mozgóképek ezt az állapotot tartják fent folyamatosan, emiatt nehéz másra figyelni, mint a folyton villódzó televízióra. Mivel a képekkel megtoldott információkat gyorsabban dolgozza fel az agyunk, és hamarabb megértjük, ezért ezt a reklámkészítők is szívesen kihasználják, a gyors, pár másodperces szpotjaikkal. jöjjön egy kis alátámasztás Haim Ginott Szülők és gyermekek című könyvéből (1965) több, mint negyven évvel ezelőttről: "A hirdetők számára a gyerekek tökéletes hallgatóságot jelentenek: befolyásolhatók, és hisznek a reklámokban. Bámulatos gyorsasággal megtanulják a butábbnál butább versikéket, és boldogan teljesítik a hirdetők vágyát azzal, hogy ostoba reklámmondatokkal halálra nyaggatják szüleiket. S oly keveset várnak el a tv-programoktól: nincs szükség eredetiségre, és művészetre sincs szükség. Érdeklődésük megragadásához csak ló és lövöldözés kell. Így azután órákon keresztül, napról napra a gyerekek erőszakot és gyilkosságot látnak, át- meg átszőve reklámversikékkel és hirdetményekkel."

Szex és tévé

Egy, az ötvenes években élő nő sokkal több szexben részesült, mint egy mai, dolgozó társa - derült ki a Kinsey Intézet 2003-as kutatásából. A jelenség azért is érdekes, mert azóta átestünk egy szexuális forradalmon, alapvetően nyitottabbaknak és felszabadultabbnak kéne lennünk, ami több szexet jelentene, ha nem szólt volna közbe a technika. Sokszor észrevétlenül lendülünk át a hasznosból az ártalmasba. A kommunikációs eszközök fejlesztése szabadidőnk, magánéletünk és intim együttléteink minőségét, utóbbi esetében mennyiségét is komolyan befolyásolja. A televízió megjelenésével olyan eszközt engedtünk be a lakásunkba, a mindennapjainkba, amely elvonja a figyelmünket a jelenlevőkről, a társas kapcsolatok építése helyett passzív állapotba kényszerítve saját magunkat. Számtalan felmérés bizonyította már, hogy azok a párok, amelyeknek hálószobájában ott a tévékészülék, ötven százalékkal ritkábban élnek szexuális életet, mint azok, akik kizárólag egymás társaságát élvezik. Legutóbb egy olasz felmérés mutatta ki, hogy a tévéfüggő, ötvenes éveikben levő házaspárok szexuális életére ez a hatás sokszorosan érvényes, a tévéző párok esetében a havi együttlétek száma az átlagos hétről másfélre esett vissza. Túl azon, hogy felmérések bizonyították már, a televízió igen hatékonyan vonja el a párok figyelmét a szexről, az energiaáramlást is igen hátrányosan befolyásolja.

Ha nincs tévéd

A televízió ráadásul csak szórakoztatásunkat, kikapcsolódásunkat szolgálja, nem pedig munkánk vagy kommunikációnk része. Senki ne mondja, hogy a televízió hiteles és tartalmas információ forrás, hiszen ez nem igaz. Nézzétek meg a két magyarországi, földi sugárzású, kereskedelmi csatorna híradóját! Bár az egyik kicsit bulvárosabb, mint a másik, de ugyanazokat híreket kapjuk meg, mindkettőből, ugyanabban a sorrendben. Ráadásul napjában többször is, ugyanazokat az eseményeket dolgozzák fel. Híradóban benne van a darabolós pingvin, aztán a bulvárhíradóban újra benne van, majd a késő esti magazin műsorban újra és a másnapi reggeli csevegés is erről szól a csatornán. Ezen kívül mit ad még ez a két csatorna? Ostoba, romboló műsorokat, az unalomig ismételt filmeket és fantáziátlan sorozatokat. Eközben a két csatorna a mindössze nyolcszáz háztartásnyi "reprezentatív" mintán mért nézettségért küzd, illetve a még nagyobb bevételért versenyez, kultúránkban, amely az életminőségünket alapjaiban határozza meg, visszafordíthatatlan változások mennek végbe a piacra dobott műsoraik hatására.

Történt egy kísérlet néhány éve, amikor egy hegyvidéki településre bevezették a kábeltelevíziót. Az addig kedves kis közösség hirtelen megváltozott: kevésbé voltak türelmesek, kisebb volt a kitartásuk a munkában, és sokkal nehezebben végeztek el kreatív dolgokat. Érdemes ezen elgondolkodni. Egy klasszikus amerikai vígjátékból idézek, 1991-ből: "A tévétől elrohad az agyad!" (Kipurcant a bébicsősz, anyának egy szót se!) Voltak évek, amikor egyáltalán nem használtam televíziót - igen használtam, mert nekem használati tárgy, míg másoknak a legfőbb szórakozás. Ilyenek vagyunk: mások. Évekig hirdettem nem kis gőggel, hogy már bizony én nem nézek tévét - és ezt úgy előadva, hogy "nem alacsonyodom le odáig, hogy egyáltalán bekapcsoljam". Konkrétan cikinek tartottam volna televíziózni. Néhány év kihagyás után visszatértem a tévénézők népes táborába. Nézem a híreket, beszélgetéseket, rajzfilmeket. Informálódom itt is, mint mindenhol és az információszerzés mellett, kultúrálódom is. De ésszel. Még mindig nem nézek minden nap tévét, és még mindig nem akarok hazarohanni egy baráti összejövetelről, hogy elcsípjem a tévés barátokat. Persze, használni lehet, de rátapadni minek? Mert mi van, ha nincs tévé? Semmi. Ott az internet, a rádió meg napilapok, a magazinok, tehát nem maradtok tájékozatlanok. Legfeljebb nem tudjátok, hogy ki az a Tilda és milyen cifra kalamajkába került VV Anikó. Ki? Na, ugye! Ezenkívül leemelhetsz a polcról egy könyvet, lesz is időd elolvasni, jut idő a barátaidra és a szexre! Hajrá! Dobjátok ki a tévéteket!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások