Test

Fogyózom

993

Életem során néhányszor már lett volna okom fogyókúrázni. Fura a testem, körülbelül négy évente meghízik. A legutóbbi hízás az elmúlt egy évben következett be, felszedtem vagy tíz kilót. Pontosan nem tudom mennyit, mert tizenkét éves korom óta nem álltam mérlegre. Az szintén egy dagadt időszak volt és karácsonyra mérleget kaptam apukámtól. Nagyon megalázónak tartottam, azóta nem mérem magam. Persze vannak olyan szituációk – műtétek, gyógykezelések előtt -, amikor elkerülhetetlen a mérlegelés, de valahogy olyankor sose figyelek oda és nem is jegyzem meg, hogy mi lett a vége. 

Anamnézis

Szóval felszedtem néhány kilót. Pont annyit, hogy harmincnyolcas fehér kis sortom csak a combom közepéig jön fel és a negyvenkettes nacim cipzárját úgy tudom csak felhúzni, hogy hanyatt fekszem és behúzom a hasam. Persze utána egész nap szenvedek mert szorít. A fotókon úgy nézek ki, mint egy telihold képű óvodás és már egy kis tokát is növesztettem. Nem várhattam tovább. A kedvenc teniszszoknyám nem jön rám, a kis fehér sortról nem is beszélve, ráadásul akkora a karom, mint a barátnőm combja. A végső lökést a legutóbbi vásárlási lázam adta meg, fogyókúrázni kell! 

Történt néhány hete, hogy fizetés után és az első tavaszt eszembe juttató napsugarakat követően rámtört a vágy, hogy be kell szereznem néhány ruhadarabot. Elmentem kedvenc üzletembe, óvatosan több méretet is becipeltem a próbafülkébe, legalább háromszor voltam bent, szóval vagy húsz ruhadarabot kipróbáltam, de sajnos csak próbáltam. Egyedül egy negyvennégyes nadrágot tudtam megvenni. Sírva mentem haza.

Akkor most mi legyen?

Mint mindig, amikor kérdésem van, rögtön a google doktorhoz fordultam, és legalább harminc diétás receptet elolvastam, mire rátaláltam egy olyanra, amiről már hallottam, és orvosi tapasztalatok is álltak mögötte. Ez pedig a tizenhárom napig tartó, a Táplálkozástudományi Intézet által összeállított ősrégi, de annál keményebb fogyókúra. Felhívtam anyumat, aki orvos, és nagy örömmel mondta, hogy anno, amikor még a belgyógyászaton dolgozott, sok betegnek távolították el így a felesleges kilóit, ráadásul az anyagcserét is megváltoztatja, szóval hajrá, csináljam. 

Igenám, de azért hedonista, nagyokat és finomakat zabáló testemet nehéz rávenni üres kávéból álló reggelikre és két kemény tojásból álló ebédekre. Szóval fel kellett készülnöm testileg és lelkileg is. Találtam egy háromnapos gyümölcsdiétát, mivel imádom a gyümölcsöt, ezt gyorsan megcsináltam. Mindenki nagyon büszke volt rám a munkahelyemen, otthon és egyébként is. Lepattant egy-két kiló, de persze, amint vége lett a három nap gyümölcskúrának, főztem egy frankó lasagnét és egy mindent elvivő húslevest is, és még étteremben is falatoztam, szóval azt az egy-két kilót szerintem vissza is szippantottam. Mivel lelkiekben már készültem a közel két hetes, nagyon durva diétára, úgy éreztem, előtte megérdemlek egy kis élvezkedést. Aztán eljött a nap.

Akkor fogyjunk le!

Kedd volt. Kiszámoltam, hogy mire lesz az a hetek óta eltervezett vendégeskedő hétvége, addigra pont vége lesz a diétámnak. Mert ugye azt mondanom sem kell, hogy fogyókúrázni szinte lehetetlen úgy, hogy közben vendégségbe jársz. Persze a család is meg tudja nehezíteni a erőfeszítéseket. Az én életem párja – aki mellesleg napjában tízszer eszik és nem keveset, de így sincs több hatvan kilónál – természetesen ilyenkor is fagyit eszik, pattogatott kukoricát zabál és grillcsirkét süttet magának. Amikor szóltam neki, hogy kicsit több empátiát legyen szíves mutatni, hát azt merte mondani, hogy azért mert én koplalok, neki nem muszáj. (Persze az majd jó lesz, ha megint forognak utánam a csávók az utcán, ő meg dagadó mellkassal vonulhat mellettem.) Nehéz a társas élet, ha fogyózol. Tény. 

Na és akkor végül a diéta. Most tartok félúton, pont a hetedik napot nyomom, azt hiszem ez a legkeményebb. A reggelim üres tea volt, az ebédem pedig csendes távolba nézés a recept alapján, persze az én csendes távolba nézésem hangosra módosult, a gyomorkorgás miatt. Viszont kibírom, mert már túl vagyok a felén. És mi értelme lenne az eddigi küzdelmeknek – mert senki ne higgye, hogy ez olyan vicces dolog -, ha most feladnám. Ráadásul látványos eredményekkel szolgálhatok. A negyvennégyes nadrág begombolva, becipzározva lejön a testemről, a negyvenes szoknya feljön rám, bár a pocakot még azért szándékosan kell hozzá homorítani, de haladok. 

Trükkök, tippek, tanácsok

Ne próbálgasd minden nap felvenni a kihízott nadrágodat. Ne mérd magad, minden nap, legalább várj egy hetet, akkor már tuti lesz eredmény. Nem kell elzárkóznod minden társas érintkezéstől. Ha meg van szabva, hogy pontosan mit ehetsz, mondjuk répát kecskesajttal, akkor szépen rendezd el a tányérodon, ülj le a családoddal enni, amíg ők a zsíros pörit tömik magadba, te is edd meg a fincsi répádat. Tegnap nekem pont ilyen laza ebédem volt – mint egy hete mindennap – és a barátnőm áthívott ebédre, nem utasítottam el, holmi „jaj fogyózom, most nem tudok menni” indokkal, hanem bedobozoltam a kis ebédemet és átmentem, tök jót dumáltunk, és még ő is falatozott a sajtomból. Szóval lehet szórakoztató és könnyen elviselhető a fogyi, persze néha nagyon nagy önuralomra van szükség, hogy ne faljunk be egy fincsi falatot

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások