Divat

Ki vagyunk éhezve

989

A MONO Fashion üzlet vezetőjével, Garam Judittal beszélgettünk pályafutásáról és a hazai divatról.

Hogyan kezdődött a divattal való kapcsolatod, mikor indult mindez?
GJ:
Teljesen autodidakta módon tanultam meg a szakma csínját-bínját, nem végeztem iparművészetit. Korán kezdőtött a divattal való kapcsolatom, már a mamám divattervező akart lenni, mindig a divat érdekelt. A pályafutásomat a Kookai nevű francia céggel kezdtem, kizárólagos forgalmazó- képviselő voltam,  alig voltam tizennyolc éves, amikor együttműködésünk elindult. Érdekes a történet, nagyon fiatalon kerestem fel őket, s azt szerették volna hogy modellkedjek nekik, s nyitottak voltak arra is, hogy Magyarországon terjeszkedjenek. Akkoriban ez még egy nagyon  sikeres márka volt, egy igazi franciás alternatív vonal, amit én nagyon szerettem, mert ettől volt valami pikantériája. Családi okok miatt abba kellet hagynom, akkor döntöttem el, hogy saját tervezésű márkát indítok el (Miju), mindezt közel tíz évvel ezelőtt kezdtem el.

Nézz be a MONO-ba!

Már akkor megfogalmazódott benned, hogy saját tervezésű ruhákat szeretnél?
GJ:
A Kookainak is volt egy csapata, pár ország képviselőjének mindig kikérték a véleményét, és már akkor elindult bennem, hogy saját darabokkal bővíthessük az itteni Kookai kollekciót. Ebben az időszakban a Patrizia Pepével is én foglalkoztam, beleláttam abba is, hogyan készül a gyártás-tervezés az olasz tulajdonosok révén. A Kookai üzletekben lehetett ezt a márkát kapni. Főleg külföldi vonalai voltak a gyártás kezdetekor, Olaszországban kezdtük el, később hazai cégekkel dolgoztunk együtt.

Mit tapasztaltál a hazai gyártás minőségéről?
GJ:
Nagyon sok divatcég itthon gyártott, vannak nagyon jó szakértői a könnyűiparnak, mert a szocializmus idején ez jól kialakult, így sok tapasztalatot szereztek. Eleinte több céggel kísérleteztünk, voltak akik profik voltak, majd idővel lett egy saját műhelyünk, és mostanra itt folyik a tervezés és a gyártás - megtervezem a ruhákat, és a műhelyünkben elkészítjük a mintadarabokat.

Hogyan jutottál el a Mijutól a MONO Fashionig?
GJ:
Amikor elkezdtük a Mijut, volt egy kompromisszum, figyelembe kellett vennünk, hogy kis szériás saját márkát szeretnénk létrehozni, megfizethető áron, ami inkább úgy lenne kivitelezhető, hogy több üzletben legyen, több helyen forgalmazzák, ne csak egy külön márkaboltban, mert így lesz piacképes és eladható. Láttuk, hogy a vásárlók igénye még maradi, ráadásul hirtelen nagy lett a konkurencia is. Számolnunk kellett a gyártás költségével, nem lehet összehasonlítani árban azt, amit Kínából behoznak azzal, ami itthon egy manufaktúrában készül. Az évek során sokan megszerették a Mijut, annyira, hogy hitetlenkedtek, mert a mássága miatt nem tudták eldönteni, hogy külföldi vagy magyar. Tavaly nyáron dőlt el, hogy szeretnénk egy olyan üzletet nyitni az ami gyűjtőhelyévé válhat mai magyar tervezők munkáinak. Ekkor kezdtük el tervezni az új márkákankat a Nubut, ami férfi és női kollekció egyben, ami alternatívabb irányzat, faarmerek és pólók kiegészítésével. Régi álmunk, régi terv, hogy fiatal magyar tervezőkkel közösen csináljunk valami jót, magunkat is belevéve. Itt van például Nanushkától Szandi, akivel gyerekkoromtól kezdve jóban vagyok, majd később a USE jött a képbe, akik a magyarországi piacot teljesen hagyni akarták és én voltam az, aki meggyőzte őket arról, hogy érdemes itt próbálkozni.

Mi alapján választottad ki, kik legyenek a MONO Fashionben?
GJ:
Sok olyan művész van, aki házilag készíti el a cuccait, szerintem ezeket nagyon szép anyagokból nagyon igényesen kell összerakni ahhoz, hogy büszkék legyünk arra, hogy magyar. Tény, hogy a gyártási részben mi is részt veszünk, a Nanushka, Use kollekciójának egy részét mi gyártjuk le. Több fiatal tervezőnek felajánlottam a segítségemet, régen hirdettük is, hogy ha van valakinek egy jó ötlete, csak nem tudja kivitelezni, segítünk. Emellett van egy kortárs galériánk is (MONO Galéria), amit tavaly nyitottunk meg, ezzel elindítottuk az Art vonalat, és szerettünk volna a kortárs divatnak is helyet adni. Sok külföldi járkál erre, ami azért fontos, mert nyitottak, ha mi elutazunk, mi is azt szeretnénk látni, milyen a város valódi izzása, hol vannak a designerek, a mi korosztályunk erre van kiéhezve.

A vásárlók zömében külföldiek?
GJ:
Három hónapja van nyitva az üzlet, itthon még kevesen ismerik, de akik igen, szeretik. Tudom, hogy idő lesz, amíg ez kialakul.

Az üzlet az árkádok alatt van, itt egy gyrosos és a Desperado, nem túl impozáns..
GJ: Igen, ám amellett meg az Astoria és környéke szól pont ezekről az üzletekről, a Kossuth Lajos utca a legfrekventáltabb utcája a belvárosnak, de amilyen állapotban van, az szégyen. A külföldiek nem tudják, nekik ez az útvonaluk, a hazaiak pedig nem szívesen mászkálnak erre, mert nem kellemes környék, talán az egyetemisták és a fiatalok jöhetnek inkább szóba.

Kiket céloztok meg a ruhákkal?
GJ: Gyakorlatilag a tizenhat évestől a negyven évesig mindenki találhat magának való darabot.

Felkészült a mostani vevőkör arra a divatra, amit a magyar tervezők nyújtanak?
GJ: Azt látom, hogy amikor mi a Mijut elkezdtük, nem lehetett egyértelműen elmondani a vásárlóknak, hogy ez egy magyar cég. Azt mondtuk, ez egy magyar tervezésű, de olasz gyártású márka. Eltelt már annyi év, hogy mára bátran vállalható az is, amit itthon készítünk. Szépek a ruhák, és akinek van ízlése, annak nagyon tetszik, akinek meg nincs, az is látja, hogy szép anyagokból, igényes és időtálló ruhák készülnek, melyek mélyrehatóak. Egy ilyen darabot nem hiszem, hogy ciki lenne felvenni egy év múlva, szemben a Mangóval vagy a H&M-mel, sőt, ezek később kedvenc darabokká válhatnak. Az emberek hozzáállása változott, mert amikor egy Zarában a földről kell felvenni a ruhát, később sem becsüli, nem vigyáz rá. De ha az embernek vannak jobb darabjai, egyediek, akkor egész máshogy fogja óvni őket.

Tudatosan törekedtek arra, hogy egységes képet adjon a bolt? Elvégre több tervezővel dolgoztok együtt, nehéz lehet ezt így összeválogatni, és zömében fehér, fekete, szürke színeket látni.
GJ: Minden tervezőnek vannak aktuálisan a kollekcióhoz színei, de ezek olyanok, melyek időtállóak. Nem az a cél, hogy jövőre már ne tudjuk felvenni, hanem az, hogy aktuálisak maradjanak, e szerint választom az üzletbe a ruhákat.

Akkor mondhatjuk, hogy az időtállóság alapján válogatsz? Emellett még az elegáns jelző is eszembe jutott a boltot látva.
GJ: Igen, aszerint és előremutató és különleges legyen a divatban. Az elegancia nem feltétlenül igaz, vannak pólók, sortok, farmerek, hétköznapi viselésre is alkalmas, sokféle ruhák. Fontos, hogy legyenek méretek, én azokat válogattam ide, amikkel tudok azonosulni, egyik sem konkurál a másikkal, mindenkinek van egy kollekciója, amiből hiányoznak darabok vagy önmagában nem ad ki egy egészet, vegyítve a márkákat viszont már teljes a kép.

Gondolkodtok bővülésen? Onnan jutott eszembe, hogy Anh Tuan táskáit láttam, lesznek esetleg cipők is?
GJ: Szeretnénk sok mindent, több ékszert is akár, lesz egy-két amerikai pólós cég is akikkel tervezzük, hogy forgalmazzuk őket, olyanokkal akarunk szerződni, akik még itthon nem kaphatóak, főleg nyomott pólókat szeretnénk, nőit és férfit egyaránt.

Mint például a Thank Theory?
GJ: Igen, ők pont most lesznek az üzletben, de van még egy amerikai cég, akikkel együtt fogunk működni. Sok munka van még a fejlesztésekben, látom a hiányosságokat is a terveinkben.

Hogyan állnak a magyar tervezők egymáshoz? Te gyakorlatilag a saját konkurenseidet árulod..
GJ: Nem tudom neked megmondani ezt, mert ezek az emberek hozzám sokkal közelebb állnak, annyira régóta nem ismerem őket, kivéve Szandit. Ők ugyan szűk kör, de tőlük még semmilyen fúrást vagy utálkozást, esetleg irigységet másokra nem hallottam, és ők nem is ilyenek. A milánói textilkiállításra is együtt mentünk ki, és baromi jól éreztük magunkat. Én inkább az összefogás híve vagyok, biztosan van, ahol mennek a fúrások, de ettől mi teljesen távol állunk. Egymás segítése az elsődleges. A másik oldalról nézve, az itthoni tervezőknek a hazai piac nagyon nehéz, mindenki külfölddel próbálkozik, mert külföldön talán jobban meg tudják maguknak engedni az emberek ezeket a darabokat. Nemcsak mint tervező látom ezt, kereskedőként az üzleti világot is ismerem, emellett tapasztalatból tudom, hogy nekünk is nagyon nagyon nehéz volt az elmúlt tíz év, de most kifejezetten optimista vagyok. Egy márkának egy üzletet most úgy érzem, nincs értelme nyitni. Az emberek előbb-utóbb azt mondják majd, hogy ez nagyon jó és nem a multit gazdagítom, nem ugyanazt a tucatcuccot veszem fel mint mások.

Mi lett a Mijuval? Helyet kapott a MONO Fashionben?
GJ: Él, csak szűkebb kollekciót vittünk tovább a Mijuból, inkább fiatalos és letisztultabb irányt, ezt megtartottuk ugyanabban az árfekvésben.

Milyen márkákat találunk meg az üzletben?
GJ: Nanushka, Artista, Nubu, Use, Tuan, Miju, Thank Theory, Pitour néven egy bécsi tervezőtől is vannak ruháink, ez bővülhet folyamatosan. Márkákon kívül Bálint Sára kötött dolgai és ékszerei is fellelhetőek.

Picit úgy érzem, hogy kultúrát építesz, ápolgatsz, a galériával a művészetet, az üzlettel a divatot, szinte csak a zene hiányzik ebből - ez tudatos ?
GJ: Nagyon ki vagyunk éhezve erre, szeretnénk, ha ez a város nem veszítené el a reményét, szeretnénk hozzátenni, hogy előrehaladjon, fejlődjön. Maximálisan ezen munkálkodunk, s a környezetünkre is próbálunk hatni, hogy igenis sok mindennek van értelme. Úgy érzem, ez a város sokkal többre érdemes, mint ahol tart, és csak úgy tudunk ezen változtatni, ha mindannyiunknak érdeke.

Még mindig sokkal előbbre vagyunk mint más városokban..
GJ: Nyilvánvaló, hogy a főváros-központúság miatt fejlettebb, mint más városok, de ez elkerülhetetlen. Budapest is lehetne a művészetről híres, csakúgy, mint Barcelona és Párizs. Itt is sok tehetséges ember van, egész egyszerűen nem tudnak érvényesülni. A művészet határozza meg az adott kor jellegét.

Szerinted az öltözködés hat a zenére, vagy fordítva?
GJ: Folyamatos kölcsönhatásban vannak ma már, lehet, hogy száz évvel ezelőtt máshogyan volt, mostanra ez együtt mozgó dolog.

Milyen zenéhez hasonlítanád a MONO Fashion darabjait?
GJ: Leginkább olyan magyar zenészekhez, mint korábban az Anima, vagy most Yonderboi vagy Zagar, ők azok, akiknek a hangulata passzol hozzánk.

Te innen öltözködsz?
GJ: Igen, nagyon szeretem a saját dolgainkat, maximálisan tudok velük azonosulni.

Van kedvenc terveződ vagy darabod?
GJ: Nézd, akiket itt találsz az üzletben, őket mind nagyon szeretem, és tisztelem a munkáikat.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások