Közösség

Gyalog, mint a bogarak

3

Mit tegyünk, hogy elkerüljük a kellemetlenkedő megjegyzéseket csöpögő esernyőnkre a villamoson, hogy ne találkozzunk a hol csöpögő, hol befagyó hónaljakkal, s hogy megússzuk a szúrós tekinteteket s a kiszúrt szemeket a járdán, ha esernyővel közlekedünk?

Az első kihívás egy szürke, esős napon a jól megszokott kérdés: mit vegyek fel? Mit vegyek fel, hogy száraz maradjak, hogy ne fázzak, hogy jól nézzek ki? Hosszú évek tapasztalata kellett ahhoz, hogy ezt pontosan átlássam és még akkor is tuti, hogy a cipőm be fog ázni - mert ez nem rajtam múlik. A réteges öltözködést úgy tűnik, huszonöt év alatt nem tudjuk megvalósítani, kell pár urológussal megesett kaland, hogy belássuk, nem butaság ez az egész. De persze a felsőruházat alapvetően eltalálhatatlan, tuti, hogy a buszon, villamoson nagyon melegem lesz, ha leszállok fázni fogok, ha plázába kell mennem, jó esélyem lesz egy háromnapos megfázásra. Általában viszek magammal extra pulcsit, de ahogy kiérek az utcára megbánom, mert fognom kell, mert tutira nem fér el a táskában. Pláne, ha esik az eső, hisz az ernyő mellé garantáltan semmi nem fér a kezembe.

A kedvencem a kis utca a tömegközlekedésig, már előre félek, ki jön velem szembe, mikor lejátszódik a western filmekből jól ismert szempárok találkozása, hogy akkor most ki enged a másiknak, ki fog lemenni a járdáról a kocsik közé az olajos vízbe vagy ki lesz az, aki hajlandó elfordítani az esernyőjét valamerre. (Persze soha senki nem hajlandó, szinte föl sem merül bennük, testük átmérője lényegesen megváltozott, s kis pöckökkel vértezett.) Ez, és a vizes esernyő szorongatása a villamoson az oka annak, hogy ma már rutinos játékosként sapkát veszek inkább. Szandisat vagy baseballt. Persze szóba jöhet még az esőkabát is, de divatosat vagy legalábbis cukit találni nem egyszerű, ráadásul egyenesen a nadrágomra folyik róla a lé, és a benne való dörgölődzést sem díjazzák valami nagyon.

A lényeg, hogy az esernyő-kérdést még el is lehet kerülni, ám a legrosszabb, hogy az átlagosan tíz-tizenötezer forintos cipők közül egy sincs, amelyik ne ázna be. Ráadásul a most divattá vált gumicsizmák a talp ragasztásánál megmihályodnak, s mindemellett a cípőtervezőknek eszükbe sem jut olyat készíteni, aminek a talpa picit recés, hogy ne kelljen úgy tipegni, mint egy galambnak, ha nem akarok elesni a korán jövő fagyban.

Szóval pár nehézségen túl felszállhatok végre a villamosra. És ekkor jön, hogy nem kapok levegőt, mindjárt hiperventillálok, melegem van, izzadok és nézem, elképzelem, ahogy a sok ember lehelete párakánt folyik le az ablakokon - bacilusostul -, majd visítva ablakot nyitok. Biztos vagyok benne, hogy lila hajú néni ül majd az ablak alatt, aki kiborul ettől. De picit jobb lesz, mégha csak pillanatokra is. A legjobb túlélési technikám az ajtóban állás, és ekkor felszáll egy hajléktalan - sakk matt. Győzött az időjárás ma is.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások