Test

Szesz a testben

969

Tabu témát feszegetünk. A túlzott alkoholfogyasztás mindennapos, és nagyon sok ember, család életét keseríti meg. Mindkét probléma igen drága mulatság, a szó anyagi értelmében is, és ami az egészséget és a társadalmi életünket illeti, úgy is. Nézzük először a száraz tényeket, aztán eldönthetjük, hogy ki az alkoholista, hogy ez most betegség vagy csak gyenge jellemből fakadó függőség.

Kit nevezhetünk alkesznek?

Aki rendszeresen és mértéktelen mennyiségben fogyaszt alkoholt, az alkoholistának nevezhető. Ha az alkoholfogyasztásból eredeztethető fizikai tünetek is megjelennek az embernél, ott már alkoholbetegségről beszélünk. Ilyenkor az alkoholtól való függõség azon állapota áll be, amikor a hiánytünetek olyan erősek, hogy az alkohol hiányát a beteg kezelés nélkül nem bírja ki. Itt már orvosra, pszicho- és családterápiára is szükség van, mert bizony a legérintettebb a betegen kívül a család.

A piálás kísérő tünetei

A testben

Ha valakinek az alkoholfogyasztásból egészségügyi problémái adódnak, és az ital már a mindennapok elválaszthatatlan részévé vált, akkor az illető alkoholbetegnek tekinthető. Az alkoholizmus kialakulásakor fizikai és pszichés függés áll fenn, s mivel az alkoho az egész testünkre hat, ezért már az első pillanatoktól kezdve lehetnek tüneteink. Eleinte gyomorproblémák, emésztési gondok jelentkezhetnek, majd a májban következnek be károsodások - hiszen ez a szervünk méregtelenít, választja ki a testünkbe nem való anyagokat -, néhány hónap masszív piálást követően pedig a máj elkezd zsírosodni, megnagyobbodik, évek, évtizedek múltán elpusztulnak a májsejtek a folyamatos megfeszített tempó miatt, és bekövetkezik a májzsugorodás, ami visszafordíthatatlan és transzplantációval "gyógyítható" csak. És ez csak a máj. Ezen kívül erősen károsodhat a hasnyálmirigy is. Ebbe is érdemes belegondolni, mert sokszor észrevehetetlen. Kezdődhetnek a hasnyálmirigy panaszok hányással, hasmenéssel, teljes legyengüléssel és ez az egész két-három nap alatt halálhoz vezethet. Szóval ésszel! A szervezetünkben az alkohol nem odaillő dolog, legalábbis nagy mértékben. Stimulálja az idegrendszert, ezt lehet is tapasztalni egy-két pohár bor után, amikor ellazulunk, elzsibbadunk és bárgyún vigyorgunk. De amikor már hosszabb ideje tart a vigyorgás bizony bejön a képbe a végtag remegés, érzészavar és elbutulás. Igen, az alkohol pusztítja az agysejteket, és azok nem termelődnek újra. Delírium is bekövetkezhet, több évtizednyi masszív piálás hatására, ilyenkor jönnek a bogarak, a fehér egerek és innen már nincs visszaút, legalábbis addig nincs, amíg az agytranszplantáció nem lehetséges. 

A lélekben

 Családi és baráti körben megszülető konfliktusok, munkahelyi problémák, agresszivitás, krimianalizálódás és mókuskerék az alkoholizmusban. Ez van a felszínen, ami jól látható, de mi van a mélyben? Rengeteg minden lehet, amit képtelenség lenne felsorolni. Stresszoldás, öröklött mintakövetés, genetikai tényezők, környezeti hatások vagy csak egyszerűen belelazulás. Aztán kialakul a függőség, a fizikai tünetek mellett, sőt, sokszor sokkal előbb megjelennek a pszichés tünetek is: szorongás csökkentése, nyugtató, altató hatás, jó kedvre derítés... számtalan lélekre ható mozzanata van. Ha meg nincs, akkor ott az idegesség, az álmatlanság, a folyamatos agresszivitás - persze ez utóbbi sokszor jelentkezik illuminált állapotban is. A legdurvább és legnehezebben kezelhető lelki tünet a bűntudat, a szégyen, amit az alkoholbetegek kivétel nélkül átélnek egy-egy tiszta pillanatban. A szenvedélybetegeknél az anyagtól való függőség, a szégyenérzet, a bűntudat, a kisebbrendűségi érzés, mind terápiát igényel és szeretet, a családtól.

A családban

Biztosan mindenki hallott már olyanról, hogy alkoholista apa gyereke szintén alkoholizmusba fejlődött. Bizonyított tény, hogy még azok a gyerekek, akik örökbefogadottak, ők is háromszor-négyszer nagyobb eséllyel lesznek alkoholisták, a szülői mintát követve, mint akiknek a szülei nem isznak. Hiszen mit tapasztal a gyerek? Kezdetben a család az alkoholistát elfogadja, hallgatólagosan még támogatja is, a gyerekek mit sem sejtenek. Aztán idővel megtapasztalják, hogy a piálás egy lehetséges problémamegoldási metódus, tehát már benne is van a buliban. Persze én is ismerek olyan testvérpárt, akinek az egyik fele alkoholista lett, szülői hatásra, a másik pedig absztinens szintén szülői hatásra. Sok év után, mikor már a alkoholista elvesztette minden megbecsülését, konfliktusai vannak az élet minden területén, de még a saját alkoholizmusával kapcsolatban, akkor a család széthull és sajnos a legritkább esetben lesz happy end, terápia, száraz alkoholizmus.

Társas kapcsolatokban

Biztosan tapasztaltátok már, hogy a baráti társaságban akad egy-egy olyan figura, aki minden lehetséges alkalommal leissza magát a sárga földig. Ha nincs olyan nagy összetartás, sok évnyi együtt mókázás, akkor könnyen kitaszítottá válhat az ember a társaságból, mert ugyan ki akar haverkodni egy részeg disznóval? Kevesen. Meggyőződésem, hogy a barátok sokkal nagyobb hatással - pozitív hatással - lehetnek az éppen alkoholizmusba belecsúszó társak megmentésében, mint a család. Hiszen a haverok hasonló korúak, ők is isznak alkalmanként, de mégsincs olyan erős érzelmi kötődésük, így sokkal reálisabban, objektívebben látnak egy-egy szituációt, min a család. Az viszont kevés, ha alkesz barátnődnek vagy barátodnak simogatod a hátát, hátrafogod a haját miközben hány a piától, hazakíséred, mert azt sem tudja, hogy most melyik bolygó ez. Kapj el egy tiszta pillanatot és határozottan beszélj vele, adj tanácsot, keress pszichológust, terápiázzatok.

Most akkor ki az alkoholista?

Ha minden hétvégén buli van és minden hétvégén legalább egyszer jól berúgunk, akkor az mi? És, ha csak bizonyos alkalmakkor iszom? Vagy, ha hónapokig semmit, aztán néhány hétig intenzíven? Van olyan is, aki néha az alkohollal "kétszemélyes házibulit" rendez. No, igen. Az alkohol problémának sok variációja létezik. A WHO szerint szociális minta alapján lehet besorolni az alkohol fogyasztókat: vannak az absztinensek, akik nem is alkohol fogyasztók, hiszen soha nem isznak alkoholt. Aztán a szociális ivók - azt hiszem a legtöbbünk ide sorolható - , akik elsősorban társaságban isznak, az ivás célja ilyenkor nem a részegség, bár időnként az is előfordul. A nagyivók rendszeresen és sokat isznak, gyakran lerészegednek. Ide sorolhatóak a problémaivók, akik ugyan nem rendszeresen, de önkontroll nélkül isznak, ha úgy érzik, gondjaik vannak. Végül annak az alkoholbetegek, akiket korában már definiáltunk.

Van ennél furcsább besorolás is, E.M. Jellinektől, a görög ábécé szerinti: alfa-alkoholizmus: az iszákos mélyen gyökerező pszichológiai problémája miatt iszik; a béta-alkoholizmus: az iszákos nem feltétlenül alkoholfüggő, de folyamatosan iszik, mint a kocsmárosok; a gamma-alkoholizmus: az, aki hosszú ideig kibírja alkohol nélkül, de ha egyszer rákezd nem tudja abbahagyni; a delta-alkoholizmus:  nem részeg igazán, de mindig föl van dobva és végül az  epszilon-alkoholizmus, ami a leggyakoribb: ez a típus csak időszakonként vesz magához alkoholt.

Min érdemes elgondolkodni? hogy ez egy legális drog, amitől csak Magyarországon több, mint egy millióan szenvednek - és ők csak a betegek, a családtagokat, szerelmeket, barátokat még nem számolták. Ha te vagy olyan helyzetben, hogy sanszod van az alkoholbetegségre, akkor még időben elcsípheted és könnyebben szabadulsz. A csálododban van valaki... és nyílt titokként, tabuként kezelitek? Nyisd ki a szád, fordulj felé, de ne kussolj, az nem vezet sehova.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások