Lélek

Barátok közt

947

A barátságról már annyi mindent hallottunk, annyi tapasztalatunk van, hogy akár evidensnek is tűnhet a téma, de vajon mit is értünk pontosan a barátság alatt? Ahány ember, annyi barátság és azt is szokás mondani, hogy madarat tolláról, embert barátjáról. Ennyire meghatároznák a barátok az életünket, egyéniségünket, személyiségünket? Valójában mi választja el a barátot az élettárstól? Az emberi kapcsolataink a kötődés és meghittség alapján tovább differenciálódnak, lehet intim vagy akár felszínes is, bármi, ami ezen a széles skálán mozog. A webtársadalomban könnyen szerezhetünk szeretőt, akár arctalanul idealizálva szerelembe is eshetünk, de barátságot vajon tudunk így ápolni? Vagy ehhez szükséges csak igazán a szemtől szembeni kontakt?

Mi alapján választjuk?

Az attitűdhasonlóság nagyon fontos szempont, hogy értékrendjét tekintve ugyanaz legyen számára is a jó és a rossz. A közös téma és hasonló társadalmi helyzet sem árt, ezek is kellenek ahhoz, hogy a normális fogalma ugyanaz legyen. Barátokat aszerint választunk, milyen a belső kisugárzásuk, a külsőségek egyáltalán nem jelentenek szempontot, ez is a magyarázat arra, hogy a barátokkal nem élünk szexuális életet, vagyis pontosítsunk, ritkán esik meg az ilyen. Általában a barátunk "nem az esetünk", kivétel ez alól az, ha egy viszony után marad fenn egy tartós barátság.

A jó barát

A baráti kapcsolatok kialakulása abban a korban kezdődik, amikor egyre gyakoribbá válik a szülőkkel való konfliktus, ekkor van az, hogy jó valakivel megbeszélni az ügyeinket, jó, ha meghallgat és akár még tudja is, mit élünk át éppen. Mindenképpen olyan ember, aki képes másokat is szeretni, lehetőleg elvárások és feltételek nélkül. Jó érzéseket kelt, nem kell feszengeni, mert nincs miért, miközben bizonyos értelemben véve nagyonis meg kell felelni, de ezeknek szívesen felelünk meg, mert tudjuk, valójában a legjobbat akarjuk egymásnak. A jó barátok terelgetik egymás életét, megértenek, és türelmesen kivárják, hogy elkövesd a saját hülyeségeidet, nem követelik és kényszeríti ki a szeretetet vagy ha igen, akkor meg lehet nekik mondani. Mindent meg lehet velük beszélni, ki lehet mondani, vannak ugyan titkok, akár közösek is, ám a bizalom nem kérdéses egyik részről sem. Egy jó barát fájdalmakról nem kérdez, megvárja, amíg magától beszél róluk az ember, talán a legfontosabb, hogy nem adja ki a barátját soha, még akkor sem, ha nem ért egyet bizonyos döntésekkel vagy cselekedetekkel. Alapvetően ők a valódi élettársak, annyi különbséggel, hogy nem együtt fekszünk le és nem együtt ébredünk, tehát pusztán az együttélés és szeretkezés választja el a barátot a partnertől. A jó barát korrekt és ő az, aki a legrosszabb oldalunkat is ismeri, és még azzal együtt is nagyon szeret és elfogad.

Miért kell barát?

"Jó, hát ha nagyon tárgyias akarok lenni, akkor tükörnek kell, legfőképp, mert képtelenek vagyunk megismerni, látni magunkat. Persze a barátok sokszor sokkal kevésbé objektívek, mint egy elfogult én. Másodsorban kimondani dolgokat, hangosan, valakinek, Egy barátnak, aki meghallgat. Harmadsorban - és ez a legfontosabb (legritkább is az ilyen) -kérdéseket kapni tőle/tőlük." - nyilatkozott egy barát, s ezt nagyjából el is tudjuk fogadni. A jó barát korrekt, képes objektív véleményt alkotni élethelyzetünkről, még ha nagyon fájó is azt hallani, fontos, hogy kontrollt kapjunk tőle, de nem csak ezekért, nem felelősségteljes szerepe miatt kell egy jó barát,  hanem mert olyan a társasága, a lénye, ami mellett folyamatosan jól érezzük magunkat. Azok, akiket csak arra tartunk, hogy legyen kivel berúgni, vagy bulizni, vagy mert nem jó éppen egyedül lenni, nem biztos, hogy a barátaink, inkább alátét arcok valamihez.

Meg kell tartani?

A kérdés az, hogy vajon kell-e a baráti szálakat ápolni, vagy ha már odafigyelünk arra, hogy gondoskodnunk kell erről, akkor vajon létezik-e még az a barátság? A jó barátságban nem hangzik el naponta az, hogy nem vetted fel a telefont, vagy hogy írtam cseten de nem is regáltál semmit, mert ha van is ilyen, akkor megérti, hogy épp más dolog volt, ami fontosabb volt. Igen, van amikor a prioritások győznek. A barátság akkor tartós, ha egyik fél sem értékeli magát a másik alá, és egyenrangúak, nem pusztán egymás pótlékai vagy eszközei a színjátszáshoz.

Mi a feladata a barátnak?

Attól függően, hogy milyen az ember személyisége és milyen az adott szituáció, feladata a barátnak egyetérteni, olykor szidni és együttérezni, ezzel együtt a kritikus és objektív helyzetlátás is dolga. Muszáj, hogy rávilágítson a problémákra, melyek akár visszatérően nyomon követik életünket, de éreznie kell, hogy mikor jött el az a rész, hogy saját hibánkból kell tanulnunk. Mert lássuk be, gyakran adódik olyan szitu, hogy hiába mondja meg valaki, mit kell, kéne tennünk, nemigen hallgatunk rá. Ekkor jön a saját tapasztalat mint tanulás. Szükséges, hogy felnyissa a szemünket, ha nem másnak, hát gondolatébresztésnek szánva amit mond, de ez is személytől függ, könnyen eshetünk olyan kommunikációs hibákba, amikből hiszti lesz vagy ordítás. Az biztos, hogy nagyon jól kell ismernie ahhoz, hogy tudja, mit mikor és hogyan kell mondania, kell-e ítélkeznie vagy mindig azon az oldalon kell állnia, ahol mi vagyunk. Mindenképpen motiválnia kell az értékrendjének megfelelően, akár egy fizetésemeléshez, munkahelyváltáshoz egy könyvhöz vagy egészében az élet dolgaihoz. Ez a motiváció kölcsönös kell, hogy legyen, mint a szeretet, tisztelet és bizalom is, melyek a barátság alapjai.

Meddig barát?

A barátság nem függ a találkozások számától, pláne ma, amikor már cseten is remekül meg lehet beszélni az élet adta dolgainkat. Az biztos, hogy szükséges a személyes kapcsolat, hiszen azt az érzést nem lehet kárpótolni, amikor két barát mindent felrúgva egy hétköznap éjjel kiül egy térre borozni és beszélgetni. A barátság többet tűr, mint egy szerelmi kapcsolat de máshogyan, mint egy családi kapcsolat, mert ezt mi választjuk, nem pedig beleszületünk. A közös élmények minden típusú emberi kapcsolatban szükségesek, így ha valaki kilométerekkel távolabb él, és pusztán írásban tartja a kapcsolatot a barátjával, óhatatlanul eltávolodik. A barát lássuk be az, aki ha elfelejti a születésnapunkat rosszul esik és kiakadunk, de ő az, akinek megbocsájtjuk, mert mégiscsak a barátunk és a kapcsolatunk ideje alatt jóval többet tett értünk, mint egy szülinapi felköszöntés. Persze ettől még ér kiakadni, de ez nem jelenti azt, hogy többé már nem a barátunk. Ha megszakadt a barátság vagy kommunikációs hiány van, mert épp úgy hozta az élet, hogy nincs szükségetek egymásra, nem biztos, hogy később nem veszitek fel újra a szálat. Az is meglehet, hogy ez már így marad és csak régi barátnak mondjátok majd egymást.

Neked van igaz barátod? Bántott már meg nagyon a barátod? Mivel? Szerinted milyen a jó barát?

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások