Test

Barát vagy szerelem?

766

"Új kedvest egy még újabb követ, de barátságunk csillagidőt ígér." Bár a dal vélhetően egy olyan szeretői kapcsolatról szól, amiben a legjobb barátunkkal vagyunk, ebben a sorban azért nagyon nagy igazság van. A barátok és szerelmek furcsán alakulnak és változnak életünkben, képesek olyan fájdalmakat és sérüléseket okozni, amitől napjaink megkeserednek.

Szitu

Ez akkor válik igazán bonyolulttá, mikor legjobb barátunk szerelmes lesz belénk. Ha az érzés viszonzott, egy kis vívódás után egymásra találtok, még ha épp mindkettőtöknek van is valakije. A baj akkor érkezik, ha te nem így érzed. Eleinte nem is biztos, hogy észreveszed, hogy másképpen közeledik feléd, aztán egyszercsak összerakod lassan, hogy mit mondott, milyen megjegyzéseket ejtett el, és mintha másabb lenne a tekintete mostanában. Olykor-olykor elréved a semmibe, olyan szerelmesen. Talán másra gondolsz, hogy beleszeretett egy lányba, majd ott a válasz, amit már te is régóta sejtesz: te vagy az, aki a szerelme lett.

Lehetőségeid?

Két választásod van, az egyik, hogy megpróbálsz segíteni neki, hogy túllendüljön ezen. Egyre több időt töltesz vele, hogy bebizonyítsd, ez csak barátság, és félreérti érzelmeit, amitől ő még jobban belédeshet. És akkor megint jönnek az elejtett félszavak, és közös bőgésbe torkollhat az, hogy ő márpedig téged imád. Elkerülhetetlen a féltékenységi hiszti, hiszen ha neked kedvesed van, biztos lehetsz abban, hogy kiakad, ha SMS-t küldesz a szerelmednek, amikor inkább vele kellene foglalkoznod. Ezekben a szituációkban az ember legalantasabb tulajdonságai kerülnek felszínre, lelki terror formájában. A telitorokból való üvöltözéstől a közös bőgésen át megannyi élményen átmentek együtt, akárcsak egy párkapcsolatban, és észre sem veszed, hogy már benne vagy nyakig, valójában jártok, csak épp nem éltek nemi életet. Akkor gondolkodsz el azon, hogy érdemes-e fenntartanod vele a "barátságot", amikor már teljesen élhetetlenné válik a saját életed. Amikor az határozza meg, hogy mit mondasz, mit teszel, hogy minél kevesebb fájdalmat okozz ezzel a barátodnak.

És akkor felmerülhet benned, hogy talán hanyagolnotok kellene egy darabig egymást, amíg ő túl nem lendül ezen. Eltelhetnek hetek, hónapok, ami alatt te megsínyled, hogy elveszíted a barátodat, ő pedig kutyául szenved, hogy nem lát téged. Talán még csaja/pasija is lesz ezalatt a "szakítás" alatt. És ha igen, akkor te jobban érzed majd magad, pedig az csak egy mankókapcsolat, bizonyítás neked, hogy már "túl vagyok rajtad, foglalkozz velem". Te pedig reméled, hogy szépen alakulnak a dolgok, hiszen már megbeszéltétek, távol is kerültetek egymástól, mindenki átgondolta, megrágta, kiköpte, mostantól minden rendben lesz. 

Középutas megoldásként ott az a variáció is, hogy nem vesztek róla tudomást, mert pont a párkapcsolati huzavona ingoványos talajára nem akartok tévedni, s amiről nem beszélünk, az nincs jelen alapon a szőnyeg alá lehet söpörni. Adott esetben működhet ez a stratégia, s később kész tényként kezelhető, de ez inkább a szerelemből alakult barátságok esetére igaz.

Van megoldás?

A megoldások száma végtelen, és kábé annyira nem tudjuk, mint azt, hogy vajon ez a szerelem meddig élhet valakiben, azaz, meddig éltetheti magában. A távolság jó lehet, de még mindig ott lebeg, hogy a távolban lévőt idealizálja, mert tudjuk, az lehet csak igazán. Jó megoldásnak tűnik, hogy megbeszéled valakivel, egy másik barátoddal, aki reálisan láthatjta a szitudat, segíthet - de megérteni nem fogja. Sűrűn megkaphatod, mi értelme van fenntartani úgy számodra egy barátságot, ami a valóságban távol áll a barátságtól? A megoldás, hogy te magad döntöd el, és várod meg, hogy a helyzet mikor rendeződik úgy, ahogyan azt te elvárod. Mert elvárás tőled, hogy túllépjen ezen és mindkettőtöket nagyon megviseli.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások