Test

Férficsúnyaság férfiszemmel

735

Avagy miként vélekedünk saját magunkról mint a teremtés koronáiról, és miért nem tudjuk felfogni az első részben ecsetelt nőnemű önszapulást. Hát akkor rajta, gyártsunk még egy kommentrengeteget generáló cikket, de most nem másról, hanem saját magunkról. A kérdés adott: "miért van leszarva, ha egy csávó szétfolyik, ő miért nem tartja ezt gáznak, s miert hiszi azt, hogy ez a csajoknak bejön" Őőőő... Nem tudom :) Nem, nem hiszi azt. Pontosabban, nem foglalkozik vele. Egész pontosan magasról tesz rá... Persze ez sem igaz, de a bölcsek köve valahol ott van elrejtve, hogy mi magunknak pont jók vagyunk, azaz, ha az a problémánk, ami amúgy megvan, még hangsúlyosabb lenne, na akkor az már azért zavarna, de alapjáva véve, ez így még pont jó. Természetesen most sem az extrém eltérésekről a három fülről és az elefánt fejről beszélünk. Nem vagyunk tökéletesek ezt tudjuk, de nem is akarunk azok lenni, mi tényleg nem. Szerintünk így is kicsit jobban nézünk ki az átlagnál, pláne ha még tennénk is érte valamit. Az igaz mondjuk, hogy tenni nem sokat teszünk, sőt az ellentetjén billeg a mérleg. Miért lehet ez?

Talán azért mert a média még nem árasztott el minket olyan menniységű fals iránymutatással, mint titeket, vagy egész egyszerűen csak működik egy szűrő a fejünkben, és valahogy se készpénznek, se utasításnak nem vesszük a reklámokat, de még csak meg sem szeretnénk érteni azokat. Nyilván nincs is a testünkön akkora célkereszt, mint nektek, ezért aztán könnyebb is az átsiklás. Persze ezen egyszerűen átugrottunk egy mondattal, de igazából le is ragadhatnánk, mert a célkereszt lehet az egyik megfejtés. Hiszen (a reklámok szerint, és szerintük tényleg), míg nekünk kanoknak lehetőségünk van az átváltozásra, megszépülésre, és ha akarunk akkor élhetünk is vele, addig ti (a reklámok szerint, és NEM SZERINTÜNK) eleve nem jól néztek ki, legyetek jobbak, legyetek mások, fogyjatok, diétázzatok, fessetek, vágjatok, növesszetek.

Sőt, a klaviatúra kopogtatása közben az is belémnyilallt, lehet, hogy a reklámok ennyire egészségtelen énképet alakítanak ki a leányzók fejében, de akkor ez az üzenet még engem is képes megfertőzni, hiszen ezért néznek ki úgy a szexlapok ahogyan kinéznek, hiszen a szükséglet/piac szindróma itt is működik. Ajjaj, megértettem, és akkor ezek után jöhetnek azok a meg nem fontolt, tényleg nem szívből jövő kis félmondatok, amik meggondolatlanul elhagyják a számat/szánkat ("Hogy nézel ki? Meghíztál? Berúgott a fodrászod? Úh, rádömlött a sminkkészlet") amiktől az általunk is oly hőn tisztelt lánynak életreszóló traumát tudunk okozni, s még csak nem is sejtjük, milyen lavinát indítunk el ezzel. Ajjaj... Hát bocsánat lányok, tényleg nem komoly volt, és azzal, hogy megkérdeztem, meghíztál-e, nem azt mondtam, hogy ronda, sőt... Komolyan belegondolva, így leírva, emígyen átgondolva azért ki merem jelenteni, hogy valahol tényleg kakis a palacsinta....

És vajon nálunk? Mi van az felénk irányuló "szarul nézel ki, hosszú a hajad, lécci borotvalkozz már meg, vegyél föl végre egy tiszta ruhát, sportolj, stb" instrukciókkal. Mert sírva azért nem fakadunk, sőt... Vagy a "csinálj már valamit a sörhasaddal!" És erre most mit? Ez teljesen normális, gondolja a férfi, hisz pár évvel a huszadik születésnapja után már bármit tehet, nem lesznek beépített radiátorok a mell- és a szeméremszőrztete között, és ebbe bele kell nyugodni, persze a lelógó sörhas ellen azért lehet, sőt kell tenni, de akinek úgy van kedve, és van akinek tetszik is, akkor hajrá, amíg látod a cipőfűződet, ha máshol nem a tükörben, addig nincs baj. Gondoljuk mi, de kérdezzünk meg róla egy csajt, és azonnal látjuk a két fejben lévő difit. Míg a lányok az előzőekben taglaltak miatt veszett és agresszív kampányt folytatnak saját magukon szépülésük miatt, addig mi valahogy úgy gondoljuk, hogy kinézetünk az élet rendje, és ezen már nem igazán lehet változtatni, sőt nem is kell, hiszen azért elég jól nézek ki basszus...

De most komolyan, nekünk valahogy nincs napi harcunk a napi kinézetünkkel, és bár köszönettel fogadjuk a ránk vonatkozó pozitív vagy negatív irányú kritikákat, iránymutatásokat, de azért ez nem minden, nem készpénz, és attól azért még ugyanolyan jól focizok, hogy kicsit nagyobbra nőtt a borostám. Aztán egy-egy beteljesített ígéret és fenyegetés után könnyen rájöhetünk, hogy magunktól is eszünkbe juthatott volna, de nem jutott, és pontosan ez a különbség kettőnk között. Amíg te harcolsz vadul az ideális kinézetért, és számomra kicsit érthetetlen, addig én számodra kicsit érthetetlenül és bosszantóan nem foglalkozom az egésszel.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások