Divat

Trendfigyelés a budapesti éjszakában

724

Amikor megvettem a mélylila piézett, szögletes kivágású selyem felsőt és az ezüst és fekete, fémes hatású „puffancs” szoknyát, széles masnival a derekán és ezt a párosítást egy szintén mélylila harisnyával és egy arany és fekete magasított talpú és magas sarkú, lábujjnál kivágott lakkcipővel felvettem és elindultam bulizni, valószínűleg azt képzelhettem, rendkívül naívan, hogy a Szex és New York valamely epizódjában szerepelek és nem a budapesti éjszakába indulok el…

Egyik barátom említette, hogy van az M2 nevű hely, ahol állítólag klassz a buli és, hogy „ott normális arcok vannak”. Már a bejáratnál sejtettem, hogy ez nem éppen az a hely lesz, amire gondoltam és pink, nyakban megköthető masnis, puffos, rövid ujjú blúzban és fekete skinny csípőszabású nadrágban feszítő barátnőmmel szomorúan összenéztünk. Az életveszélyesen meredek lépcsőn lebotorkálva vágható füst, nosztalgiaszámok és elméleti közgazdászok hada fogadott, általában apró kockás ingben vagy egyszerű pólókban, kissé kitérdesedett és kinyúlt ülepű farmerben, valamint szigorúan barnahajú és sminkmentes lányok beazonosíthatatlan és megjegyezhetetlen színű és formájú ruhákban. A bárpultnál beleragadtam egy ragacsos foltba, és miközben szabadulni próbáltam, megcsapott egy hosszú hajú, fekete pólós fiú erős testkipárolgása. Az utolsó reménysugarat akkor vesztettem el, amikor megkaptam a Mojitóhoz nem hasonlító ízű Mojitót, majd megláttam, hogy a tánctéren három elméleti közgazdász táncol söröskorsóval a fején. Ekkor döntöttünk úgy, hogy továbbállunk. 

Ezután véletlenül kikeveredtünk a Hajógyári-szigeten található Dokkba, ahol épp a „100 pezsgő éjszakája” volt. Mi sajnos pont lekéstünk a welcome drinkről, viszont Bárány A., Antonyo, Jován és Lauer csinálta a zenét, így rögtön besodródtunk a tánctérre a tömegbe. A Dokk törzsközönségét, az est tanúsága szerint, Beckham vs. Bundesliga hajú srácok, szűk pólós és nadrágos vagy kigombolt inges kigyúrt, tetkós, kopasz gengszterek és wannabe gengszterek, valamint hasig kivágott, arany vagy ezüst nyomatos vagy flitteres topokban, szűk és rövid szoknyákban, tűsarkú hegyes orrú csizmákban és cipőkben feszítő csajok alkotják, akik csilivili (piacos, hamis Cavalli típusú) hónaljtáskákkal és hihetetlen mennyiségű és rétegű sminkkel nyomultak, a hajuk pedig általában kivasalt szőke, félig szőke-félig fekete vagy fekete és hosszú. A mellettünk táncoló sötétkék bársonyzakós, kitűrt galléros ingű, zselézett hajú fiú fél óra alatt legalább nyolc lánnyal csókolózott, míg kissé távolabb egy másik fiúnak szerintem megvolt a szőke lány. Kedves látványt nyújtott még a bejárat előtt a VIP parkoló (5000 HUF) Audi, Mercedes és BMW felhozatala, valamint az elszaggatott neccharisnyás fehér-türkíz csíkokba öltözött erotikus táncosnők a „karzaton” és a „kalitkákban”. Aztán megérkezett az est fénypontja, a csodás táncosfiú, aki fekete lakknadrágjával, szöges övével és csuklópántjaival, extravagáns fekete sminkjével, szemébe hulló fekete hajával és tényleg remek táncával megérdemelte minden csodálatunkat és ezt meg is kapta…

Másnap a Művész kávézóban kezdtünk el este iszogatni. A kávézó a város egyik legkellemesebb szigete: zöld-sárga falikárpit, a békebeli időket idéző antik kávézó berendezés, kristálycsillárok, fincsi sütik és kávé jellemzik. A közönsége vegyes, randizók, külföldiek, középkorúak, magányos, idős, elegáns nénik és beszélgetni beülők járnak ide. Ennek megfelelően bármilyen ruha jó ide, én fekete hosszú ujjú tunikát, fekete csőnadrágot, szürke vastagított talpú magas sarkút és sötétbarna nyeregformájú kistáskát választottam és kétszer két deci Szamorodnit. 

Ezt követően átmentünk az Ellátóba, ami számomra mindig is egy rejtélyes helynek számított, mert sohasem értettem, hogy mi vonzza a tömegeket egy viszonylag átlagos kávézó-bárba. Talán a hajnali nyitvatartás, meg az, hogy mindig talál ott ismerőst az ember, nem tudom… Az Ellátóban az általános öltözködési stílust én csak „értelmiségi és jó fej vagyok” stílusnak hívom, alapvető elemei a természetes alapanyagok használata, az enyhe gyűröttség, „vicces” kiegészítők használata (pöttyös-csíkos, virágos-kockás, iparművészes), szigorúan ezüst ékszerek, etnós komponensek, borzos-lenőtt vagy aranyosságot és cukiságot sugalló apródfrizura változatok, főképpen hennás vörös vagy barna színben. Különösen hatásos a sápadt vagy sárgás arc és fekete haj, a láncdohányzás, a fásultság, az enerváltság és az affektálás. Aznap este is ez a látvány fogadott, bár kuriózumként említeném a balra lévő asztaltársaságot a szűk pólós kigyúrt fiúkkal és a miniszoknyás, fehér fröccsöntött csizmás lánnyal (az egyik fiú jobb keze szigorúan csak a lány fenekén vagy combján helyezkedett el, a másik pedig a sörön).

Végül a Mono Clubba tértünk be, ahol Casino Bankok buli volt, kellemes elektro-techno-punk Dj-kel. Tempo! kifejezetten szuper volt, nagyon jó zenét csinált, végre valaki felpörgetett. Egyébként Tempo! a végén feltett egy remek Cindy Lauper remixet is, ami a Myspace-n megtalálható. A Mono nem az a menőzős hely, ide mindenki a zenéért, meg táncolni jön, sok a gimis, meg az egyetemista, de idősebbek is vannak. Az emberek főleg sportosan, kényelmesen öltöznek, népszerűek a H&M, Tally Weil, Vans, Converse, stb. márkák, bár egyik barátom, aki elkísért, a Fred Perry piké pólóra és a Ben Sherman retrós melegítő felsőre esküdött. Mindenesetre, ha táncolni akarsz, ne vedd fel trendi, ámde három óra tánc után komoly fájdalmakat okozó Paco Gill szürke magas sarkúdat (én sajnos megtettem).

Csütörtök este a műgyűjtők éjszakája volt érdekes, ahol az emberek jómódot, megállapodottságot és enyhe, de nem kritikus mértékű sznobériát sugalltak. Gyakorta jöttek szembe Louis Vuitton, Fendi vagy Furla táskák, elegáns lovagló stílusú csizmák és puha szövetkabátok, szép órák, vastag karláncok, különleges gyűrűk, frissen készült frizurák, franciás sminkek (piros rúzs, enyhe szemsmink), ápolt manikűrök: a jómódú középkorú nők visszafogott divatválasztásai. Az esemény főképpen a jól szituált harmincasokat, középkorúakat és fiatalos hatvanasokat vonzotta: kávézó- és étteremtulajokat, galéria tulajokat, jogászokat, képző és iparművészeket, írókat, művészettörténészeket, közgazdászokat és mindenféle értelmiségi figurát. Több kiállítás (kortárs festmények, fotók és aukciós alkotások) volt látható, sajnálatomra azonban nem minden antikvitás nyitott ki, így például a gyönyörű francia art deco berendezési tárgyakat árusító bolt sem, valamint a Wladis Galéria sem, pedig megnéztük volna az aktuális ezüst ékszerkollekciót. Úgy érzem, hogy a fekete A-vonalú, térdig érő taftszoknya, a fekete garbó, a fekete lapos sarkú és hegyes orrú Napoleon-csizma, a meggyszínű, térdig érő Napoleon-stílusú szövetkabát és sötétkék Valentino Garavani táska tökéletes választásnak bizonyult a részemről az estéhez. 

Péntek este obligát program volt a művészeti iskolák farsangja a Gödörben. Bár farsangi beöltözős buli volt, mégis egy fekete skinny farmert, egy Bronxx magas sarkú pántos cipőt, egy zsabós fekete inget, egy pink szövetkabátot és egy piros Mario Valentino krokodilbőr utánzatú táskát választottam. A Gödör bejáratánál két cseppet sem barátságos kidobó közölte, hogy elfogyott a jegy és nem lehet bejutni. Megpróbáltam a „kifizettem jegyet, nem baj, ha nem kapok bilétát” és a „cikket írok, szeretnék bejutni” taktikát, de a kidobókkal nem lehetett beszélni. Szomorúan arrébb álltam és épp azt magyaráztam barátaimnak, hogy ha celebek lennénk, biztosan beengednének, amikor megjelent Csányi Sándor és Fenyő Iván egy társasággal és be akartak jutni a buliba, de a kidobók őket is elhajtották, majd egy nagyhangú, magas és zakós juppie srác 5000-ret kínált a jegyért, de őt sem engedték be. Mi persze végül mégiscsak bejutottunk, nem mondom meg, hogy hogyan, de örök hála Sanyinak és a neonzöld pólós srácnak, akinek köszönhetően hatásos entrénk volt a színpadon játszó Neo mögül hirtelen előbukkanva. A bulin rengetegen voltak: USB-kábelnek, felhúzható rózsaszín játéknak, spanyol lovagnak, tündérnek, Piroskának, stewardessnek, bohócnak, fehér Batmannek, szörnynek és mindenféle más fura szerzetnek öltözött és még több jelmez nélküli ember és a Neo zenélt. A party után pedig levezetésként megnéztük az V. kerületi lomtalanítás főbb csomópontjait…

Végül szombaton a Mammut-béli Leroyban, barátaim körében elfogyasztott ruccolás citromos lepényhal és két cappuccino után (amihez a szürke, szűk, kötött, virág applikációs garbó, szürke, tweed miniszoknya, szürke harisnya, fekete, térdig érő, hasított bőr, vastagított talpú, magas sarkú Zago csizma, fehér, szőrmés szövetkabát és a tegnapi piros táska kombinációt tartottam a legtutibbnak) kicsit lepihenve, úgy döntöttünk, hogy teszünk este még egy próbát a feledhetetlen Dokkban. A múltkori túlzottan elegáns és kifinomult összeállítás helyett egy olyan party mimikrit választottam, amelyről úgy gondoltam, hogy bármilyen buliban megfelelő lehet: fekete, puffos ujjú, dekoltált, empír szabású tunikát, széles bőrövvel a derekán, fekete skinny farmert, piros skótkockás kerekorrú, törpesarkú pömpszt, keresztben is hordható pántos, kényelmes, piros Laura Biagiotti táskát, fekete vastag buklékabátot, piros sálat és piros bőrkesztyűt a hideg ellen. Este Dokk Progression buli volt, konszolidáltabb arcokkal, még a VIP parkoló is üresen tátongott. Úgy tűnt, hogy főleg táncolni jöttek az emberek, kevesebb volt a gengszter kinézetű arc és a hivatásos táncosok (köztük kedvenc táncosfiúnk) pedig sajnos hiányoztak. A zene, ahhoz képest, hogy progi party volt, elég lagymatag volt, viszont mind a Mojito, mind a whisky nagyon finom volt és a női WC-ben két aranyos discószépséggel is beszélgetésbe keveredtem a korrektorokról és a rúzsokról. A bulizók előszeretettel viseltek fehér, csíkos vagy arany felsőket, koptatott farmereket és úgy tűnt, hogy a fiatal fiúk nagy része ugyanahhoz a fodrászhoz járhat, viszont sokan igen jól táncoltak.

Amikor láttuk, hogy a buli nem fog már ennél jobban felpörögni, átmentünk a Privébe, ahol aztán kiderült, hogy melegparty van 2500-ért, amit sokalltunk, így átugrottunk egy kis táncikálásra a Monóba... Hát igen, Carrie biztos bajban lenne, ha bulizni indulna Budapesten, mert igazán elegáns és trendi bulit nem találna a budapesti éjszakában. Persze lehet, hogy vannak ilyen helyek, csak nem tudunk róla. Ha bárki ismer ilyet, írja meg!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások