Közösség

Slam-szűzek estje

558

A slam poetry-ről mint műfajról már tettünk említést a Műcsarnok által nemrégiben kiadott Budapest Slam 2 – Szolidaritás DVD kapcsán. Azóta örömmel figyelhetjük, hogy valami valóban megmozdult kis országunkban a Spoken Word terén. A Ludditák kezdeményezésére a Kőleves minden hónap utolsó vasárnapján rendszeres slam estet tart. Az első már meg is volt.

„Bizony, elgondolkoztunk egy páran, hogy mennyire ciki, hogy a Műcsarnok-esteken kívül nincs semmi. Minden fordítva működik, mint máshol: ideális esetben a Műcsari egy jó nagy merítésből választhatná ki a legjobbakat. Sajnos fordítva van: "felülről" jön létre valami, ami egyébként nincs "alul" reprezentálva. Na, ezen szeretnénk változtatni azzal, hogy rendszeresen összejövünk és mindenkinek lehetőséget biztosítunk arra, hogy megmondja a magáét” – fejtette ki Tita a Ludditákból, miért is fontos, hogy az önjelölt slammerek érvényesülhessenek a Kőleves pincéjében, vagyis szó szerint underground környezetben. Ez év első hónapjában meg is történt az áttörés, ha nem is vulkanikus erővel, de lelkesen és hathatósan. Érezhetően forrongott a föld alatti magma, ahogy a tudatalatti ritmusok a felszínre kerültek, és a jövőben várható, hogy a lelkekből kitörő verses lávafolyam nem hajlandó egyhamar megállni és élettelen kőzetté szilárdulni, hanem ömlik majd, amerre lát, határokon át, egyre több mindenkit magába olvasztva.


Az este hat órára meghirdetett slam poetry félénken indult ugyan, hisz nem lehetett előre megjósolni, mennyien mernek majd belekezdeni a szavalásba, vagy lesznek-e egyáltalán olyanok, akik ha tudják is miről van szó, kiteszik majd magukat annak, hogy kísérleti nyúl szerepben tetszelegjenek. Erre a kezdeti ódzkodásra rátett még egy lapáttal az is, hogy a szervezők (pont az ilyen kezdeti bénázásokat elkerülendő) nagy okosan meghívott mc vendégei (Busa, Ponza, Said, Újonc) közül senki se jött el. Aztán végül csak el kellett valahogy kezdeni, így kaphattunk egy kimerítően alapos bevezetőt a slamről egy egyetemi hallgatótól, aki elmondta, hogy a Tilos rádiós DJ Sanyi (Kovács Kinga) tanárjától kapta az ötletet, hogy írja ebből a szakdolgozatát, és járjon utána annak,  mi is ez az egész.

A slam poetry amolyan fúziós műfajnak tekinthető – az irodalmi felolvasás, a reppelés és a szavalás szerencsés keveréke. Célja egyrészről az irodalomról és előadóművészetről alkotott felfogás megváltoztatása, másrészről az előadó költő és a bíráló közönség közti korlátok ledöntése. Hozzátenném, hogy ugyanígy égetően nagy horderejű a szabadon engedett önkifejezés és a körülöttünk lévők stimulálása, meghökkentése, merthogy a slam szó egyszerre jelent ütést, csapódást, illetve éles bírálatot. Minderre pedig nagy igény van globalizált világunkban, bizonyítja ezt az is, hogy a Marc Kelly Smith alapító atyának köszönhetően a nyolcvanas évek Chicagójából eredő művészeti forma ezernyi fajtája létezik ma a világon, s rohamosan terjed és jelenik meg egyre több országban. A kedves slam-szakosított hallgató – megbízható egyetemi metodikával – a definiálást és a célok meghatározását követően összefoglalta a slam költészet lényegét: szemléltetőleg felsorolt egy párat a verseny slam-ek közül, elmondta, amit a Green Mill-ről és Nuyorican Poets Cafe-ról pár mondatban el lehet mondani, majd ügyes átvezetéssel megemlítette Papp Tibor és Ladik Katalin magyar hangköltőket. Szintén volt szó természetesen a kihagyhatatlan, Marc Levin rendezte Slam című filmről, s a másik népszerű példáról, a Def Poetry sorozatról, ami nem más, mint Mos Def slam műsora az HBO-n, amiben a kevésbé ismert urbánus költők mellett verseltek már olyan nevek is, mint Talib Kweli, Kanye West, Lauryn Hill, Wyclef Jean, és még lehetne sorolni, de ütősebb, ha valaki megnézi a youtube-on.


És a mai felhasználóbarát technikának köszönhetően szintén meg lehet tekinteni a Kőleves Slam első epizódját, pontosabban részleteket belőle. A video persze nem adja vissza azt a bensőséges hangulatot, amit a slammerek és a közönség jóindulata és buzdító ereje teremtett ezen a liliomtipró estén. Amint a Ludditák magukhoz ragadták a kezdeményezést, azon nyomban megszűnt minden kezdeti, várakozós feszültség. Jöttek sorra egymás után a slam-szűzek, ahogy magukat nevezték, hiszen sokuknak valóban ez volt az első nyilvános verselő-versengő szereplésük, s mivel mindegyik fellépő őszinte, vaskos tapsot és ujjongó elismerést kapott, ez alkalommal a plénum úgy döntött, nem hirdetnek győztest. Tudniillik valóban elég öröm volt már az, hogy egy önszerveződő valamiből egyszer csak egy valódi eseménynek tetsző előadás lett, amely végre életre kelt, és nem akart véget érni. A jelenlévők közül Mókit és Titát, illetve Háborgató maszkurát már láthattuk előadni hivatalosan szervezett slam-körülmények között, viszont például IndianA-t, Baranyovics Boriszt a Butikból, ID-et, Audrey Rapburnt és Baowah-t még nem, és tényleg megható volt, ahogy egymást váltogatva és egyre inkább felbátorodva újra és újra kiléptek a mikrofon elé, hogy elmondhassanak még egy saját szerzeményt.

A verses kollektív tudatfolyam tehát szépen zubog immár nálunk is, ami szintén tapasztalható a nemrégiben indított első magyar slam blogon is. A február végi Kőleves slam esten kötött lesz a téma, mégpedig: „kurva, kurvák”, de akinek ez nem tetszene, indulhat az utána következő szabad blokkban is. És a Műcsarnokban idén március 28-án ismét megrendezendő Budapest Slam harmadjára is erősen ajánlott eseménye mellett, jöjjön ide egy idézet a Ludditák Slam Poetry című költeményéből:

„A slam poetry ne legyen egy karácsony vagy hanuka, jó,
én se vagyok hadihajó, forradalmár, Manu Chao,
de hogy a pofámból ne csak a nikotint fújjam,
ne magamban vesszen el a mutatóujjam,
még kataton is tudjam, hogy a hangomban a mélység
nem a herointól van. Hogy a beszédközpont ötletes,
vagy ne legyen szögletes a Broca-mező,
mostantól a havi adag kőleves, az kötelező!”

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások