Közösség

Örömzenélők

476

A Budbudas (jelentése: buborékok) egy olyan koncertzenekar, amelyben minden tag egytől-egyig kivételes tehetség, így ha egy színpadra kerülnek, akarva-akaratlanul egy olyan élményekkel teli produkciót nyújtanak, amelyben nincs se főnök, se frontember, hanem az adott hangulattól, társaságtól és közönségtől függően úgy szólnak, ahogy tetszik. A sajátságos műfaj nehezen behatárolható, saját meghatározásuk szerint se nem experimentális, se nem kortárs, se nem free jazz vagy elektronikus-akusztikus, hanem éppenséggel aktuális.

Eredetileg 2000-ben szerveződtek egybe a tagok a Trafóban a „DJ kontra Akusztikusok” nevű projekten, ahol bebizonyosodott, hogy a kor követelményeinek megfelelően nagy igény van egy ilyen nehezen meghatározható, mégis magával ragadó, multimediális szuperképződményre a hazai és nagy valószínűséggel a nemzetközi színtéren is. Az ötlet a komolyzenén nevelkedő Márkos Albert csellista fejéből pattant ki, aki jelenleg is hiperaktívan foglalkozik improvizatív, színházi, elektroakusztikus és kísérleti zenével több formációban és produkcióban. Az art orchestrából áthajló big band formát először is az adja, hogy a remek muzsikusokat kísérő ritmusszekcióban két dobszerkó (Hárságyi Péter és Jeszenszky György) is van. Ehhez jön hozzá Benkő Róbert nagybőgője, Szesztay Dávid billentyűje, Hajnóczy Csaba gitárja, illetve a már említett cselló mellett a kihagyhatatlan fúvós hármas Grencsó István, Ágoston Béla és a Pesten élő, holland Hans van Vliet személyében. 

A szöveges tartalmat Keszég László rendező, színész, valamint MC Busa teszik hozzá, míg DJ Mango és DJ NagyA szkreccselnek és effekteznek a háttérben. A tökéletes hangzásért El Marcee felel, és hogy teljes legyen a kép, IrisLemonade, Lee Unflyable és Kovács Gábor mesterien megteremtik a zenéhez igazodó látványvilágot. A koncepcióhoz hozzátartozik az is, hogy minden zenész ír egy-egy számot, ezért is van az, hogy a hangzás meglehetősen eklektikus, de mivel profi művészekről van szó, egy kis gyakorlás után sikerül egybeolvasztani a különféle stílusú zenei profilokat. A végeredmény tehát egy ügyesen összerakott, minőségi hang- és képkavalkád, mely amellett, hogy örömet szerez mind a szemnek, mind a fülnek, képes állandóan megújulni.

A múlt héten az A38 hajón előadott Budbudas koncert azonban erősen eltért az alapkoncepciótól. Ezúttal ugyanis volt egy főszereplője az előadásnak, nevezetesen Hajnóczy Csaba, az együttes gitárosa, akinek 50. születésnapja alkalmából a saját szerzeményeit, illetve kizárólag a hozzá köthető vagy általa választott darabokat játszották. A Budbudas Plays Hanjóczy címnek megfelelően teljes életmű áttekintést kapott a közönség, a repertoárban hallhattunk Kontroll csoport és Kampec Dolores számokat, és ráadásként Garaczi László szövegekre írt darabokat is. Ez utóbbiból kifejezetten hatásos volt az öngyilkossággal végződő Sakk partis szám, melyhez a vetítés is feketén-fehéren passzolt. Irodalmi befolyásként még hallhattunk Hamvas Béla szöveget is lassú, úszós zenei alapra, mely során Keszég László igen szuggesztíven adta elő a Karnevál-i szerelmet Pataj szerepében.

Ennél is nagyobb meglepetésként aztán vörös magassarkú csizmában színpadra lépett a hajó mostani szervezője, Bende Zsuzsa aka Benő is (ex-Új Nem), s elénekelte a Patti Smith lovait, mely alatt az egykor még legális Bayer Heroint felvillantató képsorok mintegy fricskázva megidézték a már rég lecsengett rock’n’roll hangulatot. Vendégszereplőként vokálozott még Kenderesi Gabi is, kinek halandzsájához jól illett a szintén vendégként megjelenő Szabó Réka rögtönzött tánca. Sajnálatos módon ez alkalommal hiányoztak a hangmintázó DJ-k, igaz, Busa helyettük is hitelesen szimulálta a szkreccs-betéteket, főleg az instrumentálisra vett Kontroll Csoport-szám, „A zene mindenkié” alatt. Ugyancsak hiányzott Benkő Róbert, de kellőképp helyettesítve volt, és szintén volt egy plusz basszer vendég Vajdovich Árpád személyében. Hiányérzetünk tehát semmiképp sem volt, pláne, hogy a visszahívott zenekar végül csak elénekelte a Budbudas fülbemászó slágerszámát, mely alatt szanaszét repültek a százféle buborékpuszik.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások