Divat

Mi van a zsebedben?

156

"Elvesztettem zsebkendőmet, szidott anyám érte..." - ezt a kis dalocskát csak a csók, miatt kedveltem kislányként, mert azt nem is értettem, hogy miért gond, ha elveszítem a zsepimet, hiszen a százas csomagból, ha egy-kettő elvész, nem gond. Persze később megtudtam, hogy nem a papírzsepi elvesztése jelent gondot, hanem a textilzsepié. Még később arra is fény derült, hogy nem a zsebkendő, hanem a szüzesség elvesztése, annak kitudódása a probléma, de azóta nekem ismét más viszonyom van a zsebkendővel. Áttértem a textilre.

Aggodalmunk elmúlt, anyánk nem szid le és nem is énekelünk, inkább puskázunk, zsepivel persze! Biztosan ti is igénybe vettétek már ezt a mindenki - így a tanárok - által ismert trükköt, amivel megkönnyíthető a dolgozat megírása. Papírzsepi közé becsúsztatni, ráírni, mindegy csak meglegyen. Figyelem, ha fújod az orrod, az figyelemfelkeltő, ha matatsz, az is. Funkcióját tekintve ugye a zsebkendő orrfújásra használatos. De mióta? Vagy régen se influenzás, se allergiás emberek nem voltak? Egy kis múltba tekintés.

A római korból valók, azok a leletek, amelyek legkorábbról ránk maradtak és zsepinek nevezhetjük őket, de ugye zseb még nem volt, így nem is így hívták. Sőt, nem is orrfújásra, hanem izzadtság felitatására, integetésre, tetszésnyilvánításra és startjelként használták. Tehát nem is fújtak orrot az emberek. Nem bizony, mert nem volt illendő. Aki beteg, ne menjen sehova, maradjon otthon, és ott legyen náthás, ott használja a keszkenőjét! A rómaiak úgy vélték, hogy aki az orrát kifújja, az az eszét is vele együtt eltávolítja a fejéből, így a nátha egyet jelentett a butasággal.

Kultúrtörténeti forrásokat olvasgatva rálelhetünk XI. századi zsebkendőkre, de a legtöbb forrás a XV. századi Rómából való, ahonnan a XVI. századra elterjedt egész Európában. Ha a régi portrékra gondolunk, nagyon sok nő szorongatott ezeken a festményeken keszkenőt, tehát kézkendőt és nem zsebkendőt. Francia - milyen más - feljegyzések szerint, mivel a díszes, hímzett, arannyal átszőtt zsebkendőket sajnálták összepiszkítani, ezért mára már elfogadhatatlan módon "ujjukkal csapták földhöz orrukat". (Ázsia egyes részein ez a gyakorlat a mai napig bevett szokás, de a focipályán is gyakran láthatunk praktikus megoldásokat pusztakezes orrfújásra.)

Praktikus őseink végül kitalálták, mégiscsak jobb a kendőbe fújni azt az orrot, és arra is ráéreztek, hogy a pamut puhább, mint a csipke.  Egy afrikai utazó írásaiból kiderül, hogy arra bizony senki nem tartja meg orrának a váladékát és cipeli magával, hanem kidobják, erre a megfelelő eszközt a japánok találták fel. Papírzsebkendőt kezdtek használni és tűzbe dobták, minden tartalmával együtt. Ez már teljesen hétköznapi megoldásnak tűnik - mármint a papírból készült zsebkendő használata -, de sokan még ragaszkodnak a textilzsebkendőhöz. Hogy miért? Tapasztalataim szerinte nem sebesedik ki a nózi olyan hamar, mint a papír használatánál.

Kimberley-Clark 1920-ban elkezdte a papírzsepik nagyüzemi gyártását, azóta eltelt ugyan közel száz év, de nem sok minden változott. A minta, az illat, a réteg. Ahány csomag, annyi féle. Hordhatsz az öltözékednek megfelelőt, lehet koponyamintás, Hello Kitty cicavíziós, virágmintás és virágillatú. A kamillás napjainkban nagyon népszerű. Belefújod, és hosszú percekig ott a kamillabalzsam az orrod hegyén - vagy valami ipari illat. Sokak szerint ez jó, de engem émelyget, ráadásul, ha nagyon náthásak vagyunk, akkor nem érzünk illatokat, kvázi semmi értelme, talán csak annyi , hogy jó illat van a táskánkban, vagy a zsebünkben.

Persze ezek az illatosított, pamutszálakkal átszőtt, többrétegű puha zsebkendők elég drágák. Egy százas csomag akár négyszáz forint is lehet, van viszont ötvenkilenc forintos százas pakk is, csak az használhatatlan, szürke, rossz tapintású, vegyszer szagú. Újrafelhasznált pézséknél szokott előfordulni, hogy itt-ott még egy-egy betű is van a zsepin. Nagyon vicces, nekem kifejezetten meglódítja a fantáziámat.

A textilzsebkendők mintázata nagyon változó. Van kislányos hullámos szélű, kemény kartonból, puha pamutból, kockás, csíkos, csak a szélén mintás. A mi családunk textilzsebkendőt használ. Kislányként ezeken tanultam meg vasalni. Az, hogy jól ki legyen mosva, fertőtlenítve a zsebkendő, nagyon fontos. Nem csak esztétikai szempontból, hanem mert a baktériumok nagy túlélők.

Az első, hogy kilencven fokon kimosom, kevés fertőtlenítővel, ami általában ecet és citromlé keveréke. Ez a két szer nemcsak fertőtlenít, tisztít, de puhává is teszi az anyagokat, mégsem vesz el a textil színéből. Ha ez a program lejárt, beáztatom a zsepiket, forró vízbe és egy kevés illóolajat csepegtetek az ecetes víz mellé, általában mentát vagy eukaliptuszt, mert a mentol nagyon jó a légutaknak, és már centrifugázom is, szárítás, vasalás, nem gőzzel, mert megkeményszik és fújhatom!

És, hogy mekkora értéke van a zsebkendőnek? Az első brit nő, akit Ausztráliába hurcoltak, a fegyencnek, Elizabeth Thackery volt, aki öt zsebkendő ellopásáért kapott hét rabságot Ausztráliában. Úgyhogy tessék vigyázni a zsepitekre, nem elhagyni, sem használtan sem újonnan, sem a papírt, sem a textilt!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások