Gus eladó egy divatüzletben, s most elárulja nekünk, vevőknek, hogy mi az, amitől a pult mögött lévők sikítani tudnának, de csak mosolyognak. Sokféle vásárlót nem bírnak idegekkel, most szépen sorba szedte nekünk, hogy melyik az a hét vevőtípus. Tanulság nekünk, a vásárlóknak.

1. Amelyik nem köszön, amikor bemegy egy üzletbe! Torokvágás javasolt, vagy egy enyhébb formátum, a nyelvkivágás! Könyörgöm basszus, az óvodában, sőt már a bölcsiben is tanítják, hogy ha bemész valahová, akkor köszönni kell a napszakhoz megfelelően, de én már ott tartok, hogy megelégednék egy szimpla szia odaböffentésével. A mosolygást már meg sem említem, az iszonyatos luxus!

2. A kajával és itallal a boltba érkező "kedves" vevő. Na, ezektől is kiráz a hideg, főleg ha meg sem kérdezik, hogy bejöhetnek-e a sajtburgerrel, meg a kólával. Aztán persze sértődés lesz belőle ha merek szólni, hogy rakják le az eledelt a pultnál, és tiszta kézzel tapogassák össze a ruhákat. Volt már olyan is, akinek mikor átadtam egy zsebkendőt, hogy ugyan már a ketchupot törölje le a mancsáról, felhúzta az orrát, és szó nélkül kisétált. Fulladásos halál a javaslatom, de persze a kínlódós fajta!

3. Nagycsaládos, anyukát kísérő több fős csapat. Általában hétvégi jelenség ez a típus, a történet pedig arról szól, hogy a gyerekek üvöltenek, vagy körbe rohangálnak az üzletben és mindent levernek, amíg anyuci boldogan vásárolgat és rángatja magára a rucikat. Apuci mindeközben szaladgál a gyerekek után, néha odapillantva felesége zseniális öltözetére. Javasolt eljárás részemről a Dogville című film zárójelenete!

4. A főnök ismerőse. Bejön, mintha haza érkezett volna, ledobja a táskáját az ajtóban, a vizes esernyőjét lerázza a bolt közepén, majd kidolgoztatja a beled, aztán amikor már látja, hogy nem kap engedményt, elviharzik a következő mondat kíséretében: "Jól van, majd szólok a Gusztinak, hogy szerezzen nekem ilyet más színben!" Persze véletlenül sem olcsóbban!!! Javasolt a kéz és lábtörés, majd egy finom mozdulatú nyaktörés!

5. Zárás előtt 5 perccel beeső páciens. Nyugodtan vásárolgat, mosolyog, fesztelen, szinte táncra perdül mikor meglátja álmai szoknyáját! Kicsit sem zavarja, hogy közben mindenki a záráshoz készülődik, a zene már nem szól, a lányok porszívóznak, ő csak kajlán mosolyog és pörög a tükör előtt. Aztán fél óra múlva immár kabátban én is, szólok neki, hogy bocsánat, de zárnék, ha akarja, természetesen beblokkolom még a kiválasztott darabot. Erre az ajkaira fagy a mosoly és odaböki: "Á, nem is tetszik annyira!", majd köszönés nélkül kimegy! Javasolt módszer a hatástalanítására, hogy a fém, vagy márvány zárva táblával agyon kell ütni!

6. A mindent széthajtogató, káoszmániás vevő. Bejön iszonyat lazán, szinte szétesik, majd négyszer minimum végigmegy a bolton, és közben mindent megtapogat,szétszed, megcsodál, levesz, kipakol. Körülbelül három eladó kell, hogy utána járjon, és pakolja visszafelé a cuccokat. Hiába kérdezed tőle, hogy segíthetnél-e, adhatnál-e méretet, ő az önkiszolgálásban hisz. Persze nem vesz semmit, de utána a bolt olyan, mint egy turkáló. Javasolt eljárás, hogy mindent amihez hozzáér, a szájába kell tömni!

7. A finnyás. Neki aztán semmi sem jó, ha rövid akkor az a baj, ha hosszú akkor az, ha virágmintás akkor az, de ha csíkos akkor tuti az nem jó. Rendszerint ez a típus is mindent szétszed, felpróbál, de csak fanyalog, majd addig nem megy ki, amíg mindent le nem fikázott. Természetesen mikroszkóp van nála mindig, a legkisebb hibát is mindenen észre veszi, olyanokat is amiket te 10 perc vizsgálódás után sem. A végén már úgy érzed magad tőle, mintha nem is egy minőségi és márkás ruhákat árusító üzletben dolgoznál, hanem egy szeméttelepen. Nos, neki a máját vágnám ki aztán felajánlanám az elsőként arra járó kóbor ebnek!
Én meg persze mosolygok, de a legtöbb esetben csak magamon és a hülyeségeken, amik ilyenkor az eszembe jutnak!

Köszönjuk GUS-nak