Test

A piros szalag története

162

A piros szalag a HIV-fertőzöttek, AIDS-betegek és a vírus elleni elkötelezett harcosok, szimpatizánsok szimbóluma szerte a világon. Alkotói névtelenek, viselői sokszínűek.

A piros szalag tervezői, a Visual AIDS művészcsapata, 1991-ben fogott hozzá a jelkép megtervezéséhez. Mindenképpen olyan szimbólumot akartak alkotni, amely diszkréten, ám kifejezően foglal állást a jó ügy mellett. Az ötlet egy szomorú esemény, a második Öböl-háború kapcsán született meg, amikor az emberek sárga szalagokat kötöttek a fák törzsére, hogy ezzel jelképezzék az Irakban harcoló és elesett katonák iránti szolidaritásukat. Az alkotói csapat három szempontot tartott különösen fontosnak a tervezés során.

Elsőként a névtelenségét, hogy ne egy-egy művésznévhez kössék a jelképet, a tervezők maradjanak a háttérben, és a közjó érdekében cselekedjenek. Hangsúlyos szempont volt az is, hogy a jelkép jogdíjmentesen felhasználható legyen bárki számára bármilyen célra, hogy gyártása és terjesztése ne legyen központosított, azaz senki ne juthasson anyagi haszonhoz a szalagból. Végül pedig szem előtt tartották, hogy a szimbólum soha ne lehessen valamilyen termékhez vagy brandhez köthető, azt mindenki egyénileg, egy nemes ügy szolgálatában viselje és állítsa elő.

A Visual AIDS a szalag bemutatására a művészvilágot hívta volna segítségül, a piros szalagokat és a célkitűzéseiket elküldték a New York-i Tony Award résztvevőinek. A résztvevők közül Jeremy Irons egyike volt azon keveseknek, akik felismerték az aprócska szalag jelentését, és kitűzték ruhájukra. Ezt követően olyan ismert közéleti személyiségek, mint Elizabeth Taylor vagy Lady Diana követték a példát, és közvetítették az összefogás fontosságát az egész világ felé. Európában 1992-ben kezdett hódítani  a kis szalag, amikor a londoni Wembley-stadionban megrendezett Freddie Mercury-emlékkoncerten több mint százezer szalagot osztottak szét a résztvevők között. A televízióközvetítést közel egymilliárd ember kísérte figyelemmel, így nem telt bele sok idő, s az aprócska jelkép a legváltozatosabb formákban tűnt fel. Fémből, rubinból, egyszerű szövetből és minden elképzelhető anyagból gyártani kezdték, de bármiből is készült, az üzenet egy és ugyanaz maradt.

Mára az aprócska szalag nem kevesebbet hivatatott jelképezni, mint a szeretetet, a vért és a betegségből származó testi-lelki fájdalmakat, az AIDS elleni szenvedélyes és gyakran kilátástalan harcot, és végül, de nem utolsósorban arra próbál ráébreszteni, hogy a biztonságos szex szinte semmibe nem kerül, de pusztán hanyagságból s nemtörődömségből nagy árat fizethetünk a felelőtlenségért. Hordja mindenki, aki együtt érez, aki gyászol, aki fertőzött, aki segíteni akar, de viseli az is, aki csupán lelkiismerete megnyugtatása érdekében, szolidaritása jeléül választja a szimbólumot. A szalag egyszerűsége és egyértelmű üzenete olyannyira hatásosnak bizonyult, hogy azóta számos egyéb, nemzetközi figyelmet kívánó mozgalom is átvette a szalag formáját, csak színét változtatják, ilyen például a rózsaszín, emlőrákra emlékeztető és figyelmeztető masnicska.

Tények és tévhitek a HIV-fertőzésről.

Nézd meg a hírességeket, akik az AIDS áldozatai lettek!

Forrás: tabu

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások