Közösség

Legjobb zombifilmek

87

5. Day of the dead

George A. Romero sorrendben harmadik zombifilmje a Day of the Dead. Az alapötlet miszerint a Földet elözönlötték az élőhalottak nem újdonság, az hogy az emberek a legnagyobb bajban sem tudnak összefogni hanem széthúznak az sem. Mégis tökéletesen működik a film és ezt nem lehet mással magyarázni, mint Romero zsenialitásával. A történet a következő:  A Földet elözönlötték a zombik. Egy helikopter járja a városokat túlélők után kutatva. A helikopter utasai egy elkerített katonai bázishoz tartoznak egy ott lévő bunkerben próbálják átvészelni a mindennapokat. Tizenketten vannak, katonák és tudósok vegyesen. A bázis új vezetője Rhodes százados, aki totál be van kattanva, nem a demokrácia híve, rendszeresen összetűzésbe kerül a civilekkel. Egyébként is mindenki mást akar. A százados eltűzni a bunkerból, Sara a kutatónő megfordítani a zombi folyamatot, míg a Frankensteinnek csúfolt Logan prof. kontrollálni akarja a zombikat. Utóbbi hol gusztustalan operációkat hajt végre az élőholtakon, hol megpróbálja őket tanítani. Mivel a prof. kísérletei során rohamosan fogynak a páciensek egy ún. halászó módszerrel fogják ki az elkülönített zombikat.

Az egyik ilyen tevékenység folyamán azonban az egyik idegileg kikészült katona kikészül és elszabadul pár élőhalott. Kisebb veszteségek  a katonák sikeresen legyűrik őket. Amikor a százados megtudja, hogy a prof. az elhullott társai húsával jutalmazza a jól tanuló zombikat, kivégzi a zavart tudóst, a többi kutatóra támad és kizárja őket az élőhalottaktól hemzsegő külvilágba. Hamarosan a katonák is szorult helyzetbe kerülnek, mert a hullák beszabadulnak a bázisra... Eredetileg Romero olyan filmet akart csinálni, ahol az élőhalottak teljesen ellepik a Földet de pénz hiányában "csak" erre a bunkerben játszodó történetre futotta. Viszont így ez a mű tökéletesen illeszkedik a már négy részesre tehető zombiéletművéhez. A legnagyobb húzás szerintem Bub figurája, szinte szimpatizál vele a néző sőt amikor az apjának tekintett Logan prof. gyilkosán igyexik bosszút állni még szurkol is neki. A film teljesen hibátlan, méltán sorolható a klasszikus horrorok közé.

4. The city of the living dead

Lucio Fulci, az olasz gore (vérengzős) mestere, horror berkekben mára már, olyan kult státuszba emelkedett, amilyenbe nagyon kevesen a szakmán belül. Köszönhető ez, a mester, olyan műveinek, mint a Zombi 2 (Zombie Flesh Eaters), E tu vivrai nel terrore - L'aldila (The Beyond - A pokol hét kapuja) vagy épp, a jelen cikk tárgya, a Paura nella citta dei morti viventi (City of the Living Dead - Zombik Városa), mely már Magyarországon is beszerezhető. A film története szerint, egy pap felköti magát Dunwichban, ezzel megnyitva az utat a már elhunytaknak, az élők világába. New Yorkban ezalatt egy médium lelki szemeivel meglátja a kárhozottak városát, és látszólag belehal. Egy riporter menti meg az élve eltemetés borzalmaitól. Mindeközben, a feltámadt pap módszeresen gyilkolja a város lakóit, így szerezve magának követőket. A riporter és a médium közös feladata, hogy megállítsák a papot még Mindenszentek előtt, különben örökre nyitva marad a kapu az élők és holtak világa között.

3. Return of the living dead

A 80-as években egyre jelentősebben teret hódító humoros, vígjáték elemekkel tarkított horrorfilmjeinek egyik legmeghatározóbb darabja Dan O Bannon 1985-ös filmje a Return of the Living Dead. A komikus elemekkel tudatosan operáló klasszikust, mely némileg új alapokra helyezi a zombifilmes zsánermozit, mai napig a rajongók egyik kedvenceként tarthatjuk számon. Nincs ebben semmi meglepetés, hiszen ki ne szeretné a 80-as évek mocskosul stílusos rétegfilmjeit. Tupír hajak, kiömlő belek, ostoba arcok, punk rock és rohangáló zombik, akkoriban több nem is kellett a sikerhez, és hát ma sincs ez másképp. A Return of the Living Dead pedig gazdagon merít ezen összetevőkből, melyek együttesen igazi esszenciális turmixot képeznek a 80-as évek legjavából. Aki ezt a filmet nem szereti, az egyszerűen nem normális és kész!

2. Dawn of the dead (1978)

George A Romero 1968-as műfajújító

című klasszikusának folytatása az 1978-as Dawn of the Dead című alkotás. A teljesen új környezetbe helyezett mára már tetralógiává bővülő sorozat második része, bár bizonyos szempontból visszalépést jelent a Night of the Living Dead-hez képest, ami a fejlődéstörténetet illeti, azonban mégis a sorozat talán legjobb része. A hihetetlenül atmoszférikus, és hangulatos moziból persze nem hiányozhat Romero szociálisan meglehetősen érzékeny látásmódja, mellyel nemhogy akkoriban, de manapság is képessé vált aktualizálni mesterművét. Véres, koncepciózus, és egyben elképesztően nyomasztó remekmű ez kérem. Egyszerűen nem lehet úgy meghalni, hogy az ember ne lássa ezt a filmet.

1. Zombie 2 Aka. Zombie (Fulci)

A tésztaföldi zsánermozik egyik legismertebb alakja (Dario Argento mellett) kétségkívül Lucio Fulci. Az öreg mester pályája során megannyi filmes stílusban is kipróbálhatta magát, hiszen készített vígjátékot, peplum filmeket, western-t, giallo-t, azonban legismertebb munkái mégis a horror műfaján belül születtek. Bár ezek a filmek nem tartoznak éppenséggel Fulci minőségibb művei közé, hírneve azonban mégis ezeknek köszönhető. Leghíresebb filmje az 1979-es Zombi 2 munkacímet viselő alkotás érdekes találkozása a modern Romero-i és a klasszikus voodoo mítoszokon alapuló zombimoziknak, mely a jó olasz szokásnak megfelelően kellő mennyiségben tobzódik a benne felvonultatott brutalitásban. A celluloid erőszak mellet a film sikerének kulcsa, mely toplistánk első helyére röpítette kétségtelenül a beteg, sötét és félelmetes hangulat, amely a filmből árad. Ez egy igazi műfaji klasszikus, ehhez nem férhet kétség. Minden rajongó számára kötelező ikon.

Köszönjük horrorfreaknek!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások